Mindhalálig rock and roll

Alig kezdődött el az év, máris csúcsra járatva indul a koncertszezon. A tengerentúl Paul McCartney, a Stones és a U2 készülődik nagy turnéra, a szigetországban a Cream, a Led Zeppelin frontembere tér vissza, nálunk Joe Cocker, a Queen és Rod Stewart vendégeskedik, az Omega pedig indul a határokon túlra, s bejelentették az Illés első erdélyi fellépését is.

Napjainkban a Nagy Generáció tagjainak, epésebb megjegyzéssel a rockmúmiák vagy rockzombik újjászületésének vagyunk tanúi. A beatnemzedék, a hatvanas-hetvenes évek sztárjai foglalják el a koncertpódiumokat, a lemezstúdiókat, a nosztalgiahullám - új hullámok hiányában - ismét elborít bennünket. S ez már csak azért is törvényszerű, mert a nagy sztárok sorra ünneplik a születésnapjukat, s úgy tűnik, van élet a hatvanon túl is, a „nagy öregeken” mintha valami második ifjúkor venne erőt, aktívabbak, mint valaha.

A névsor reprezentatív: Ritchie Blackmore, Eric Clapton, Rod Stewart 60, Joe Cocker 61, Cliff Richard, Paul McCartbey Mick Jagger, Keith Richard 62, Lou Reed 63, Neil Diamond, Paul Simon, Art Garfunkel, Eric Burdon, Bob Dylan 64, Cliff Richard idén 65 éves lesz. S akkor Leonard Cohenről (71) vagy Chuck Berryről (79) nem is beszéltünk. De érdemes belepillantani a hazai sztárok anyakönyveibe is. Hobo február 13-án az Új Színházban fantasztikus, három és fél órás koncerttel ünnepelte 60. születésnapját, az áprilisban szintén hatvanas Szörényi Leventét a Tavaszi Fesztiválon bizonyára pajzsra is emelik rajongói, de túl vannak a nyugdíjas korhatáron a magyar poprock olyan meghatározó egyéniségei is, mint Illés Lajos, Szörényi Szabolcs, Charlie, Zorán, Cseh Tamás vagy Benkő László.

Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor ezek a sztárok a sikereik csúcsára értek, azt gondolták, hogy még néhány évig zenélnek, aztán „leteszik a lantot”, és tisztes polgári foglalkozást választanak. Mick Jagger határozottan kijelentette, hogy 30 fölött nem akarja előadni a Satisfactiont. Aztán néhány év elteltével a Jethro Tull énekelte nemzedéke tagjairól, hogy „túl öreg a rock and rollhoz, túl fiatal a halálhoz”, majd a The Who gitárosa, Pete Townshend jelentette ki: „remélem, meghalok, mielőtt megöregszem”. Néhányan (Jimi Hendrix, Janis Joplin, Brian Jones, Jim Morrison) valóban gyorsan „elégették” magukat, de a többség a „virágkor” után is aktív maradt, s ma már egészen más a jelszó: „mindhalálig rock and roll!”

S a hatvanasok, mint a felsorolt példák is igazolják, ennek szellemében tevékenykednek. Az amerikai hanglemezipari szövetség (RIAA) adatai szerint a popveteránok sikeresebbek, mint valaha. Sorra kasszírozzák az arany (500 ezer), platina (1 millió), dupla platina, sőt gyémánt (10 millió) lemezeket. Carlos Santana a tizennégyszeres platina (Supernatural) és a dupla platina (Shaman) korongjai után közelít az ötven millió albumot eladók táborához. James Taylor is megkapta 12. platinalemezét az October Roadért. A sokak által már leírt Rod Stewart sokadik feltámadása (It Had To Be You…The Great American Songbook) az előadónak a 22. arany- és a 14. platinalemezét jelentette. Tovább nyomul az Eagles is, amely Their Greatest Hits 1971-75 című albumával minden idők legsikeresebb zenekara (28 millió eladott példány), megelőzve a sokáig első Michael Jackson Thrillerjét (26 millió). Az Eagles „rájátszása” is rendkívül sikeres: az Eagles Greatest Hits Volume 2 már gyémántlemez. A régi sikerekből azonban mostanában a Queen profitál a legtöbbet. A Hollywood Records leporolta a zenekar katalógusát, s a legendás zenekar hét újra kiadott albumából eddig több mint 24 milliót adtak el (a legtöbbet, 5-5 milliót a News Of The Worldből és a The Gameből).

