Hanghordozók hattyúdala?

Éveken keresztül küzdöttek, pereltek és rendszerint nyertek a lemezkiadók az interneten illegálisan zenei fájlokat cserélők ellen, úgy, hogy közben sokáig legális (fizetős) lehetőséget nem kínáltak. Aztán rájöttek, hogy a Napster és a többi fájlcserélő programokat használók több tízmilliós tábora nem is annyira ellenség, sokkal inkább potenciális fogyasztó.

Az iTunes másfél éve zajló diadalmenete mutatja, hogy az emberek zöme hajlandó fizetni a jobb és megbízhatóbb minőségért, az internetes zenebizniszben rejlő lehetőséget pedig jelzi, hogy időközben a Microsoft, a Sony és a Yahoo is ringbe szállt.

Közel a fizikai hanghordozók vége - jósolta bő egy éve az egyik legnagyobb internetes piackutató cég, a Forrester Research. Szerintük a jövő egyértelműen az online letöltéseké és a lehívásos (on-demand) vállalkozásoké, a CD és a DVD pedig fokozatosan jelentőségét veszti. Jóslatuk szerint öt év múlva az összes eladott zene egyharmadát veszik majd az emberek digitális formában, a filmek 15 százalékát pedig már 2005-ben lehívásos szolgáltatások útján nézik, és nem videokazettán vagy DVD-n.

Ezt a tendenciát igazolják a különböző internetes zeneszolgáltatások elmúlt évben tapasztalható sikerei. Mindenekelőtt az ezen a piacon domináns (becslések szerint 70 százalékos részesedésű) Apple iTunesé, melynek népszerűsége hovatovább eléri a Napster 2001-es fénykorát. A 2003 áprilisában debütáló, kezdetben még csak Macintosh platformon használható zeneboltból már az első héten egymillió dalt töltöttek le, az időközben a PC-felhasználók számára is elérhetővé tett vállalkozás idén tavaszra 70 millió digitális dalt értékesített, október közepén pedig egy újabb mérföldkő, a százötvenmilliomodik szám eladásáról számoltak be. Az iTunes forgalomnövekedése tehát látványos, miként a kínálat bővülése is: a 200 ezerről induló, jelenleg egymillió dalt tartalmazó katalógusból hetente átlagosan négymillió fájlt töltenek le a felhasználók, darabját 99 centért.

Pedig amikor az iTunes színre lépett, a légkör nem a fizetős online zeneszolgáltatások beindításának kedvezett. Éppen akkoriban vesztett el egy fontos csatát a zenefájlok ingyenes és korlátlan csereberéje ellen évek óta látványosan és agresszíven küzdő RIAA (Amerikai Lemezkiadók Szövetsége): a Grokster és a Morpheus programok készítői elleni perben egy Los Angeles-i bíróság megállapította, hogy a cégek nem büntethetők felhasználóik tettei miatt, "miként a Xerox sem okolható azért, ha az általa meghonosított fénymásolással illegális kópiákat készítenek". Ezzel gyakorlatilag törvényesen is legalizálták e szoftverek széles körű alkalmazását, érzékeny veszteségeket okozva a korábbi években amúgy is erősen megrendült iparágnak.

Korábban a lemezipar persze megtett minden tőle telhetőt a digitális kalózkodás megakadályozására. A RIAA rendkívül agresszív, félelmet kelteni akaró kampányokkal próbál érdekeinek érvényt szerezni, felszólításaival folyamatosan "bombázta" a széles sávú internetszolgáltatókat és felsőoktatási hálózatokat, és még attól sem riad vissza, hogy az ingyenes zenecserélő programok, például a Glokster és a KazaA felhasználóinak fenyegető üzeneteket küldjön vagy több százezer dolláros kártérítést követeljen egyetemistáktól. De számos nagy sztár is hadjáratot indított a fájlcsereberélők ellen. A Metallica vagy Eminem megelégedett egy-egy sarkos és szaftos odamondással ("bárki is tette fel ezt a szart a netre, szeretném megtalálni, és a szart is kiverni belőle"), Madonna viszont tavaly maga helyezte el idő előtt új lemezének "hibás" számait a fájlcserélő hálózatokon, amelyek valójában egyetlen meghosszabbított kiabálást tartalmaztak: "Mit gondolsz, mi a francot csinálsz?" A másik véglet viszont például Robbie Williams, aki kifejezetten örül a fájlcserélők létének, sőt még a CD-ire sem enged másolásvédelmet tenni, ennek ellenére lemezmilliókat ad el.

