A Magyar Zene Háza könyvtárában futó tavaszi sorozat utolsó alkalmával Tímár Péternek a hatvanas évek első felét idéző retrofilmje, a Csinibaba látható. A rendező a konszolidálódó szocializmus relikviáit (Pacsirta rádió, grízes tészta, Bambi üdítő, háztömbrádió) felvillantva mutatja azt a kort, amikor még tömegeket megmozgató eseménynek számított a Ki mit tud?, melynek győztesei a vasfüggönyön túli Helsinkibe utazhattak ki. Miközben megidézi a korszak sokszor giccses, de mindenki által ismert slágereit is – a kilencvenes évek előadóinak tolmácsolásában.

Talpuk alatt fütyül a szél (1976)

A Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, Szomjas György (1940–2021) szinte valamennyi játék- és dokumentumfilmjében igyekezett szembe menni az aktuális fősodorral és a klasszikus akadémizmussal. Nagy sikerű mozijaival – Talpuk alatt fütyül a szél, Kopaszkutya, Könnyű testi sértés, Falfúró, Roncsfilm – műfajt teremtett Magyarországon. Emellett a magyar populáris kultúra talán legfontosabb vizuális dokumentátora volt, hisz a táncházmozgalom és az autentikus népzene lelkes híveként a kezdetek óta több tucat népzenei dokumentumfilmet készített,

Popkulturális filmjeiről 2022. május 24-én 19:00-kor tartok előadást a Magyar Zene Háza könyvtárában.

A Táncház 50 kötet különböző eredők mentén született visszaemlékezések és összegzések tárháza. Mondhatni, szubjektív válogatás az elmúlt fél évszázad eseményeiből. Hogy a szélesebb nagyközönség is megértse, mi lehet a titka annak, hogy ez az egykori szűk szakmai kezdeményezés ma százezreket vonz világszerte. Hogy újabb és újabb generációk fedezik fel maguknak, és csak kevesen hagyják el. Hogy bár többen többször temették, múltidézőnek, korszerűtlennek bélyegezték, ma is mennyire eleven valóság. Miként Timár Sándor fogalmazta egyszer: „A táncházmozgalom természeti jelenség. Olyan iszonyatos életerő feszül benne, hogy a legkeményebb betonon is áttör.”

Bemutató: 2022. május 7. Liszt Ferenc tér, Írók Boltja. Közreműködik: Berán István, Beszprémy Katalin, Jávorszky Béla Szilárd, Lányi György, Porteleki László, Szabó Csobán Gergő

Alan Freed clevelandi DJ a rock and roll egyik kitalálója

Bár a közvélemény Bill Haley: Rock Around The Clock (1954. április 12.), vagy Elvis Presley: That’s All Right Mama (1954. július 5.) című dalától számítja a rock and roll megszületését, a rocktörténészek ennél korábbra mennek vissza, és a negyvenes évek erős ritmizálású, dance beattel készült rhythm and blues, illetve boogie-woogie felvételeiben jelölik meg a kezdetet. Mások még régebbre ástak: szerintük már a század húszas éveiben készültek olyan felvételek, amelyek a rock and roll jegyeit viselték magukon.A rock and roll mindenesetre az ötvenes évek közepén a rhyhtm and blues, a country and western fúziójából született meg, de megtalálhatók benne a gospel, a tradicionális jazz, a fekete és fehér balladák vagy a populáris dalok elemei is. Ez az új zene magába szívott minden olyan zenei-kulturális örökséget, mely születése helyén, a déli államokban, azon a vidéken jött létre, ahol a fehérek és feketék kultúrája sok szálon érintkezett egymással, és az ötvenes években egy új társadalmi-gazdasági-kulturális közeget teremtett meg.

