A Live Aid kétségkívül vízválasztó a populáris zene történetében: az afrikai (etióp) éhezők megsegítésére 1985. július 13-án két fő helyszínen, a londoni Wembleyben és a philadelphiai JFK stadionban megrendezett megakoncerten a pop- és rockvilág akkori krémjének produkcióit – az élő tévéközvetítések jóvoltából – a világ 160 országában összesen 1,5 milliárd néző követhette figyelemmel. A nyolcvanas évek Woodstockjaként is emlegetett jótékonysági eseményen emelkedett végérvényesen a globális szupersztárok sorába Madonna vagy a U2, még többet emelt a Queen és Phil Collins ázsióján, miközben itt erősítették meg státuszukat az akkoriban a negyvenes éveik elejét taposó „nagy öregek”, Paul McCartney, Eric Clapton, Bob Dylan és Mick Jagger.
Bővebben: A régi és az új popmainstream találkozása – Live...
Nem tartja magát műfajteremtőnek, pedig nagyon is az: nincs még egy jazzalkotó, aki így ötvözné az amerikai fekete jazz harmóniavilágát és improvizációs technikáját a magyar népdalkinccsel és lelkülettel. Akinél e két eltérő világ ennyire míves és természetes egységet alkotna. Aki tényleg ennyire hamisítatlan „magyar jazzt” játszana. A ma hetvenéves Dresch Mihály számára a zenélés személyes identitáskeresés volt, befelé élt, belülről építkezett, konokul, következetesen járta a maga útját, függetlenül attól, hogy az mennyire tűnt korszerűnek vagy sikeresnek.
Szörényi Levente és Bródy János hatvan éve, 1965 nyarán írta a nógrádverőcei táborban a nevezetes lapostetőn ülve írta első dalait, és bár a Magyar Rádió stúdiójában csak egy évvel később vehették fel őket, miután a felvételeket az intézmény forgatni kezdte, kiderült, a nagyközönség azokat is szívesen hallgatja. És ezzel az Illés voltaképpen megteremtette a magyar nyelvű beatzenét.
Bővebben: Az Illésnek köszönhetjük a magyar nyelvű beatzenét
A poptörténet egyik legtöbbet feldolgozott dala, a Yesterday épp hatvan esztendeje született: a szerzője Paul McCartney, aki a Beatles tagjaként stúdióban saját maga adta elő (a vonósnégyes hangzás utólag lett hozzákeverve). A szerzemény ugyan rákerült az 1965-ös Help! albumra, az Egyesült Államokban pedig önállóan is kiadták, de annyira kilógott a Beatles-repertoárból, hogy a brit piacra kislemez formájában csak bő egy évtizeddel később, 1976-ban jelent meg.
1965. jnúnius 9-én a Népstadionban
Minden idők legnagyobb hazai jazzkoncertjét rendezték hatvan éve: Louis Amstrong és zenekara 1965. június 9-én közel kilencvenezer néző előtt léphetett fel a Népstadionban. Nem csoda, ha anno a Magyar Televízió filmet készített róla. Miközben Armstrong 1965-ös vizitje annak az amerikai kultúrdiplomácia által finanszírozott programnak a része volt, melynek keretében neves fekete jazzművészek – többek között Ella Fitzgerald, Oscar Peterson, Dizzy Gillespie, Dave Brubeck vagy a Modern Jazz Quartet a világ több mint 35 országában léptek fel és terjesztették az amerikai kultúrát.
A David Byrne vezette Talking Heads fél évszázaddal ezelőtt mutatkozott be – a Ramones előzenekaraként – a legendás New York-i CBGB klubban. Bár a kezdeti szorongós punkos, art rockos zenéje később sokat változott (főleg a funk és a világzene elemeivel bővült), a zenekar kétségkívül úttörő szerepet játszott az amerikai újhullám kialakulásában. Az 1991-ben feloszlott formáció a legnagyobb kereskedelmi sikereiket (Burning Down the House, And She Was, Wild Wild Life) a nyolcvanas évek derekán aratta.
Hatvan éve, hogy megjelent az Egyesült Államokban minden idők egyik legismertebb gitárriffjével induló, a hatvanas évek meghatározó brit rockhimnuszának számító Rolling Stones-dal, az (I Can’t Get No) Satisfaction. A britek viszont annak idején hónapokat kivártak: a Decca ugyanis épp egy Rolling Stones EP (Got Live If You Want It!) kiadásával volt elfoglalva, így a szigetországi rajongók csak augusztus 20-án vehették kézbe azt.
Metropol Group, 1979
Erdélyben a hetvenes években magyar rockzenésznek lenni sokkal keményebb kiállást igényelt, mint Magyarországon, nem beszélve a Ceaușescu-korszak legsötétebb időszakáról, a nyolcvanas évek derekáról, második feléről. S bár az erdélyi magyar rockzene éppúgy szerves része az egyetemes magyar kultúrának, mint az erdélyi irodalom, a képzőművészet vagy a filmművészet, Magyarországról nézve viszonylag keveset tudunk róla. Következzen hát egy gyorstalpaló – a rendszerváltozásig.
