„Semmit sem fejeztem be. Ahogy cinikusan mondogatni szoktam: befejezetlen ember vagyok." - nyilatkozta Ráduly Mihály (1944), akit a nagyközönség elsősorban a progresszív rockot játszó Syrius szaxofonosaként ismer. Apai ágon muzsikuscigány családból származik, kezdetben hegedülni tanult, később áttért a szaxofonra, példaképének John Coltrane-t tekintette. Már az 1962 őszén megnyílt első budapesti jazzklub, a Dália jam sessionjein részt vett, miközben a Mediterrán együttesben a Szörényi testvérekkel és Bajtala Jánossal zenélt. 1968-tól a Pege Aladár Quartetben játszott, melynek tagjaként a Montreux-i jazzfesztiválon szólistaként első díjat nyert. 1970 januárjában csatlakozott a Syriushoz, mellette a következő években a Rákfogóban és Szabados György együttesében is játszott. 1973 őszén a bostoni Berklee College of Music ösztöndíjasa lett, de a jazzakadémiát végül nem végezte el. New Yorkban telepedett le, ahol több zenekarban (köztük az ígéretesen induló Speed Limitben) játszott, ám a nyolcvanas évek elején abbahagyta az aktív zenélést és a továbbiakban pincérként dolgozott – egészen 2007-es nyugdíjba vonulásáig. Azóta ismét Magyarországon él. A Cseh Tamás Program Könnyűzenei Örökség Alprogramja életútinterjú-sorozatának keretén belül beszélgettünk.

A Syrius 1973-ban (Ráduly a kép jobb szélén)

"Vászonról ránk néztek" - A könnyűzene és a film egymásra hatása a Kádár-korszakban címmel rendeznek június 21-én, szerdán egész napos poptörténeti konferenciát az A38 Hajón. A Cseh Tamás Program Könnyűzenei Alprogramja összesen kilenc előadót hívott, köztük engem is. A nyolcvanas évek undergroundja és a kortárs magyar filmművészet érintkezését igyekszem bemutatni a rendelkezésemre álló 25 percben, többek között Bódy Gábort  és Xantus Jánost, akik filmjeikben tendenciózusan mutatták be a főváros földalatti életének fontos előadóit. Az underground zene és a filmművészet egymásra találásának fontos következménye: mivel az akkori egydimenziós intézménystruktúrában a legtöbb underground zenekar nem jutott, mert nem juthatott lemezfelvételekhez, zenei életművüket épp ezek a filmekhez készült zenék, illetve az ezekben megjelenő koncertfelvételek dokumentálták.

Egy kocka Bódy Gábor: Kutya éji dala című 1983-as filmjéből

A hetvenes évek második felében új nagyvárosi szubkultúra született Magyarországon: a csövesek. Csak erős áttétellel van közük a hajléktalanokhoz, nevüket a cső alakúra szűkített farmernadrágról kapták, amelyhez kockás ing, farmer- vagy bőrdzseki, alföldi papucs vagy western csizma társult. Hívták semmi-nem-kell nemzedéknek is, mert tagjai általában csak a rossz közérzetük kinyilvánításáig jutottak. És egyre vadabb rockzenére vágytak. Ekkor élte virágkorát a Piramis, a P. Mobil, a Beatrice, a Hobo Blues Band, az Edda és a Korál. Többek között róluk lesz szó szombaton kora délután a csallóközi VIII. Viva Rock Fesztiválon tartandó rocktörténeti előadásomon. (Csallóközcsütörtök, június 17., 13:30, Akusztik színpad).

