Vujicsics együttes: Délszláv népzene (1981)

altKiadó: Hungaroton
Zenei rendező: Hézser Zoltán
Hangmérnök: Kovács György
Borítóterv: Klebercz Gábor
Fotó: Kreiss Gábor
Játékidő: 44:47
Közreműködők: Borbély Mihály klarinét, furulya, okarina, dvojnice, kaval, szopile, brácstambura, ének / Brczán Miroszláv csellotambura, nagybőgő, ének / Eredics Kálmán nagybőgő, dob, ének / Eredics Gábor furulya, szopile, basszprímtambura, ének / Győri Károly hegedű / Szendrődi Ferenc prímtambura, brácstambura, ének / Greges Marica ének / Gyenis Katalin ének, / Padics Ibolya ének / Sebestyén Márta ének

 

 

 Az 1972-ben belendült táncházmozgalom nem csak a magyar parasztzene, hanem a magyarországi délszláv zenei hagyományok reneszánszát is hozta. Ennek legrégebbi és legfontosabb képviselője az 1974 tavaszán alakult Vujicsics együttes.

Amit Sebőék Tiszaalpáron vagy Széken találtak meg, azt Eredics Gáborék Pomázon, Budakalászon, Csobánkán és Szentendrén. Annak ellenére, hogy a Vujicsicsban a kezdetekkor csak egyetlen „igaz” szerb játszott. De a többiek rokonságában is vannak szerb ősök, ahogy ő szokták mondani: öszvérek, magyar identitással. Amikor körülnéztek, egy idő után kiderült, a helyi hagyománynak az igazán szép és izgalmas, őket érdeklő része szerb. És csak ekkor tudatosodott bennük, hogy tényleg, ők nem most látnak és hallanak először kólót, azaz körtáncot, nekik nem furcsa, ha egy dal szerbül szólal meg. Közben alakult a faluban egy táncegyüttes, idővel ők lettek a kísérőzenekara, és ebből formálódott ki később a híres délszláv népzene kutató Vujicsics Tihamér nevét felvevő együttes.

Kezdetben ösztönösen válogattak, később a fő szempont az lett - miként az egész táncházmozgalomban -, hogy az adott dal minél régebbi, minél ősibb legyen. A népzenének akkoriban a régészeti értékét olykor többre értékelték az esztétikainál. De szép lassan formálódott az a repertoár, ami végül az 1981-ben megjelent bemutatkozó nagylemezükre került.

Jellegzetes dallamtípusokból válogattak rajta, amelyek részben a fennmaradt archív felvételekről és Vujicsics Tihamér, illetve az együttes saját gyűjtéseiből származtak. Az anyag összeállításánál nemcsak arra ügyeltek, hogy etnikai szempontok szerint csoportosítsanak (van szerb, horvát és makedón blokk), hanem hogy azokat a lehető legautentikusabb hangszerösszeállításban adják elő, s hogy ezek az eredetileg a hagyomány részeként formálódó dalok, dallamok kamarazeneként is megállják a helyüket. Nem meglepő hát, hogy a hangzásában, szerkesztésében, kivitelezésében egyaránt újszerű album megkapta az év hanglemeze díjat. Más kérdés, hogy a következő Vujicsics-korongra (Szerb és horvát népzene, 1988) újabb hét évet kellett várni. JBSZ

„Sebőékkel együtt mi is úgy éreztük, hogy a népzenei értékek nincsenek igazából a helyükre téve” - Eredics Gábor, 1997

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

 

Söndörgő - Belenőttek a délszláv népzenébe >> - cikk, 2011. január

Eredics Gábor: Az identitás megőrzésének lehetősége >> - videóinterjú, 2010. december

Borbély Mihály: El kellett indulnom az öregedés felé vezető úton >> - videóinterjú, 2010. december

Eredics Áron (Söndörgő): Egyértelmű volt a követendő út >> - videóinterjú, 2010. december

Vujicsics együttes: Délszláv népzene (1981) >> - 303 magyar lemez, 2008.

Borbély Mihály: Ahogy öregszem, egyre tudatosabb >> - interjú, 2008. június

Vujicsics-teret avatnak Szentendrén >> - interjú, 2000. augusztus

Eredics Gábor - Öszvérek vagyunk, magyar identitással >> - interjú, 1997. szeptember

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016