Fotó: Hartyáni Norbert / kultura.hu
Jazzmuzsikus, harsonaművész, zeneakadémia tanár, de ennél sokkalta fontosabb, hogy 1996-ban egy Lónyay utcai irodahelyiségben létrehozta Zenei Információs Központot, nem sokra rá pedig a BMC Recordsot, majd 2013-ban a Mátyás utcában megnyitotta a Budapest Music Centert, amelybe munkatársaival beleálmodta mindazt, amivel addig foglalkoztak: a koncertszervezést (Opus Jazz Club, BMC nagyterem), a lemezkiadást, a hang- és videóstúdiót, a művészszállásokat és a könyvtárat. Gőz László ma hetvenéves.
Elefánt 2005-ben Marosvásárhelyen (balra lent Gömöry Zsolt) - Fotó: JBSz
Még be sem töltötte a tizennyolcat, amikor 1967 szeptemberében a Deccából az Omegába került, amelynek 2021. decemberi megszűnéséig tagja maradt. A virtuózitás helyett a szólók kidolgozottságára épülő gitárjátéka a zenekar valamennyi albumán hallható, az elmúlt évtizedekben emellett két szólóalbumot (Megszakadt kapcsolat, 1989, Omega Red Fighter, 2015) készített. Molnár György Elefánt ma ünnepli hetvenötödik születésnapját.
Hatvan éve annak, hogy minden idők egyik legnépszerűbb rockballadája, a The House Of The Rising Sun az Animals előadásában felkerült az amerikai slágerlistára, mi több, 1964. szeptember 5 és 25 között vezette azt. Persze nem ők voltak az elsők, akik eljátszották, miként nem is az utolsók, de kétségkívül az ő előadásuk lett az etalon. A jellegzetes gitármenet minden kezdő rockzenész kötelező darabja, olyannyira elterjedt és kézre álló, hogy a jobb hangszerboltokban régóta csak fővesztés terhe mellett lehet megszólaltatni.
Az 1983-as városligeti bemutató - Fotó: Urbán Tamás
Tavaly ilyenkor ünnepeltük az István, a király című korszakos rockopera színre vitelének negyvenedik évfordulóját, az ünnepi alkalomra – Novák Péter rendezésében – egy modernebb olvasatot is láthatott a közönség a Papp László Sportarénában. Ezúttal nem magára a műre és az 1983-as bemutatóra, hanem annak utóéletére, különösképp az 1984-es év történéseire koncentrálunk.
Úsztatás a Szigeten a kétezres évek elején - Fotó: Sopronyi Gyula
Az új évezred új imidzset hozott a Sziget Fesztivál életébe. A lelkes amatőröket felváltották a profik: tudatos stratégiával, a fa tetején lábat lógató kistehénnel, nulladik nappal és megtelt táblával, valamint egyre illusztrisabb nemzetközi fellépőkkel a korábban magyar diákoknak szánt együttlét Közép-Európa egyik meghatározó nyári bulijává nőtte ki magát. A szabadság iránti vágy túllépett az ország határain. A nagy Sziget-sztori második része.
Tánc a nagyszínpad előtt 1995-ben - Fotó: Teknős Miklós
Az idei a 30. alkalom, hogy megrendezik Európa egyik legnagyobb zenei és kulturális rendezvényét, az évente 400-500 ezer fiatalt vonzó Sziget fesztivált – azért ennyi, mert a pandémia időszakában kettő is kimaradt. Magyarán, aki az első (1993) idején született, már elérte a harmincegyet, tehát bőven nem a tartozik a jelenlegi rendezvény célközönsége közé. Ezért is érdemes vázlatosan áttekinteni, mennyire radikálisan megváltozott a fesztivál az elmúlt bő három évtized alatt. Különösen az első dekádban. Sztorikkal és korabeli nyilatkozatokkal tarkított kultúrtörténeti áttekintésünk első felét olvashatják. A másodikat szombaton.
„Csodálatos ajándékot kaptam a hatvanadik születésnapomra: egy pihenéssel töltött évet, amelynek során sem stressz, sem semmilyen tennivaló nem terhel, és végre elengedhetem magam, ez évtizedek óta nem adatott meg” – nyilatkozta a marosvásárhelyi születésű, a magunk mögött hagyott évtizedek során folyamatosan a színházi és az énekesi pálya között billegő, mindig is híresen munkamániás Keresztes Ildikó. Mindezt tette akkor, amikor 2024 májusában először beszélt a nyilvánosság előtt súlyos betegségéről. Ma tölti be a hatvanat.
Bár a magyar populáris zene történetének egyik legfontosabb dalszerzője-előadója, Bródy János hazai kedvencei elsősorban azok voltak, aki a dalait előadták, nevezetesen Koncz Zsuzsa és Szörényi Levente, később Tolcsvay László és Halász Judit is, mindig is becsülte Kovács Kati, Zalatnay Sarolta, Somló Tamás, Zorán és Komár László teljesítményét. Miközben nagy hatással voltak rá Cseh Tamás dalai és Baksa-Soós János fellépései. Az újabb korokból Lovasi András, Kiss Tibor, Bérczesi Róbert és Pajor Tamás szerzeményeire figyel, a legutóbbi koncertélménye pedig az Esti Kornél volt.