Fotó: Urbán Tamás

A hatvanas-hetvenes évek fordulóján az addig többé-kevésbé egységes beat/rock különböző stílusokra, irányzatokra, áramlatokra bomlott, és hamarosan hihetetlenül erős és gazdag kínálat alakult ki. A legerősebb hajtásokat - ahogy erről az utóbbi előadásaimon bőven esett szó - a progresszív rock (King Crimson, Yes, Genesis, ELP) mellett a Led Zeppelin, a Deep Purple és a Black Sabbath nevével fémjelzett hard rock/heavy metal, a Miles Davis kísérletei nyomán elinduló jazz-rock, illetve a korszak intellektuális líráját képviselő új szerző-eladó hullám (Joni Mitchell, Neil Young, Van Morrison) hozta. Szintén ekkor született meg a latin rock (Santana), élte virágkorát a southern rock (Allman Brothers) és a swamp rock (Creedence Clearwater Revival) - utóbbi három stílusról lesz szó a Rock and Roll Szabadegyetem következő, szezonzáró előadásán (június 7., szerda, 17:30, Örkény könyvesbolt).

Carlos Santana (jobbra) a woodstocki fesztiválon

A hatvanas-hetvenes évek fordulóján új rocktrubadúr generáció bukkant fel színen. A lázadó hangvételű, nyíltan és hatásosan politizáló rock irányvonalát elsősorban a Crosby, Stills & Nash formáció, valamint Neil Young és Joni Mitchell folytatta, miközben olyan további szerző-előadók határozták meg a korszakot, mint az éneklő költő Leonard Cohen és az egykori Them-énekes Van Morrison. Angliában ekkor készítette legjobb albumait Roy Harper, Nick Drake és Cat Stevens, az Egyesült Államokban pedig Paul Simon, James Taylor és Tim Buckley. Róluk lesz szó a Rock and Roll Szabadegyetem következő előadásán (május 3., szerda, 17:30, Örkény könyvesbolt.)

Woodstock nemzedékének legfontosabb női szerző-előadója, Joni Mitchell

Bár a progresszív rockhoz és a hard rock/heavy metal irányzathoz hasonló népszerűséget sosem ért el, a hetvenes évek rockzenéjére legalább olyan jelentős hatást gyakorolt a Miles Davis kísérletei nyomán szárba szökkent jazz-rock. A hibrid irányzatba - némileg leegyszerűsítve - a rock hozta az elektromos hangszereket, a gitárokat, a szintetizátorokat, a könnyen követhető ritmusokat, a dinamikát és a hangerőt, míg a jazz az improvizációs betéteket, a hangszerelési gazdagságot, a bonyolultabb harmóniavilágot, a hangszeres virtuozitást. A Rock and Roll Szabadegyetem következő előadásán (április 5, szerda, f6, Örkény Könyvesbolt) a jazz-rock triumvirátus - Weather Report, Return To Forever, Mahavishnu Orchestra - mellett kitérek az ígéretekre (például Flock, Back Door, Soft Machine) - és persze a szatirikus avantgárd korszaka után ebben a stílusban (is) remek albumok garmadáját készítő Frank Zappára.

Miles Davis a hetvenes évek elején.

Könyvek tekintetében igazán nincsenek elkényeztetve a hazai jazzrajongók, az elmúlt hónapokban viszont gyors egymásutánban három tekintélyes méretű jazzkötet is napvilágot látott. Mindhárom összegző mű, mindhármat magyar szerző jegyzi, és mindhármat a Gramofon jelentette meg.

A filozofikus mélységű Van der Graaf Generator és más progresszív rock ínyencségek (például Colosseum, Audience, Julie Driscoll, Brian Auger & the Trinity, Atomic Rooster) kerülnek terítékre a Rock and Roll Szabadegyetem soron következő előadásán. A brit fehér középosztálybeli fiatalok esztétikai lázadását taglaló minisorozatom utolsó részének időpontja és helyszíne: 2017. március 8, szerda, 17:30, Örkény könyvesbolt (Budapest, Szent István körút 26).

Van der Graaf Generator, jobbról a második Peter Hammill

Az éppen két évvel ezelőtt indult Rock and Roll Szabadegyetem immár ötödik szemesztere kezdődik szerdán: az Örkény könyvesboltban minden hónap első szerdáján 17:30-kor kezdődő – ingyenesen látogatható – előadássorozaton ezúttal a hetvenes évek elejének pop és rockzenei világát igyekszem bemutatni, szokás szerint sok zenével. Progresszív rock, jazzrock, Woodstock örökösei, swamp rock, southern rock, latin rock. Részletes (tervezett) tematika a hajtás után.

