A rockfegyverkezési verseny

Ez a láz szinte egyidős a rock and rollal: minél lenyűgözőbb fényárban, minél nagyobb vizuális felhajtással, minél hangosabban játszani. A rockfegyverkezési verseny/kényszer megítélése persze korszakonként és korosztályonként változik, de tény, a gigantománia ma is a koncertbiznisz egyik legfontosabb mozgatórugója.

alt

Az Omega mai megabulija ismét ráirányítja a figyelmet a rockbiznisz egyik akut kérdésére, a zenekarok soha véget nem érő technikai fegyverkezési versenyére. 1961-ben a Beatles még 50 wattos erősítőkön játszott Hamburgban, másfél évtizeddel később a Led Zeppelin már 70 ezer wattal dübörgött amerikai turnéján, koncertjei beépített területen legalább négy kilométerre voltak hallhatók. Újabb másfél évtized múlva, 1991-ben az AC/DC és a Metallica egy moszvkai repülőtéren állítólag elérte az 1 millió wattos álomhatárt, igaz, ehhez kellett 850 ezer ember és a hatalmas tér. Az elmúlt évtizedekben hangban és fényben szinte már mindent elértek, ami emberi ésszel, szemmel és füllel még felfogható, de továbbra sincs megállj: a jövő állítólag a videotechnika diadalútja lesz, azután jön valami más szegmens, ahol a hajsza tovább fokozható.

A fegyverkezési verseny persze azért is dúlhat ennyire, mert talán sosem virágzott annyira a koncertüzlet, mint napjainkban: az iparág Amerikában az elmúlt öt évben csaknem megduplázta bevételeit (tavalyi forgalma elérte a 2,4 milliárd dollárt). Eminem két detroiti koncertjére például órák alatt eladták a 88 ezer jegyet, összesen 5,2 millió dollár értékben. Az iraki háború ellen tiltakozó Dixie Chicks női poptrió 57 telt házas koncertjéért 45 millió kasszírozott. A feltörekvő Jay-Z 100 ezer dollárért haknizik klubokban. Az igazi nagy pénzeket azonban a rock klasszikusai szakítják stadionkoncertjeikkel: Paul McCartney legutóbb - 100-250 dolláros jegyárak mellett - 103,3 milliót keresett, a Stones jubileumi tengerentúli turnéja 87,9 milliót hozott a konyhára, míg a nálunk is járt Cher 73,6 milliót könyvelhetett el búcsúturnéja amerikai fellépésein.

A folyamatos rivalizálást értelemszerűen a színpadtechnikában utazó iparág is folyamatosan gerjeszti, és a fejlődés, előrelépés szükségessége talán sehol sem annyira szorító, mint a pillanatnyi divat által erősen befolyásolt koncertbizniszben. Ahol a csomagolás és a tálalás gyakorta nagyságrendekkel fontosabb, mint a tartalom.

Igazságtalan lenne persze minden, a technikai naprakészségére sokat adó együttest, illetve előadót egy kalap alá venni, de tény, a show-elemek hangsúlyozása és a produkció zenei színvonala általában fordítottan arányos. Elég mondjuk számba venni az elmúlt két év legfontosabb hazai megmozdulásait, talán Paul McCartney buliján történt meg egyedül, hogy ez a két oldal egyensúlyban maradt. (A legkínosabb kétségkívül a playbackelő Britney Spears volt, de még az amúgy zeneileg érdekesebb Peter Gabriel esetében is sokan panaszkodtak a körítés túlzott voltára.)

- A színpadtechnika területén lassan ugyanaz a helyzet, mint a személyi számítógépeknél, a legmodernebb technológia itt is néhány éven belül elévül - magyarázza Brády Márton, a hazai koncertszervezésben a Multimédia mellett meghatározó Showtime Budapest vezetője. Mint mondja, mostanában különösen a digitális keverőpultokból hoznak ki évről évre új modellt, nem beszélve a videotechnika fejlődéséről, mely ma már minden valamirevaló nemzetközi koncert szerves része. A hazai piac persze túlságosan szűk ahhoz, hogy Magyarországon világszínvonalú csúcsberendezéseket ésszerű keretek között ki lehessen használni, ezért a komolyabb rendezvényekre rendszeresen külföldről kell behozatni a hang- és fénytechnikát. Az eddigi talán legnagyobb szabású hazai tömegrendezvényre, az idei, Sting nevével fémjelzett, félmillió embert megmozgató kapcsolat napi koncerten például Ausztriából, Németországból és Franciaországból jött erősítéssel sikerült behangosítani a Hősök terét. (A különböző forrásokból érkező "cuccot" persze nehéz tökéletesen "egybelőni", Sting koncertjén sem ment minden tökéletesen, különösen a távolabb elhelyezett hangszórók elektronikus késleltetését nem sikerült megoldaniuk a szervezőknek.)