A multik persze maguk is érezték, hogy nem elég tiltani, nekik is lépniük kell, és kicsit megkésve, de 2002-ben végül elindították a saját digitális zeneboltjukat - a Sony Music és Universal a Pressplayt, a Warner Music, az EMI és a BMG pedig a MusicNetet. És bár hosszas huzavona után végre abban is dűlőre jutottak, hogy egyesítik kínálataikat, szolgáltatásuk ma sem éppen felhasználóbarát: bonyolult előfizetési rendszer, kötelező vásárlás és mindenféle felhasználási korlátozás veheti el az érdeklődők kedvét.

És akkor jött az Apple, és 2003 tavaszán az iTunes-szal teljesen átrendezte az erővonalakat.

Hogy az online zenebiznisz mennyire jövedelmezhető lehet ma, sőt milyen lesz holnap, jól mutatja, hogy az amúgy igen nehézkes, a piaci változásokra későn és általában erőből reagáló Microsoft is úgy látta nemrég, ideje beszállnia. Az Apple teljesen zárt rendszerével - saját online bolt, saját audio formátum (AAC), saját másolásvédelem, saját lejátszó (iPod) - szemben Bill Gatesék a Windows-alapú PC-s platformon belül próbálnak nyitottak maradni, és a különböző audioszabványok közötti átjárhatóságot hirdetik. A legtöbb kritika ugyanis éppen a különböző, egymással az esetek többségében nem kompatibilis fájlformátumok és digitális másolásvédelmi eljárások miatt éri az iparágat. A jelenleg is piacvezető, de népszerűségéből fokozatosan vesztő mp3 audioformátum kifejlesztője, a német Karlheinz Brandenburg a zeneipar egyik európai szakmai rendezvényén, a Popkommon nemrég élesen bírálta a szolgáltatókat, hogy miért csak a saját szabványukat erőltetik, ezzel is a fájlcserélő hálózatok malmára hajtva a vizet, ahol még ma is 90 százalékban mp3 formátumban érhetők el a zenefájlok, amelyeken nincs másolásvédelem, és gyakorlatilag bármilyen lejátszón megszólalnak.

Nos, a Microsoft ezen a területen igyekszik megvetni a lábát, és az Apple-lel szemben igyekszik egyszerre többféle készüléket és üzleti modellt is támogatni. A hivatalosan október közepén debütált MSN Music Service jelenleg ugyan csak az Egyesült Államokban érhető el, és mindössze 50 ezer dal közül válogathat az érdeklődő, de pár hónapon belül összesen 18 országra terjesztik ki a hálózatot, többek között Japánra, Nagy-Britanniára és Németországra.

De nemcsak a Microsoft igyekszik megtörni az Apple zenebirodalmának egyeduralmát, hanem a RealPlayer lejátszószoftveréről ismert RealNetworks és a portáljáról elhíresült internetes cég, a Yahoo is. De nemcsak az online zenei szolgáltatások, hanem a hordozható digitális lejátszók piacán is egyre élesedik a verseny. Az ezen a téren is piacvezető Apple az év végéig a várakozások szerint "túlad" az ötmilliomodik iPodon, és ez különösen annak fényében nagy szám, hogy jelenleg mintegy 10 millió mp3 lejátszó van forgalomban. Az Apple legkomolyabb konkurenciája vélhetően az egyéni zenehallgatást walkmanjével éppen negyedszázada forradalmasító Sony lehet.

Egy amerikai felmérés szerint amúgy a legális zeneletöltési lehetőségek megjelenése és az elmúlt évek peres eljárásai már most érezhető hatással vannak a diákok internetezési szokásaira. Időközben egyre több amerikai oktatási intézmény ír alá megállapodást a Napsterrel vagy a RealNetworksszel, hogy a diákoknak olcsó, sőt gyakran ingyenes legális letöltési lehetőséget kínáljanak. (Az iskola persze jelentős összeget fizet ezért.) Némely esetben pedig az illegális fájlcserélő hálózatokban az adatforgalom a felére esett vissza - legalábbis ezt állítják az Amerikai Lemezkiadók Szövetsége, a RIAA illetékesei. (Ennek némiképp ellentmondanak a CacheLogic adatai: e szerint az internetszolgáltatók forgalmának 80 százalékát a fájlcserélő programok teszik ki, és a jelenlegi legnépszerűbb alkalmazás, a BitTorren részesedése 35 százalék.)

