A korokon és stílusokon átívelő Depeche Mode

Az előző évadban a tágan értelemezett újhullámot jártuk körbe, és stiláris szempontból a jubileumi! szemeszter is kellően vegyes lesz. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulója – az eddigieken túl – a ska és reggae revivalt elhozókról (Specials, Madness, UB40) és a fehér soul új vízióiról (Dexys Midnight Runners, Style Council, Level 42, Simply Red) is szólt. Miközben szárba szökkent a nyolcvanas évek talán legmeghatározóbb popzenei stílusa, a szinti pop, melynek egyrészt megvannak a maga német gyökerei (Krafktwerk, Neu!, Tangerine Dream), másrészt zeneileg is roppant szerteágazó. Benne Gary Numentől és a zeneturmixolóktól (Thomas Dolby, Ultravox) a korokon és stílusokon átívelő Depeche Mode-on és a nemi szerepekkel játszó Eurythmicsen át a homoszexualitást közbeszéd tárgyává tevőkig (Soft Cell, Frankie Goes To Hollywood, Jimmy Somerville, Pet Shop Boys) terjed a skála. Mindeközben a második brit invázió idejét élő Egyesült Államokban megszületik az első globális fekete popsztár, Michael Jackson. Róluk lesz szó a Rock and Roll Szabadegyetem szeptember 4-én kezdődő X. szemeszterében. Részletes (tervezett) tematika a hajtás után.

A 2019. június 24-i könyvbemutató teljes változata. Vitáris Iván és Balla Máté, az Ivan & the Parazol tagjai a hatvanas-hetvenes évek magyar slágereiből adtak elő. Velük és velem  Stumpf András beszélgetett, aki alkalmanként maga is beszállt zenélni.

"Jávorszky Béla Szilárd és Sebők János eredetileg 2005-ben és 2006-ban megjelent kétkötetes kultúrtörténeti műve a hazai pop- és rockzene huszadik századi fejlődéstörténetének mindmáig egyetlen átfogó könyves feldolgozása. A kötet 2011 óta nem kapható kereskedelmi forgalomban. A Kossuth Kiadó most arra vállalkozik, hogy ezt a maga nemében páratlan kötetet 2019-ben ismét elérhetővé teszi az érdeklődők számára. Nem egyszerűen csak újrakiadva, hanem mind szövegében, mind képanyagában felfrissítve, illetve a populáris zenei kutatás azóta elért eredményeinek beépítésével ki is bővítve az eredeti kiadványt." - áll a Kossuth sajtóanyagában. Az újravarázsolt első kötetet 2019. június 24-én 17:30-kor az Örkény Könyvesboltban mutatjuk be, melyen Vitáris Iván és Balla Máté, az Ivan & the Parazol tagjai a hatvanas-hetvenes évek magyar slágereiből adnak elő. Velük és velem  Stumpf András beszélget, aki alkalmanként maga is beszáll zenélni.

Dire Straits

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján régóta nem látott pezsgés indult meg a rock and rollban. A tavaszi szemeszterben eddig a szűkebb értelemben vett újhullámosokról, a posztpunk-vonalról, a gótikus rock alapjait lefektetőkről, a rock és az elektronikus zene agresszív, punkos fúzióját jelentő indusztriálról és az újromantikusokról esett hosszasan szó. A Rock and Roll Szabadegyetem következő előadásban (2019. június 5., 17:30, Örkény könyvesbolt) pedig azok az előadók állnak a fókuszban, akik ugyan szintén ebben az időszakban bukkantak fel, és akik (néha rendkívül) laza szálakkal szintén kapcsolódnak az eddig taglalt színtérhez, de zeneileg az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek szonikus örökségét élesztik fel, illetve értelmezik újjá különböző szinteken. Nevesül Shakin’ Stevens, Elvis Costello, a Jam és a Dire Straits. Plusz a költőien szárnyaló decens erotikát elhozó Kate Bush.