A brit Kinks együttes 1964-es You Really Got Me című slágere az egyik legkorábbi példája annak, amikor egy dal bevezetőjében torzított gitár szól: a riff a maga idejében is újdonságszámba ment és sikert aratott, de később számtalan hard rock, metál vagy punkrock zenész hivatkozik rá, mint legfőbb inspirációs forrásra. Ma hatvan éve jelent meg.
A közvélemény két kislemez megjelenésétől számítja a rock and roll születését: Bill Haley Rock Around The Clock című felvétele ugyan előbb, 1954. május 20-án jelent meg New Yorkban, de csak az 1955 tavaszán bemutatott Blackboard Jungle film betétdalaként lett igazán sláger, miközben a Haley-nél kilenc évvel fiatalabb Elvis Presley debütáló kislemeze épp ma hetven éve látott napvilágot onnan 1100 mérfölddel nyugatabbra, Memphisben. Ráadásul kultúrtörténeti kuriózum, hogy az első korong, amelynek A oldalán egy fekete blues (That’s Alright, Mama), B oldalán pedig egy fehér countrydal (Blue Moon of Kentucky) hallható, mutatva, hogy az amerikai lemeziparban már az ötvenes évek derekán megszűnőben volt a Dél társadalmát olyannyira megosztó szegregáció.
A Syrius klasszikus felállása: Baronits Zsolt, Ráduly Mihály, Orszáczky Jackie, Veszeloniv András, Pataki László.
Huszonöt éve nincs köztünk, pedig még csak ma ünnepelné nyolcvanadik születésnapját a Syrius alapítója-szaxofonosa, Baronits Zsolt 1962 és 1978 között ő volt a számos stílusváltást megélt együttes vezetője és egyetlen állandó tagja, aki a kilencvenes években felesége, Ungár Anikó bűvész ügyeit intézte, és már nem lehetett ott a zenekar legendás felállásának 2001-es nosztalgia-koncertjén.
Ma hatvan éve annak, hogy megjelent a Beatles A Hard Day's Night című harmadik albuma, mely az azonos című, poptörténeti jelentőségű filmalkotás dalait tartalmazza. Ez az első olyan egész estés mozgóképes produkció, mely a zenetörténeti jelentőségű liverpooli kvartett főszereplésével készült, és plasztikusan megmutatja a beatlemánia nevű társadalmi jelenséget.
A Vízöntő fénykorában (jobbról a második Kiss Ferenc)
A Kolinda és a Vízöntő tagjaként a hetvenes években már akkor világzenét játszott, amikor ez a fogalom még nem létezett. A kilencvenes évek óta főként szólólemezeket készít, illetve 1992-ben Etnofon néven megalapította az első magyarországi folkkiadót. Kiss Ferenc ma hetvenéves.
Magyarország talán legismertebb jazzgitárosa, a jazztanszakon évtizedeken át annak vezető gitártanára volt: szinte nincs ma olyan jazzgitáros, aki ne nála kezdte volna a pályáját. Ráadásul az egyik legtöbbet foglalkoztatott hazai jazzmuzsikus, játéka megszámlálhatatlan hazai pop-, rock- és jazzlemezen hallható. 2018 óta nincs köztük, pedig Babos Gyula még csak ma lenne hetvenöt éves.
Bővebben: A művészet és a megélhetés között egyensúlyozva...
Június első szerdáján a szezon utolsó Rock And Roll Szabadegyeteme (június 05, 19:00 Magyar Zene Háza könyvtára), a téma ezúttal az 1969-es esztendő két ikonikus eseménye, Woodstock és Altamont. Ha egyetlen jelképben kellene összesűríteni a hatvanas éveket, a többség valószínűleg Woodstockra szavazna. Diáklázadások, forró nyarak, polgárjogi küzdelmek, hippivilág, ellenkultúra, underground, szexuális forradalom, kábítószerek, újművészek, rockzene – mindaz, ami egy generációt foglalkoztatott anno benne van ebben a szóban. Az 1969. augusztus 15. és 17. között megrendezett, közel félmillió fiatalt vonzó fesztivál tömegoptimizmusára azonban szűk négy hónap múlva érkezett a „válasz”: 1969. december 6-án Altamontban a Rolling Stones koncertje alatt a rendfenntartással megbízott Pokol Angyalai a kamerák előtt szúrtak le egy fekete fiatalt. És ezzel lényegében az egész ellenkulturális mozgalmat kompromittálták.
Schuster Lóránt (jobbra) és Sebők János az 1980-as Fekete Bárányok fesztiválon (fotó: Urbán Tamás / Fortepan)
A hetvenes években indult, sokszor nagymértékben átalakult, ma is aktív hard rock sikercsapat, a P.Mobil mindenese, lelke, motorja, vezetője, kiadója, rocktörténeti örökségének első számú ápolója, Schuster Lóránt ma ünnepli 75. születésnapját. Isten éltesse!