Meglepetésre az utóbbi években már a koncertszínpadokon is az öregeké a főszerep. A Grammy-díjas új sztárokra (például Norah Jones) „alig” 5-10 ezer ember gyűlik össze, a legendákra viszont 50-100 ezrek kíváncsiak. Az ezredforduló a hatvanas-hetvenes évek zenekarai iránt nem csökken az érdeklődés. A Fleetwood Mac, az Aerosmith, az Eagles éppúgy újjáéledt, mint ahogy Billy Joel, Elton John, Neil Diamond, Bob Dylan is felállt a hintaszékből, s újabban Paul McCartney, a Rolling Stones, Robert Plant vagy Cher is rendkívül virulensek. S akkor az idei év szenzációiról még nem is beszéltünk. Eric Claptonnal összeáll a legendás Cream, a The Who példáján felbátorodva pedig, ha csökkent létszámban, de töretlen lendülettel és az összes régi slágerével útra kel a Queen. Nem lehet kétséges, hogy tarolni fognak.

Szakértők szerint a sikersorozat okai egyértelműek: a rockzenével együtt felnőtt nemzedék idősebb korában is élvezni akarja kedvenceit, emlékezni akar a régi szép időkre, s ezért a borsos jegyárakat is hajlandó leszurkolni. Még akkor is, ha egy-egy város kínálatában gyors egymásutánban következnek az olyan zsebbenyúlós nevek, mint a Chicago, a ZZ Top, Ted Nugent, Sammy Hagar, Tom Petty  vagy a Kiss. Mert az élményt meg kell fizetni. A VIP helyekért 250 dollárt is elkérnek, egy színpad mögötti fotózásért 1000 dollárt kell fizetni, nem beszélve a merchandising termékekről. Vagyis egy-egy családi koncertlátogatásért akár 500-1000 dollárt is ott lehet hagyni a pénztáraknál. Márpedig legtöbb helyen nemcsak a szülők mennek, hanem a gyerekek is, mert a piaci elemzők szerint az utóbbi időben a tizenéves korosztályt is érdekli az apák, nagyapák zenéje. Vélhetően azért is, mert a tinipiac égboltja jelenleg meglehetősen üres.

Ma már a zenészek sem foglalkoznak a korukkal vagy a nemzedéki problémákkal. Ezt a hozzáállását leginkább a Rolling Stones két ez ügyben sokat cikizett vezéralakja, Mick Jagger és Keith Richard fogalmazta meg legutóbbi turnéjuk alkalmával. Jagger, amikor a szemére hányták, hogy korábban azt mondta, nem akarja harmincon túl is a Satisfactiont énekelni, azt felelte egy grimasz kíséretében: „Ezen mi már túlléptünk. A rock and roll számunkra nem csak zene. Életforma.” Keith Richard meg hozzátette: „Azt akarom, amit Muddy Waters. Zenélni mindhalálig. Miért kellene visszavonulnunk, ha ez a zene az életünk. A dalírás és a színpadi jelenlét számunkra pont olyan, mint a lélegzés. Nem lehet abbahagyni.”

Keith Richard jelenleg az Egyesült Államokban él tinédzser gyermekeivel, s miután sikerült megszabadulnia - más zenésztársaihoz hasonlóan - a drog- és alkoholproblémáitól, most „tiszta”, s nagyon vigyázz az egészségére. Narancslevet iszik, sportol, már csak néha ruccan ki az éjszakába. „A Rolling Stones ma már épp olyan márkanév, mint a Coca-Cola - mondja. - A mindennapi élet, a hétköznapi kultúra része. Erős, kihagyhatatlan, üzletileg sikeres. Az embereknek szüksége van ránk, mert mi emellett a régi énjükre is emlékeztetjük őket. A régi szép időkre, mindarra, amit a rock and roll jelentett, s jelent ma is.”