- Életem eddigi legnagyobb, általam szervezett koncertje az 1991-ben a moszkvai tusinói reptéren tartott AC/DC-Metallica közös buli volt - emlékezik vissza Hegedűs László, a nemcsak hazai pályán, de a térségben is a legjelentősebbek közé számító koncertszervező cég, a Multimédia vezetője. Mint elmondta, az annak idején a Guinness Rekordok könyvében is jegyzett eseményre Barcelonából két óriás orosz szállítógéppel sikerült a csaknem nyolcszáz tonnányi technikát a helyszínre szállítani. Három fesztiválra elegendő cuccot halmoztak akkor ott fel, a hangtechnikára 25 millió, a világítástechnikára 40 millió dollár értékben kötöttek biztosítást. A színpad két oldalán felpakolt hangfalakon kívül kétszáz méterenként további négy-négy úgynevezett "delay tornyot" (elektronikusan késleltetett hangrendszert) helyeztek el, hogy az összegyűlt mintegy 850 ezer ember megfelelően hallja is, mit játszik az AC/DC és a Metallica a színpadon.

Bár a rockfegyverkezési verseny - mint utaltunk rá - gyakorlatilag egyidős a rock and rollal, a színpadtechnikai eszközök fejlődése különösen azután lett látványos és lényeges, hogy a hatvanas-hetvenes évek fordulóján egyre több zenekar a pár tízezres sportcsarnokokból "kiköltözött" az 50-60 ezres stadionokba. Az új mérethez új technikai kiszolgálóegység kellett, ezért a hetvenes évek elejétől egész iparág épült rá a koncertszervezésre. E hetvenes-nyolcvanas évtized - erős leegyszerűsítéssel - két közismerten gigantomán zenekar, a Rolling Stones és a Pink Floyd látványos fegyverkezési versenyét hozta, mely ekkoriban még kifejezetten mennyiségi szinten zajlott. Ha Mick Jaggerék 150 hangfallal és 800 lámpával indultak el turnézni, Roger Watersék legközelebb már 160 hangfalat és 1000 lámpát vittek magukkal, mire a Stones a következő turnéján 200 hangfalra és 1500 lámpára emelte a tétet. Mindez egészen addig így ment, amíg e folyamatosan gyarapodó cucc szállítási költsége el nem érte a koncertek összköltségvetésének 15-20 százalékát. És ekkor az addigi mennyiségi bővülés a minőség irányába mozdult el.

Elsőként a fénytechnika karcsúsodott: a nyolcvanas évek derekán debütáltak az intelligens, számítógép vezérelte lámpák, melyek ma már akár négyezer különböző szín megjelenítésére képesek. Egyetlen ilyen - amúgy egy-másfél millió forintot érő - lámpa gyakorlatilag 30 hagyományos lámpát váltott ki, jelentősen csökkentve ezzel az elhelyezési, szerelési és szállítási költségeket.

A fénytechnika zsugorodását idővel a hangtechnikáé is követte, egyre kisebb hangfalakból egyre nagyobb hangerő jött ki: ma egy 100x50 centis hangsugárzó 1200 watt teljesítményre képes (ehhez korábban tíz hangfalra volt szükség). Ráadásul ezeket a hangfalakat már nem egymásra tornyozzák, hanem sokszor a színpad fölé húzzák fel, ezzel is növelve a relatív hanghatást.

- Három-négy éve éppen azért kellett a Kisstadionból az exkluzív jegyértékesítési rendszere miatt nagyságrendekkel előnytelenebb Sportarénába vinni a bulijainkat, mert ma egyszerűen mindent függeszteni kell. Amihez megfelelő erősségű, acélvázas tetőszerkezet kell - magyarázza Brády Márton. Mint mondja, Cher koncertjén például 46 tonnányi felszerelést kellett felhúzniuk, de a mostanság divatos aktív ledfalakat szintén "lógatni" kell, és azok például Britney Spearsnél vagy Eros Ramazzottinál szintén 15-16 tonnát nyomtak.

Egy-egy komolyabb színpadtechnikai felszerelés persze nemcsak látványban, de értékben is igen jelentős, a már emlegetett Cher-koncerten például a technikát 7-8 millió dollár értékben biztosították. Az eddig Magyarországon felvonultatott legnagyobb volumenű "cucc" vélhetően a Rolling Stones nevéhez fűződik: 1995 augusztusában a Népstadionban mintegy 500 tonnányi felszerelést pakoltak ki.


A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016