Digitális dalpiac

2005 várhatóan robbanást hoz a digitális zenei piacon - jósolta a legtöbb szakember még az év elején, és valóban, az azóta eltelt idő során a fizetős internetes letöltések volumene rohamléptekben nő: az év első felében 180 millió dalt értékesítettek ilyen formában a kiadók világszerte. Időközben a világ vezető négy nagy lemeztársaságból kettő, a Universal és a Warner is elindította önálló digitális labeljét, melynek kiadványait kizárólag a világhálón lehet megvásárolni.

Július közepén volt tíz éve annak, hogy a németországi Erlangenben lévő Fraunhofer Intézet munkatársai nyilvántartásba vetették az általuk éveken át fejleszett audiotömörítési eljárást (mpeg audio layer 3), melyet azóta a világ mp3 néven ismer. S bár a zeneipar akkoriban még egyáltalán nem hitt e technológiai újdonság használhatóságában (ahogy a CD mindenhatóságát sem kérdőjelezte meg anno senki), az mp3 néhány év alatt a legnépszerűbb digitális zenei fájlformátum lett, a hozzá kapcsolódó lejátszók pedig a szórakoztató elektronikai piac új, népszerű termékei, melyekből szakemberek becslései szerint idén több mint 80 millió darabot fognak eladni világszerte.

alt

Az mp3 napjainkban is változatlan népszerűségnek örvend, mégha az elmúlt években jó pár más audiofájl-formátum jelent meg a piacon. Különböző felmérések szerint az amerikai internetes hozzáféréssel rendelkező felhasználók számítógépein még ma is 65-70 százalékban ebben a formátumban tárolják a dalokat. Igaz, az elmúlt években a digitális zenei archívumokban egyre jelentősebb arányt képviselnek az aac (Apple), az atrac (Sony) vagy a wma (Microsoft) kiterjesztésű zenefájlok. Ez utóbbi folyamat azért is fontos, mert jelzi: az illegális fájlcserélő hálózatokban változatlanul a legnépszerűbb, szabadon alakítható és sokszorosítható mp3-as fájlok mellett egyre jelentősebb piaci tényezővé válnak a pénzért letölthető, és (elvben) tovább nem másolható formátumba kódolt dalok.

A nemzetközi hanglemezkiadói szövetség, az IFPI nemrég közzétett adatai szerint a szélessávú internetezés elterjedése - a várakozásokkal ellentétben - inkább a legális zeneipar malmára hajtotta a vizet: miközben 2005 első felében a zenei fájlok illegális csereberéjének volumene stagnált, sőt, egyes régiókban érezhetően csökkent, addig a legálisabb letöltött hangfelvételek száma megháromszorozódott az előző évhez képest. Ez számokban 180 millió dalt jelent, és már így is jóval meghaladta a tavalyi év egészét (157 millió). Nem véletlenül nyilatkozta lelkesedve John Kennedy, az IFPI elnöke: „Most már valódi bizonyítékát látjuk annak, hogy az emberek egyre inkább elfordulnak az illegális fájlcseréléstől, és legálisan kívánják élvezni az online zenehallgatást. Akár a törvényes eljárásoktól való félelem okozza, akár annak belátása, hogy sok hálózat komoly károkat okozhat az otthoni számítógépben, a hozzáállás egyre inkább változik, és ez jó hír az egész zeneipar számára.”

Szüksége is volt már erre a biztató fordulatra az évek óta lejmenetben lévő lemezbiznisznek, melynek forgalma 2004-ben újabb 1,3 százalékkal csökkent, és a tavalyi évben már csak 33,6 milliárd dollár értékben tudott eladni hanghordozókat világszerte. Igaz, a legnagyobb piacon, az Egyesült Államokban már a tavalyi év meghozta a várt áttörést: 1999 óta első ízben bővült a piac (2,3 százalékkal), főként a zenei DVD-k, illetve a digitális letöltések és mobil-csengőhangok iránti kereslet megélénkülésének köszönhetően. Miközben Európában továbbra sem rózsás a helyzet: Franciaországban 14,8, Spanyolországban 12, Németországban 4,2, Nagy-Britanniában 1,6 százalékkal kevesebb hanghordozót értékesítettek, mint egy évvel korábban.

