Lehotka Gábor - Évek, orgonák, regiszterek

Lehotka Gábor orgonaművész és zeneszerző éppen harminc esztendővel ezelőtt diplomázott. E jeles évforduló tiszteletére jubileumi hangversenyt tart holnap este a Zeneakadémián, melyet -akárcsak diplomakoncertjét - Johann Sebastian Bach Esz-dúr prelúdium és fúgájával kezdi.

  • Hogyan tekint vissza az elmúlt harminc évre? - kérdeztem az utóbbi néhány évben sokat támadott művészt.

Nagyon elégedetten. Úgy érzem, szinte töretlen ívű életpályát sikerült bejárnom. Különösen a Hungaroton foglalkoztatott sokat, s ezt elsősorban annak köszönhetem, hogy Beck László akkori művészeti vezető - aki egyébként Zeneakadémiát végzett orgonista - nagyon becsült engem. Az eltelt három évtized alatt közel ötven lemezen működtem közre. Nehéz közülük bármelyiket kiemelni, szinte mindegyikhez fűződik kellemes élményem, de talán a legkedvesebb számomra a soproni Szent György Templomban készült, s azóta aranylemezzé vált Bach-album.

  • Élete és művészete összeforrott az orgonával. Ráadásul épp a napokban jelent meg a hangszer történelmét bemutató könyve. Milyen célzattal, kiknek írta?

1969-ben, amikor tanítani kezdtem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola orgonatanszakán, az orgonaismeret tárgyat is én oktattam. Ehhez elsősorban az egész életét e hangszer történetének kutatására szentelt Szigeti Kilián pannonhalmi bences szerzetes segítségével gyűjtöttem az anyagot. Ez alkotta a könyv tudományos magját. Aztán az idők folyamán egyre több könyv került a kezembe, Európát végigjárva egyre több orgonát ismertem meg, játszottam rajtuk, s az így merített tapasztalatokból alakítottam ki azt az ismeretanyagot, amelyet a Zeneakadémián oktattam. Könyvemben az orgona történetét, a zene történetével való kölcsönhatását és a Bibliához való viszonyát próbáltam felvázolni. Tudtam persze, hogy a reformáció, Johann Sebastian Bach és az orgona fontos találkozási pont. De az ELTE-n tartott, a Biblia és a társművészetek című sorozaton belül a Jelenések Könyvének elemezésénél döbbentem rá, hogy ez a találkozás szükségszerű is. A Bibliában le van írva. S bár nem vagyok a kérdés szakembere, azért megpróbáltam ecsetelni, a csúcspont nem véletlenül a reformáció idejére jutott.

  • Nemcsak orgonista, hanem az orgonaügyek organizátora is. Könnyen összeegyezethető?

Utóbbi elsősorban szakértői tevékenységet jelentett. Ugyanakkor megpróbáltam Magyarországon meghonosítani a század első felében a romantikus orgona ellen, a barokk orgona felelevenítése végett indult orgona-reformmozgalmat. Ennek jegyében egyre-másra hozattam be azokat az újonnan készített Jehmlich-orgonákat, amelyek ma a váci, szombathelyi, kecskeméti és a szekszárdi templomban hallhatók. Megjelenésükkel Magyarországon „megfordult” a orgonaépítészet, s azóta az átalakult hazai orgonacég szintén erre az irányvonalra állt át.

  • Az elmúlt harminc év során az orgonaépítészet és restaurálás, valamint az orgonaművek interpretálása területén kétségkívül elévülhetetlen érdemeket szerzett. A rendszerváltás után azonban sokan támadták az állampárthoz fűződő (viszonylag erős) kapcsolatai miatt.

Az első orgonakoncertet, amelyet egyáltalán engedélyeztek a Zeneakadémián, 1954-ben tartották. S nagyon sokat kellett várni ahhoz, hogy egyáltalán templomban lehessen ilyen jellegű koncertet tartani. Ezért valakinek áldozatot kellett hozni. Ha közben sikere is volt, azt nem lehetett letagadni. Rengeteg helyen játszottam először az országban. Az érseki városban, Egerben például a helyi vezetők aggódtak, mi lesz. Odamentünk, és elintéztük, hogy lehessen koncertezni. Ugyanakkor Magyarországon új orgona építésébe mindig be kellett vonni a Művelődési Minisztériumot, s ehhez pozícióra volt szüksége az embernek. Áldozatot is hoztam, s közben mindent elkövettem, hogy az általam belátott zenei területen irreális, inkorrekt ideológia ne határozza meg a szakma fejlődését.

  • Ezt a kompromisszumot felajánlották, vagy maga volt az, aki úgy döntött, hogy ezen az úton lehet előre haladni.

Visszatekintve mindent meg lehetne ideologizálni, de akkor nem gondoltam így bele. Ma sem. Átadtam magam az élet természetes folyamatainak. A jövőt kell építeni, a jelent pedig az adott körülmények között optimálisan elrendezni. Számomra - azt hiszem, nem kell bizonyítani - mindig a szakma volt az elsődleges.

  • Mint mondta, áldozatot hozott, de ezt a tettét a rendszerváltás után sokan egyáltalán nem méltányolták, sőt.

Elsősorban a katolikus orgonisták támadtak erősen, de el kell mondanom, ez egyáltalán nem ért váratlanul. Körülbelül tizenöt évvel korábban a Filharmónia berkein belül kezdték ezt, de csak most fordulhattak a nagy nyilvánossághoz. Sokkal jobb ez így, mert most én is elmondhatom nyíltan a véleményemet.

  • Sok helyen, sok templomban elzárkóztak maga elől. Nem okozott ez törést a pályájában?

Számomra nem jelent problémát. Egész pályafutásom alatt sosem szaladtam a koncertek után. A siker magától jött, ahová hívtak, ott játszottam. Ma is ezt teszem. Még akkor is, ha kisebb orgonáról van szó. Felsőörsön található az ország legkisebb orgonája. Mindössze öt regiszteres. Felvételeket készítettem, koncerteket adtam rajta. És amikor a rendszerváltás után Felsőörsön megjelentem, megkérdeztem a plébánost, nem gondolt-e arra, hogy kitiltson a templomából. Mire csak annyit mondott: „Gábor, hála is van a világon. Te csináltál az én kis hangszeremből híres orgonát.”

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016