A fogyasztók egyre inkább elfogadják, hogy a fizetős letöltés minőséget és megbízhatóságot jelent, illetve azt is, hogy ezeknek a szolgáltatásoknak a használata a széles sávú internet-hozzáférések terjedésével könnyebbé válik - jelentette ki nemrég a Forrester Research egyik elemzője, egyben utalt arra, hogy Amerika után Nyugat-Európában is egyre erősebb az igény a fizetős zeneszolgáltatásokra. Az öreg kontinens jelenleg még igen kezdetleges stádiumban lévő digitális zenepiaca pár év alatt több milliárd dolláros üzletággá nőheti ki magát. Az idei év azonban a Forrester szerint fordulópont lehet, s 2009-re a forgalom elérheti az évi 3,5 milliárd eurót. E nagyfokú optimizmusra többek között az iTunes, a Sony-féle Connect és a Napster európai megjelenése adhat okot, no és a redmondi szoftveróriás, a Microsoft MNS Music Service európai "partraszállása".

És mit hozhat a jövő? Például Tesco-gazdaságos online zenét. A legnagyobb angliai bevásárlóközpont-lánc november 8-án indította el saját, több mint négyszázezer dalt kínáló online zeneszolgáltatását. A társaság számításai szerint az angliai piac éves forgalma elérheti a huszonötmillió fontot, vagyis közel kilencmilliárd forintot. Dömpingárral dolgoznak: egy dal 79 pennybe, egy album 7,99 fontba kerül.

Szintén a jövő zenéje, de már itt van az első vezeték nélküli zeneáruház is. Az AT & T Wireless, a Microsoft és a Loudeye által közösen üzemeltetett, 750 ezer felvételt kínáló mMode Music Store a hírek szerint bármilyen mobiltelefon segítségével igénybe vehető, vagyis a zeneletöltés nem ütközik korlátokba, viszont a zenelejátszáshoz szükség van egy megfelelő kompatibilis készülékre. Egy dal itt is 99 centbe, egy album pedig 9,99 dollárba kerül, de értelemszerűen a letöltési adatforgalom után is fizetni kell.

Hazai online

Közép-Európa újdonsült EU-tagjai közül elsőként Magyarországon indult online fizetős zeneletöltő szolgáltatás. A május 17-én debütált, az Axelero által üzemeltetett Origo Play Zeneáruház jelenleg még a piaci tesztelés szakaszában van, és közel ötezer magyar zeneszám közül választhat az érdeklődő. De az ígéretek szerint még december folyamán a Warnerral és az EMI-vel kötött szerződés alapján százezer dalra bővül a kínálat. Mint Gyertyánfy Miklós üzletfejlesztési menedzser elmondta, a másik két nagy kiadóval, az év végén egyesülő Sony-BMG-vel és a Universallal is előrehaladott tárgyalásokat folytatnak, és reményeik szerint már jövőre elérik a 200-300 ezres repertoárt, így bármely hazai offline zeneáruházénál szélesebb lesz a választékuk. Az Origo Play Zeneáruházról heti 100 felvételt töltenek le.

Szendvics mellé, ingyen

Sajátos promóciós eszközzé vált Amerikában a zenefájl: Előbb a McDonald's szövetkezett a Sony-féle Connect-szolgáltatással, idén októberben pedig a Burger King indított el az AOL Musickal közös akciót: az Egyesült Államok második legnagyobb gyorsétterem-lánca 7700 egységében minden egyes Whopper szendvics megvásárlása után egy ingyen letölthető dallal "kedveskedik" a cég a vendégeinek. A zeneszámot egy kifejezetten erre az akcióra létrehozott weboldalon keresztül le-het letölteni, egy 700 ezres katalógusból válogatva. (Az AOL a MusicNet révén biztosítja internetes dalletöltő szolgáltatását.) A Burger King reményei szerint ezzel ismét népszerűvé válhatnak az alaptermékeik, a jogvédők reményei szerint pedig az akció hozzájárulhat ahhoz, hogy a hétköznapi emberek az internetes zeneletöltéseknél a legális alternatívákat fogják választani.

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016