A kitörési pont tehát az online zenebiznisz lehet, jól mutatja már régóta ezt az internetes zeneszolgáltatások között abszolút domináns (becslések szerint 75 százalékos részesedésű) Apple-féle iTunes, melynek népszerűsége hovatovább eléri a Napster 2001-es fénykorát. A 2003 áprilisában debütáló, kezdetben még csak Macintosh platformon használható zeneboltból már az első héten egymillió dalt töltöttek le, és az időközben a PC-felhasználók számára is elérhetővé tett vállalkozás nemrég értékesítette az ötszázmilliomodik digitális dalt. Az iTunes forgalomnövekedése tehát látványos, miként a kínálat bővülése is: a 200 ezerről induló, jelenleg másfélmillió dalt tartalmazó katalógusból hetente átlagosan hatmillió fájlt töltenek le a felhasználók.

Hogy az online zenebiznisz mennyire jövedelmezhető ma, sőt mennyire az lesz holnap, jól mutatja, hogy az amúgy igen nehézkes, a piaci változásokra későn és általában erőből reagáló Microsoft tavaly ősszel szintén beszállt a versengésbe. Az Apple teljesen zárt rendszerével - saját online bolt, saját audio formátum (aac), saját másolásvédelem, saját lejátszó (iPod) - szemben Bill Gatesék az MSN Music Service-szel a Windows-alapú PC-s platformon belül próbálnak nyitottak maradni, és a különböző audioszabványok közötti átjárhatóságot hirdetik. De nemcsak a Microsoft igyekszik megtörni az Apple zenebirodalmának egyeduralmát, hanem a RealPlayer lejátszószoftveréről ismert RealNetworks és a portáljáról elhíresült internetes cég, a Yahoo is. Miközben a hordozható digitális lejátszók piacán szintén egyre élesedik a verseny.

Persze nem csak a technológia oldaláról szállnak be egyre-másra a világcégek, de maguk a nagy lemezipari óriások is sorra igyekeznek idomulni a változó piaci igényekhez. A multik közül elsőként - tavaly év végén - a Universal hozta létre új kiadványait (önálló dalokat és komplett albumokat) kizárólag interneten értékesítő labeljét, az UMe Digitalt. Első lépésben zömében nagy sztárok kísérőzenészeit szerződtették le - többek között Rusty Andersont, Will Owsleyt, Dan Reedet és John Jorgensont -, akiknek felvételeit kísérletképpen csakis digitális formában forgalmazzák világszerte. Idén tavasszal pedig az egykori népszerű progresszívrock csapattal, az Asia tagjaival sikerült megállapodást kötniük, hogy a húsz év kihagyás után elkészített új albumukat szintén exkluzíve a világhálón keresztül teszik elérhetővé.

Az újabb multi lépésre egészen mostanáig kellett várni, a Warner Music Group elnöke, Edgar Bronfman a múlt héten szintén bejelentette, hogy kísérletképpen ők is megpróbálkoznak egy e-labellel. Az ide tartozó művészek így Bronfman szerint akár negyedévente jelentkezhetnének új dalokkal, és nem kellene egy évet várni a komplett CD-re. (Ahogy ő fogalmazta: „egy előadónak nem szükséges egész albumra való anyaggal rendelkeznie, elég, ha pár dallal felizgatja a füleinket”.) Mivel a cég komoly gyártási és kereskedelmi költséget takaríthat ezáltal meg, s ezzel a kiadványok kockázata is jelentősen csökken, így több olyan produkciót is bevállalhatnák, amit korábban anyagi okokból nem tettek (legalábbis ezt állítják).

Mégha ezek a lépések meglehetősen óvatosak is, tény, hogy mindez fordulatot jelent mind a multik gondolkodásában, mind a zeneipar lehetőséges jövőjét illetően. Arra már eddig is volt példa, hogy egyes sztárok egyes dalaikat (vagy inkább azok remixét, esetleg koncertváltozatát) kizárólag digitális formában lehetett megvásárolni, de hogy komplett albumhoz csak így lehessen hozzáférni, az valóban új trend. És számtalan kérdést vet fel. Például a minőségét: bármennyire is előrehaladott a technika, a digitálisan letölthető dalok hangzása továbbra sem éri el az audio CD-k színvonalát. Igaz, ez az online vásárlók nagy részét abszolút hidegen hagyja (döntő többségük amúgy is számítógépen hallgat zenét), az audiokultúra meg egyre kevésbé számít piaci tényezőnek.

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016