Úton az ég felé (Pink Floyd)

Ma kaptam kézbe ezt a neves brit tudományos kiadónál, a Palgrave Macmillannél megjelent 310 oldalas kötetet, melynek fókuszában a volt keleti blokk populáris zenei élete áll. Többek között négy magyar popzenekutató (Csatári Bence, Ignácz Ádám, Réti Zsófia és jómagam) tanulmánya szerepel benne. Szerkesztette: Ewa Mazierska, a University of Central Lancashire professzora.

Jóllehet, január első szerdája ezúttal 4-re esett, az Örkény könyvesbolt év eleji leltározása miatt ezúttal egy héttel később, 11-én zárul a Rock And Roll Szabadegyetem negyedik szemesztere. A huszadik előadáson ott folytatom, ahol az előzőt abbahagytam, azaz a fókuszban továbbra is a brit középosztálybeli fiatalok esztétikai lázadása, a progresszív rock áll. Ezúttal az etalonnak számító King Crimson, a szférák zenéjét játszó Yes és az álomszerű extravaganciában utazó, még Peter Gabriel vezette Genesisről lesz szó. És ha belefér az időbe, a Syd Barrett elszállása után a space rock felé mozduló Pink Floydról.

A King Crimson korai felállása

A brit középosztálybeli fiatalok esztétikai lázadása, a progresszív rock áll a célkeresztben a Rock and Roll Szabadegyetem következő előadásán (2016. december 7, 17:30, Örkény Könyvesbolt). Ez persze még csak az első felvonás e témában (további kettőt tervezek). A mostani alkalommal a műfaj általános jellemzésén túl az elsőfecske Procol Harumról (A Whiter Shade of Pale), a két legfontosabb úttaposóról, a Nice-ról és a Soft Machine-ről, az úgynevezett Canterbury-szcénáról (Caravan, Gong), a kortárs kamararockot játszó Gentle Giantről, illetve a klasszikus vonulat elsőszámú szupergroupjáról, az Emerson, Lake & Palmerről lesz szó.

Keith Emerson első zenekara, a Nice

„Az első magyar nyelvű dalokat először a Boschban játszottuk, becsempésztük őket az egyik blokkba. A végén hatalmas taps és ováció. A szünetben meg kérdeztük a közönséget, hogy na, hogyan tetszettek a saját nóták? Milyen saját nóták? Hát, amit magyarul énekeltünk. Miért, magyarul is énekeltetek?, kérdeztek vissza. Szóval ennyit a fogadtatásról." - meséli Szörényi Szabolcs, aki 1964 és 1973 között az Illés, 1974 és 1984 között a Fonográf együttes basszusgitárosa, énekese volt. A Cseh Tamás Program keretében készült újabb életútinterjúm a hajtás után.

Fotó: Nagy Zoltán, 1970 (forrás: Fortepan)

Woodstock, 1969. augusztus 15-17.

November 2-án, szerdán ismét Rock And Roll Szabadegyetem (17:30 Örkény könyvesbolt), a téma ezúttal az 1969-es esztendő két ikonikus eseménye, Woodstock és Altamont. Ha egyetlen jelképben kellene összesűríteni a hatvanas éveket, a többség valószínűleg Woodstockra szavazna. Diáklázadások, forró nyarak, polgárjogi küzdelmek, hippivilág, ellenkultúra, underground, szexuális forradalom, kábítószerek, újművészek, rockzene – mindaz, ami egy generációt foglalkoztatott anno benne van ebben a szóban. Az 1969. augusztus 15. és 17. között megrendezett, közel félmillió fiatalt vonzó fesztivál tömegoptimizmusára azonban szűk négy hónap múlva érkezett a „válasz”: 1969. december 6-án Altamontban a Rolling Stones koncertje alatt a rendfenntartással megbízott Pokol Angyalai a kamerák előtt szúrtak le egy fekete fiatalt. És ezzel lényegében az egész ellenkulturális mozgalmat kompromittálták.

Altamont, 1969. december 6.