A hetvenes évek derekára nekilendült népzenei revival – élén a Sebő együttessel és a Muzsikással – nemcsak a magyar parasztzene, hanem a magyarországi délszláv zenei hagyományok reneszánszát is meghozta. Ennek legrégebbi és egyben legfontosabb képviselője a Vujicsics együttes. Ahogy magukat definiálták: „öszvérek vagyunk, magyar identitással”. Amit Sebőék Tiszaalpáron vagy az erdélyi Széken találtak meg, arra ők a saját környezetükben leltek rá. A helyi néptáncegyüttes kísérőzenekarában előbb lelkes fiatalokként fokozatosan felváltották az idősebb muzsikusokat, 1974 húsvétjára pedig körvonalazódott az a csapat, amelyet akkor még Pomázi Ifjúsági Nemzetiségi Zenekarnak hívtak, de amely 1976 októberében felvette a tragikusan elhunyt zeneszerző és népzenekutató, Vujicsics Tihamér nevét. Miközben évtizedek óta zajlik náluk a családon belüli hagyomány átörökítése, hisz az 1995-ben startoló, javarészt fiaikból álló Söndörgő együttes nemcsak hogy lassan átveszi a stafétabotot az apák generációjától, hanem újabb és újabb színekkel gazdagítja a hazai délszláv zenei hagyományokat. Róluk szól a legújabb könyvem.

Steve Strange és Boy George

A nyolcvanas évek elején formálódó új tinédzser popzene lényegében nem ismert határokat, a samba, a tangó és a ska elemeit éppúgy magába integrálta, ahogy a swinget, a beatet vagy a soult. A new romantics néven összefoglalt új mainstream ráadásul új életeszményt hozott, az új tizenévesek már nem lázadni, hanem szórakozni akartak, és ennek érdekében minden eszközt – zenei és szabadidő divatokat, régi és új szórakozási formákat – felhasználtak. Kajagoogoo, Visage, Thompson Twins, ABC, Spandau Ballet, Adam and The Ants, Culture Club, Duran Duran, Wham!. Róluk lesz szó a Rock and Roll Szabadegyetem következő előadásán (2019. május 8., 17:30, Örkény könyvesbolt).

Robert Smith (Cure)

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján hódító újhullámon belül (mások szerint azon túl) viszonylag jól körülhatárolható áramlatot jelent a dark wave / gothic rock. Képviselőiből csak úgy árad a levertség, a kibukottság, a szorongás, a frusztráltság és a pesszimizmus. Bauhaus, Killing Joke és Cure, valamint a totális teatralitást megtestesítő Sisters Of Mercy és Mission. Plusz a  gépszava, avagy az indusztriál hullám (Genesis P-Orridge, Art Of Noise, Test Dept, Einstürzende Neubauten). Róluk lesz szó a Rock and Roll Szabadegyetem következő előadásán (2019. április 3., 17:30, Örkény könyvesbolt).

Ian Curtis (Joy Division)

A punk nem tudott túllépni a mindent tagadásnál. A belőle sarjadó poporientált újhullám és artisztikusabb posztpunk viszont a primer energiánál több újdonságot, újítást jelentett. A Rock and Roll Szabadegyetemen az előző alkalommal a szűkebb értelemben vett újhullámosokról esett szó, a márciusi előadás fókuszában viszont a brit posztpunk zenekarok állnak. Az irányzat Sex Pistolsa, a Public Image Limited, a „brutálisan érzéki és melankolikusan lágy” Joy Division, a „zajos és zabolátlan” Birthday Party és a munkásosztálybeli intellektuelek (Gang Of Four, Fall, Cabaret Voltaire, Au Pairs). (2019. március 6., 17:30, Örkény Könyvesbolt)-

Európa Kiadó

Jóllehet a kortárs magyar film és a popzene a hatvanas évek második fele óta érintkezett egymással, a nyolcvanas évek elején azonban minden korábbinál intenzívebben találtak egymásra. Ebben az időszakban alapvetően három, egymástól karakteresen elváló irányzatot figyelhettünk meg. Egyrészt – nem függetlenül a korhangulattól – a filmvásznakon is megjelent a retrohullám, amely az ötvenes-hatvanas évekbe repítette vissza a nézőket, akik számára ebben az „utazásban” hangsúlyos szerepet kapott a kamaszkori rebelliót alapvetően katalizáló rock and roll. Ilyen volt az egyaránt 1982-ben a mozikba kerülő a Cha-Cha-Cha (Kovácsi János) és a Megáll az idő (Gothár Péter). 1980-ban és 1981-ben bemutattak két, ugyancsak az ifjúkori lázadással foglalkozó, de jelen idejű és kellően rendszerkritikus alkotást is. Az Almási Tamás rendezte Ballagás-t (zene: Edda és Neoton Família) és a Szomjas György jegyezte, a korszak csöveskultúrájának görbe tükröt tartó Kopaszkutyá-t (zene: Hobo Blues Band, illetve egy szám erejéig a P. Mobil). Harmadrészt pedig – és hát voltaképpen ez dolgozatom témája – minden korábbinál intenzívebben talált egymásra a kortárs filmművészet és a popzenei underground. A két legfontosabb kapocs kétségkívül Bódy Gábor (Kutya éji dala,1982) és Xantus János (Eszkimó asszony fázik, 1984, Rock térítő, 1988) voltak, akik filmjeikben tendenciózusan mutatták be Budapest földalatti popéletének fontosabb alakjait és előadóit.