Szakértők szerint a régi nagy sztárok jelenlegi sikerében szerepet játszik az is, hogy ez az egykor lázadó zene valóban beépült a mindennapok kultúrájába, s ezt a műfaj ötvenedik évfordulója kapcsán a magas kultúra képviselői is elismerték. Ezzel persze csupán a gyakorlatot szentesítették, hiszen a rock and roll éjjel-nappal szól és az élet minden területén körülvesz bennünket: bevonult a színházakba, a mozitermekbe, az áruházakba, szól a repülőgépeken, a házasságkötő termekben, még a temetéseken is. S mivel régen megindult a klasszicizálódási folyamat, ezért elsősorban a régi nagy slágereket veszik elő újra és újra. A Yesterday-t, a Satisfactiont, a Jailhouse Rockot, s nem a Kis éji zenét. Nemrégiben, amikor Mick Jaggert is jelölték a Golden Globe díjazottjai közé egy kritikus azzal érvelt méltatlankodó kollégáinak: „Bár én minden jó zenét imádok, valljuk be, Mick Jaggernek vagy Paul McCartney-nak mégis csak több köze van a 21. századhoz, mint Mozartnak.”

„Kaszálnak” a „nagy öregek”
A legtekintélyesebb szaklap, az amerikai Billboard magazin által közzétett lista szerint 2004-ben a 46 éves Madonna kereste a legtöbbet koncertjeivel. A Re-Invention turné 55 koncertje (56-ból) volt telt házas, ami összesen 125 millió dollárt hozott a konyhára. Második helyen Prince végzett a Musicology turnéval. Az 1,5 millió néző 90,2 millió dollárt hagyott a kasszában, míg harmadik helyre Shania Twain futott be, közel 1 millió nézővel és 62,5 milliós bevétellel. A lista további helyén is a derékhad tagjait, illetve popveteránokat találjuk, sorrendben: 4. Simon and Garfunkel 59 millió, Metallica, 53,8, Bette Midler 53,3, Sting 52,4, Kenny Chesney 49,3, David Bowie 46, Toby Keith 44,3 millió dolláros bevétellel, de a futottak még kategóriában is olyan nevek szerepelnek, mint Elton John, Cher, Rod Stewart, Eric Clapton, az Aerosmith, Van Halen vagy Phil Collins. A szaklap összesítései szerint a 100 legsikeresebb előadó koncertjeire a belépőjegyek ára átlagosan 52 dollárba került, de olyan sztárok, mint Elton John a legjobb helyekért 200-250 dollárt is elkértek.

Összeállt az Abba
Egy koncertszervező évekkel ezelőtt egymilliárd dollárt ígért a több mint húsz éve szétvált zenekar tagjainak, ha egy világkörüli turné erejéig összeállnak. Az Abba tagjai elutasították, sőt az elmúlt években nem is találkoztak. Most viszont egy alkalomra, a Mamma Mia című Abba-musical svédországi bemutatójára mégis összeálltak. Napjainkban ez az egyik legsikeresebb produkció: jelenleg 14 országban játsszák - nem beszélve a vándorelőadásokról - Londontól New Yorkig, Szöultól Las Vegasig, de tervezik bemutatóját Kínában is. A Broadway-n egy hónappal a szeptember 11-i merénylet után tartották a premiert, s a Cadillac Winter Garden színházban nemrég megünnepelték az ezredik előadást. Londonban is tart a sikersorozat, miközben a West End színházai komoly válsággal küzdenek. A brit fővárosban eddig több mint három millióan látták a hatodik éve játszott darabot - világszerte közel 15 milliót.

Nosztalgia-üzlet
Egy élelmes Los Angeles-i lakástulajdonos igyekszik hasznot húzni a rocktörténelemből. Azt a szobát, amelyet párizsi utazása előtt Jim Morrison bérelt, éjszakánként 200 dollárért (egy hétre1000 dollár) bárki kivehet., potom 9,95 dollárért pedig megtekintheti. A West Norton Avenue 8216 alatti Cheri Amour panzióban ugyan Morrison barátnője, Pamela lakott, de időnként Morrison is előfordult ott. A tulaj, Cheri Woods szerint a lakáshoz tartozó kis kert földje is értékes, amiből 2 dollárért bárki vihet egy zacskónyit. Woods szerint: „Ez az a föld, ahol Jim sokat sétált, elmélkedett, és ahová időnként még vizelt is."

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016