Szomjas György 1981-es, a csöves szubkultúrának görbe tükröt tartó szatirikus alkotása, a Kopaszkutya a magyar szociofilm egyik korai műve. Mozgóképbe sűrítette egy rockgeneráció vágyát, vergődését és vigaszát, mintegy demonstrálva, hogy igenis létezik rockélet az egydimenziós pártmédián és az aczéli kultúrpolitikán túl. Nem csoda, hogy az egykor a betiltás határán billegő Kopaszkutya idővel kultuszfilmmé nemesedett, mondhatni mítosz lett.

Mary Murphy és Marlon Brando az 1953-as The Wild One (A vad) című filmben

A második világháborút követő másfél évtized több szempontból is mérföldkő az amerikai társadalom történetében. Egyben talán a legellentmondásosabb időszaka. Hidegháború és bebop, mccarthyzmus és rock and roll, konformizmus és művészeti lázadás, square és hipster, kertvárosiasodás és urbanizáció, szegregáció és Disneyland, John Wayne és James Dean. A többi művészeti ágban – a képzőművészet, a film, az irodalom és a színművészet területén – szintén megjelenik ez a fajta lázadás az elítélt és megvetett társadalmi-hatalmi rendszer, az establishment ellen.

Mészáros Márta filmjében eredetileg az Illés szerepelt volna, de Szörényiéket épp akkoriban tiltotta le egy évre a rendszer a budapesti közszerepléstől, így viszont ennek a kortalan szerelmi történetnek a keretét olyan együttesek (Syrius, Kex) adták, amelyekről lényegében nem maradt fent más mozgóképes dokumentum. A film egyik sokszor idézett ironikus jelenete, hogy míg a Budai Ifjúsági Parkban a Metro tagjaként Frenreisz Károly őrjíti az összegyűlteket, addig féltestvére, Bujtor István a bejáratnál emeli ki a sorból a megengedettnél hosszabb hajú fiatalokat.

 Az 1930-as években a hillbilly zene mellé felsorakozott a szórakoztatóipar egy másik ága, a mozi, amely döntő mértékben hozzájárult annak a mítosznak a kialakításához, amely a country zene image-ét ma is meghatározza. A filmvásznon ekkor jelentek meg az „éneklő cowboyok”, és nyomukban a country is az amerikai álom része lett. Megkezdődött a koncentráció és a sztárcsinálás időszaka, az elavultnak ítélt old-time music vagy a hillbilly kifejezés végleg eltűnt, az új sztárok előbb folk songs, majd country and western névvel illették a zenéjüket, mely a második világháború után egyszerűsödött countryra. Nashville pedig néhány év alatt vált a piacosított tradíciók központja lett.

Ezek a fiatalok! (Koncz Zsuzsa és Szörényi Levente)

A kortárs magyar film és a (rock)zene gyakorlatilag a hatvanas évek vége óta érintkezik egymással. Hol intenzívebben, hol lazábban, de lényegében elválaszthatatlanul. A Magyar Zene Háza Rockfilmklubja indításként négy olyan alkotást – Ezek a fiatalok (1967, rendező: Banovich Tamás), Szép lányok ne sírjatok (1970, Mészáros Márta), Kopaszkutya (1981, Szomjas György), Csinibaba (1997, Tímár Péter) – mutat be, melyek a maguk korában meghatározó jelentőséggel bírtak a hazai populáris zenekultúrában. A vetítések előtt röviden mesélek e művek születéséről és poptörténeti jelentőségérél, utána pedig annak apropóján egy-egy filmesztéta vendéggel beszélgetek a vonatkozó hazai és nemzetközi trendekről.

A Rock and Roll Szabadegyetem a nemzetközi poptörténet legfontosabb folyamatait és előadóit mutatja be – a 2022-es esztendőben a kezdetektől az ötvenes évek alkonyáig. Hisz a rock and roll némileg leegyszerűsítve egy sajátos kultúrtörténeti frigy eredménye: amikor az Afrikából behurcolt fekete rabszolgák (blues) és az Európából kivándorolt fehér telepesek zenei hagyománya (country) egy harmadik földrészen, Amerikában találkozott és folyamatosan keveredett egymással. Ráadásul mindez egy, a technikai fejlődést és az ezzel összefüggő iparosodást és urbanizációt követő, radikálisan átalakuló társadalomban ment végbe.

