A saját stílusukban elvetemültek (Trottel)

Idehaza is kapható az egyik legígéretesebb magyar punk-rock banda, a Trottel első, The Final Salute In The Name Of Human Misery (Végső tisztelgés az emberi nyomorúság nevében) című CD-je. A közel hetvenöt perces anyag a tavaly Németországban megjelent dupla lemez digitálisan „tuningolt” változata, tartalmazza a zenekar 1987 után keletkezett valamennyi jelentősebb szerzeményét. Gondolom, sokan csóválják a fejüket e név hallatán, nyilván sosem találkoztak vele, ennek oka azonban nem a zenei „műveletlenségükben” keresendő. A Trottel ugyanis egyike azon ritka zenekaroknak, amelyek nem saját hazájukban futottak be és lettek elismertek.

Amikor 1986-ban elkezdtük, nem igazán fértünk bele az akkori hazai zenei életbe - meséli a zenekar egyik tagja, aki egyáltalán nem tartja fontosnak, hogy megnevezzük. (Egyébként a lemezeken sincsenek feltüntetve a tagok neve.) - Úgy vettem észre, a közönség idehaza kicsit felületesen kezelte a bandákat, nem igazán figyeltek oda rájuk. Sokkal többet vártam volna el tőlük, mint amennyit valójában akartak, s ez nagyon elkeserít. Elkezdtünk hát külföldön turnézni, s mindjárt az első évben, 1989-ben „sikeresek” lettünk, ha lehet egyáltalán ebben a műfajban sikerről beszélni.

  • Ebben nyilván szerepet játszott, hogy a vasfüggöny mögül érkeztetek.

Csak a sajtó szintjén. A közönség körében nem tapasztaltuk ezt a konjunktúrát. Tudták, olyan helyről jövünk, ahol történik valami, de többségüket nem igazán érdekelte. Így magyar voltunkból sem anyagilag, se népszerűségben nem profitáltunk. Sőt, bizonyos értelemben, hátrányban voltunk az angol és amerikai bandákkal szemben. Viszont Nyugaton az emberek sokkal nyitottabbak, sokkal befogadóbbak, mint idehaza. Ráadásul az utazás élménye is megrészegített minket. Több ezer kilométert végigzenéltünk, felléptünk vagy kétszáz helyen. Talán a legjobb korszakunk volt ez a néhány hónap. Aztán, tavaly Magyarországon is elkezdtünk játszani, s meglepődve tapasztaltuk, hogy a fiatalok itt is egyre nyitottabbak. Szeretettel fogadják az embert, sőt, érdeklődnek!

  • Talán ti is változtatok.

Lehet, bár úgy érzem, mi a saját stílusunkban elvetemültek vagyunk. Fanatikusok. Tény persze az is, hogy ha végighallgatod a lemezeinket - melyek kivétel nélkül nyugaton jelentek meg - jelentős különbségek figyelhetőek meg rajta.

  • Annál is inkább, mert a tagok folyamatosan változtak. Mind zeneileg, mind emberileg te vagy a meghatározó, az összetartó erő. Tavaly ősszel kivált az énekesetek, Asztalos Ildikó. Azóta trió formában - dob, gitár, basszus - játszotok. Nem túl nagy kihívás ez zeneileg?

Dehogynem, különösen egy punkzenekarnak (ha egyáltalán valaki elhiszi rólunk, hogy azok vagyunk.) Nem improvizálgathatunk órákon keresztül, mint a jazzmuzsikusok. Közel hatvan koncertet játszottunk ebben a felállásban.

  • Ha jól tudom, a hazai lemezkiadók is érdeklődtek utánatok, mégsem jött létre semmi.

Mindent magunk csinálunk. A koncerteket és a lemezeket egyaránt. Nincs apparátus, így nem vagyunk drágák. Egészen más struktúrában üzemelünk, mint egy lemezcég. Így marad tiszta a dolog. Nem igazán akarjuk beledugni az ujjunkat a zeneipar mocskába. Semmi nem köt bennünket. Most készítjük az új lemezt, nyáron pihenünk, s ha minden igaz, akkor szeptembertől egy angol dobossal turnézunk.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Újabb Trottel-lépés >> - cikk, 2008. május

Pszichedelikus undergroundjazzpunk-etno (Trottel) >> - cikk, 1998. március

Saját stílusukban elvetemetültek (Trottel) >> - interjú, 1992. június

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016