Police - fotó: Richard E. Aaron

A korábbi formákat radikálisan felrúgó punkforradalmat egy virágzó, zenei-esztétikai szempontból sokkalta színesebb és izgalmasabb időszak követte. A Rock and Roll Szabadegyetem februári előadásában a szűkebb értelemben vett újhullámosokról lesz szó. Azokról, aki „túl öregek és túl jók voltak ahhoz, hogy punkok legyenek” (Police), akik feszes, mégis könnyen fogyasztható dalokat prezentáltak (Boomtown Rats), akik megújították Liverpoolt (Echo and the Bunnymen, Teardrop Explodes), akik kellemesen középutas (Blondie) és intellektuális tánczenét (Talking Heads) játszottak. Plusz sikerhibridek (Cars, Knack) és Periférián táncolók (Devo, B-52's). (2019. február 6., 17:30, Örkény Könyvesbolt)

Az intellektuális tánczenét játszó Talking Heads

A punk 1976/77-ben viharként hozott tiszta levegőt a popéletbe, de nem tudott túllépni a mindent tagadásnál. A belőle sarjadó poporientált újhullám és artisztikusabb posztpunk viszont a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a primer energiánál lényegesen több újdonságot, újítást jelentett. Nagyjából hasonló folyamat zajlott le, mint egy évtizeddel korábban a progresszív rock esetében: az új, a korábbi formákat radikálisan felrúgó zenei forradalmat egy virágzó, zenei-esztétikai szempontból sokkalta színesebb és izgalmasabb időszak követte. Az újhullám fogalmát akkoriban még meglehetősen tágan értelmezték, hisz a ténylegesen újhullámosoktól (Police, Boomtown Rats, Echo and the Bunnymen, Blondie, Talking Heads) a múltat újraértelmezőkig (Dire Straits, Elvis Costello, Jam), a posztpunk-vonaltól (Public Image Limited, Gang Of Four, Fall) a gótikus rock alapjait lefektetőkig (Bauhaus, Joy Division, Killing Joke, Cure), a periférián táncolóktól (Devo, B-52's) a ska revivalt elhozókig (Specials, Madness) terjedt a skála. Róluk lesz szó a Rock and Roll Szabadegyetem február 6-án kezdődő IX. szemeszterében. Részletes (tervezett) tematika a hajtás után.

Kodály Zoltán utolsó tanítványainak egyike, Sebestyénné Farkas Ilona – vagy ahogyan a kollégák és barátok emlegetik: Mona néni – a hazai zenepedagógia egyik ikonikus alakja. Nem mellesleg Sebestyén Márta édesanyja. A róla készült monográfiám a folkMAGazin 2018 évi különszámaként jelent meg.

Siouxsie Sioux

A punktriumvirátus (Sex Pistols, Clash, Damned) mellett az 1976/77-es punkszcénából további két fontos, komoly életművet lerakó csapatot (Stranglers, Siouxsie and the Banshees) és számos kisebb, de jellegzetes punkzenekart (Buzzcocks, Subway Sect, Generation X, Adam & the Ants, Slits) érdemes külön kiemelni. No és a mindenkitől elkülönülő, de kultúrtörténeti szempontból jelentős Crasst. Róluk lesz szó szerdán kora este az Örkény könyvesboltban.

A Tékához hasonlóan a hagyományos magyar népzene ápolását, életben tartását, megismertetését, gyűjtését tűzte ki célul az 1978-ban javarészt a Mákvirág együttes tagjaiból alakult Kalamajka. A Fábián Éva (ének), Sipos János (hegedű), Dövényi Péter (brácsa), Petrovits Tamás (cimbalom) és Nagymarosy András (bőgő) felállású zenekar a Belvárosi Művelődési Házban – a „Molnár utcában”, a mai Aranytíz jogelődjében – talált otthonra. Ahol aztán harmincegy éven át, egészen a 2009 májusi „visszavonulásig” tartottak heti rendszerességű táncházat. Hangszer-összeállításban, harmonizálásban, játékstílusban és dallamkincsben egyaránt a parasztzenei hagyományokat követte, és vitte el a koncertpódiumokra, klubokba, iskolákba.