Nem ugyanaz a blues (Ferenczi)

Úgy látszik, az EMI-Quint már olyan nagy „bajban” van, hogy gyógyírként blues-zenekart szerződtetett. Három évről és három lemezről szól a fáma, az együttműködés első gyümölcse néhány napja a boltokban. Yoó a film? Néz ránk kérdőn a Herlfli Davidson új lemezének borítójáról a pesti vagányra fazonírozott kétéves kisfiú, majd a lemezt megfordítva megtudhatjuk a válasz: bizony, ha sokáig bámuljuk a vásznat és a képernyőt, ilyen szép méretes bunkó lesz belőlünk.

Fotó: Tyukodi László

Ferenczi Györgynek és csapatának már régen dukált egy ilyen szerződés. A bluesból, a soulból és a funkyból táplálkozó zenéjük mindig is különleges színt jelent a hazai palettán, Ferenczi talán a legtehetségeseb hazai pofagyalus, nem véletlenül volt és maradt az egyik legfoglalkoztatottabb honi stúdiózenész (LGT, HBB, Edda, Zorán, Kimnovák), eddig több mint ötven hanghordozón szerepelt, és 1993-ban a németországi Trossingenben rendezett Harmonikás Világbajnokság döntőjében is az egyik legjobbnak találtatott.

Ferenczi azonban nem csak zenélni, de kísérletezni is szeret. Két évvel ezelőtt a Pesti Vigadóban a Bizják Gábor dirigálta ötvenkét tagú Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekarral nyomták a bluest, tavaly pedig a Tomkins Énekegyüttest hívták meg partnernek a Budapesti Kongresszusi Központba, valamint a száztagú cigányzenekarral adtak közös koncertet. Három lemez őrzi eddig a Herfli Davidson munkásságát, s bár a szereplők gyakran változtak - az első albumról egyedül Ferenczi maradt meg hírmondónak -, a feeling nagyjából ugyanaz maradt.

Az új korong azonban némileg eltér az eddigiektől. Ez már nem ugyanaz a blues, amit tegnap hallottam - fordíthatnánk visszájára a zenekar egyik legnagyobb slágerének szövegét. A dalok hangvétele könnyedebb, megformáltságuk kötetlenebb, jól szólnak, de mégsem igazán jót. A havi 15-20 koncertes életritmusnak köszönhetően összeszokott a társaság, a ritmus-szekció mégis kevésbé invenciózus, az új tagok szerzői munkája sem igazán mellbevágó, Ferenczi pedig lassan beleszakad, hogy egyedül kell a hátán cipelnie minden terhet. A lemezen kevesebb a blues és több a buli, kékes hangulat helyett inkább móka és kacagás, valamint erősebb a funky vonás. Nem állítom, hogy a siker érdekében tudatosan mennek a felhőtlenebb muzsika felé, csak most ilyen irányba ragadta el őket a hév. Szóval amolyan könnyed házibuli-lemez, és az sem kizárt, hogy ez többeknek jobban fog tetszeni.

---------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Ferenczi György: Magyarországon magyar bluest! >> - interjú, 2009. február

Zenefilm - első nap (drMáriás & Ferenczi) >>

Szabó & Ferenczi - Egy sima, egy fordított >> - cikk, 1999. július

Nem ugyanaz a blues >> - cikk, 1996. november

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016