A Rock and Roll Szabadegyetem évadzáró előadásán (2025. június 4, 19:30, Magyar Zene Háza könyvtára) a Pink Floyd áll a célkeresztben. Nem kifejezetten progresszív rock banda, de zenei szempontból a hetvenes években hasonló törekvések jellemezték. Az 1965 végén alakult zenekar kezdetben rhythm and blues-t játszott, és – a Soft Machine mellett – az akkoriban kibontakozó londoni pszichedelikus színtér legfontosabb képviselője volt. Vezetője, fő komponistája, Syd Barrett azonban olyan mértéktelenül nyelte a tudattágító, agymosó tablettákat, hogy társai végül úgy döntöttek, megválnak tőle. Helyét David Gilmour töltötte be, akivel az együttes egészen más utakon indult tovább. A Pink Floyd zenéje mindig is az emberi fantáziára épített: méltóságteljes hömpölygésével, líraiságával, patetikusságával, hirtelen hangváltásaival ejtette rabul hallgatóit, és zenei világa – a befogadó tudatában kiváltott hatás miatt – űr-rock vagy sci-fi-rock néven vált ismertté.
Az 1960-as években a Who gitárosaként és fő dalszerzőjeként vált ismertté, azóta több mint száz dalt írt a korszakos brit együttes számára, illetve saját szólóalbumaira. Nevéhez fűződik a Tommy és a Quadrophenia című rockopera. A stúdióban a gitározás és éneklés mellett zongorán, szintetizátoron, tangóharmonikán, bendzsón, basszusgitáron és dobon is játszott. A zenélés mellett pedig a tollal is mesterien bánik: több mint hat évtizedes pályája során számos könyvet, forgatókönyvet, kritikát és esszét írt. Pete Townshend ma nyolcvanéves.
1994-ben
A nagyközönség a nevét kevésbé ismeri, pedig minden idők legnépszerűbb indusztriális formációja, az amerikai Nine Inch Nails alapítója, lelke, énekese, multiinstrumentalistája, dalszerzője és 2016-ig az egyetlen hivatalos tagja (azóta az angol Atticus Ross is állandósítva lett). Emellett dolgozott pártfogoltja, a horror-rocker Marilyn Manson, a rapper Saul Williams és a popénekes Halsey dalain, albumain. Trent Reznor ma hatvanéves.
Van der Graaf Generator
A Rock and Roll Szabadegyetem következő előadásán (2025. május 7, 19:00, Magyar Zene Háza könyvtára) a Peter Hammill vezette Van der Graaf Generator és a pár napja hazánkban is fellépett Colosseum lesz a téma. Az 1969 és 1977 között fénykorát élő Van der Graaf Generatort egyéni hang, sötét tónusú, szürreális, filozofikus mélységű szövegvilág és erős kompozíciók jellemezték. A hetvenes évek legelején készült nagylemezeik a legnagyobbakéval vetekszenek, mégha elvontabb, melankolikusabb hangvételük miatt a progresszív rock élcsapatokhoz mérhető közönségsikereket nem is értek el. Akárcsak a Colosseum, amely a hatvanas évek végén nagy reményekkel indult, de igazán sosem tudta kifutni a formáját. Mégha Chris Farlowe (ének) csatlakozásával a hetvenes évek hajnalán kialakult a zenekar ma már klasszikusnak tartott felállása, mely 1994-ben ismét összeállt és bő húsz éven át rendszeresen adott koncerteket világszerte, így Magyarországon is.
Az 1950-es évek második felében a rock and roll nyomán új táncstílus hódította meg a világot, a New York-i Harlem afro-amerikai közösségeiben született Lindy hopból és a swingből kinőtt akrobatikus táncforma, a dinamikusan mozgalmas, kidobós rock and roll. Majd az évtized végén érkezett az újabb őrület, a twist (a la Chubby Checker), nyomában pedig a folyamatosan megújuló dél-amerikai és afrikai táncdivatok, melyeknek tulajdonképpen a brit beatkorszak beköszönte vetett véget.
Bár pályafutását bátyja, Zorán oldalán a Metro együttesben kezdte, a ma nyolcvan éves Sztevanovity Dusán mégis Presser Gábor szerzőtársaként alkotott maradandót, akivel az LGT-kollektíva mellett olyan előadóknak írt dalokat, mint Zorán, Kovács Kati, Katona Klári, Gerendás Péter, Kern András vagy Janicsák Veca. Az ugyancsak Presserrel közös musical, A padlás 1988 januári bemutatója óta pedig töretlen sikerrel szerepel a Vígszínház repertoárján, ahol az előadások száma idén februárban érte el az ezeregyszázat (!).
Bővebben: Nyolcvanéves lett Presser elsőszámú alkotótársa,...
Fotó: JBSz (2006)
A magyar beat/rock talán legfontosabb alkotója, aki a hatvanas évek derekán Bródy János szövegeivel nemcsak megteremtette a magyar nyelvű beatzenét, de idővel elszakadt az angolszász mintáktól, majd későbbi szólólemezein markáns kísérletekbe kezdett, hogy a magyar és a Kárpát-medence népzenéjéből, illetve a nemzetközi rockzenéből egy sajátos kelet-európai rockstílust hozzon létre. Ezeket a kísérleteket a nyolcvanas évektől a dalműforma felé fejlesztette tovább, megteremtve a történelmi témájú nemzeti rockoperát. Szörényi Levente ma nyolcvanéves.
Fotó: Kaláka honlap
A bő ötvenöt évvel ezelőtt indult, ma is aktív (!) Kaláka alapítója és mindenese, aki emellett számos szólóanyagot is megjelentetett, a rendszerváltozás óta pedig a legfontosabb hazai folkzenei kiadó vezetője. A ma 75 éves Gryllus Dániel mindemellett három, több évtizedes múltú fesztivált is üzemeltet.