Időközben bizonyossá vált: a január végén nyíló Magyar Zene Háza könyvtárában újraéled a Rock and Roll Szabadegyetem. Szinte napra pontosan hét évvel azután, hogy az Örkény Könyvesboltban e nagyszabású sorozat megszületett, ezúttal ismét a kezdetektől indulok. Az első előadásban egészen a 17. század elejének Amerikájába, az első fekete rabszolgák behurcolásának időszakába repülünk vissza, ahonnan persze öles léptekkel jutunk el az 1950-es évek hajnaláig. Az első szemeszterben a rock and roll rock fekete ága után márciusban jönnek a fehér zenei gyökerek, áprilisban a rock and roll megszületésének szocio-kulturális-gazdasági háttere, a nyári szünet előtt pedig eljutunk Elvis Presley megjelenéséig, aki fehér tinédzserként a feketék zenéjét megismertette a többségi Amerikával.

Szomjas György a 2021. április 7-én bekövetkező halála előtti hetekben – hét menetben – a diktafonomba mesélte az életét. Ezt a kötetet még együtt terveztük, de sajnos már egyedül valósítottam meg. Fontos, hogy szándékaim szerint ez nem emlékkönyv, hanem memoárkötet – a függelékben szereplő dokumentumokat és családi, baráti hozzászólásokat leszámítva benne kizárólag Gyuri mesél. Úgy, ahogy ő látta, úgy, ahogy ő élte át, úgy, ahogy ő értelmezte a maga mögött hagyott nyolc évtizedet. Objektív alapokon nyugvó, de vállaltan szubjektív visszaemlékezés ez. A lényeg, hogy ez a könyv nem róla szól. Hanem az ő könyve, az ő története.

Bemutató: 2021. november 26. 18:00, FUGA (1052 Budapest, Petőfi Sándor u. 5,) Közreműködik: Dénes Zoltán, Dresch Mihály, Gelencsér Gábor, Jávorszky Béla Szilárd, Sebő Ferenc.

Kása Bélával még a covid előtt vágtunk bele, és némi késéssel most került a boltokba a folkmonográfia sorozatom ötödik kötete. Ha valaki nem ismerné, Béla az eltűnőben lévő paraszti kultúra és életmód legfontosabb vizuális megörökítője. Mindenekelőtt neki köszönhető, hogy az erdélyi táncházi muzsikusoknak nemcsak a játékát, hanem az arcát is ismerjük.

Fotó: Maczkó Erzsébet

Szomjas György (1940–2021) a magyar populáris kultúra talán legfontosabb vizuális dokumentátora volt. Ahogy mondani szokta, számára 1956 két szempontból is meghatározó élményt jelentett: egyrészt gimnazistaként átélte a forradalmat, másrészt bejött az életébe a rock and roll. Olyannyira, hogy ismerősi körében éveken át ő volt a rongylábkirály. Aztán tősgyökeres urbánus fiatalként 1972 karácsonyán Sebő Ferencékkel együtt ő is megszédült Széken, Kali néni táncházában, majd egy akkoriban készült, de dobozban maradt 15 perces idegenforgalmi propagandafilmben összehozta a folkot a progresszív dzsesszrockkal: miközben modern kori betyárok a Hortobágyon piros Citroënnel száguldozó lányokkal ismerkedtek, a Halmos–Sebő-duó népies témáira improvizált hosszasan a Syrius zenekar.

Szomjas György 2021. április 7-én bekövetkező halála előtti hetekben – hét menetben – a diktafonomba mesélte az életét. Az alábbi életútinterjút a közösen tervezett memoárkötet popkulturális vonatkozású passzusai alapján készítettem.