

A hetvenes évek alkonya a rockzene a vidék előretöréséről is szólt, hisz a debreceni Color és Panta Rhei, illetve a miskolci Edda nemcsak országosan ismert, népszerű zenekar lett, de nagylemezeket is megjelentethetett. Hasonlóképp az ötven évvel ezelőtt alakult szegedi East, mely 1994-ben búcsúzott el közönségétől (bár 2012 és 2017 között több speciális koncertet adtak).

Bár a többség a Neotont annak énekesével, Csepregi Évával azonosítja, az idén nyolcvanéves Pásztor László volt az, aki 1965 őszén közgazdász hallgatóként az együttest megalapította, és az egykori beat, majd popzenekar csak hetvenes évek végén ült fel – élén Csepregivel – a diszkóvonatra, melynek (erős lemezgyári támogatással) legjelentősebb hazai képviselője lett. A Neoton ma hatvan éve adta első koncertjét a Közgazdaságtudományi Egyetemen.
Ted Nugent 1978-ban a Meadowlandsben. Fotó: Ron Pownall
A legutóbbi két alkalommal a hetvenes évek hard rock/heavy metal hullámának három legfontosabb zenekaráról, a Led Zeppelinről, a Deep Purple-ről és a Black Sabbathról volt szó, ezúttal e brit hullám további formációi és az irányzat legfontosabb tengerentúli képviselői állnak a Rock and Roll Szabadegyetem következő előadásának (2025. december 3, 19:00, Magyar Zene Háza könyvtára) a középpontjában. Röviden felvázolnám a tréfásan a „heavy metal Beach Boysának” is nevezett Uriah Heep, a progresszív rockos Atomic Rooster, a Free romjain kivirágzott Bad Company, a DP-utód Rainbow, a illetve az Atlanti-óceán túlpartjáról a bluesrock power trióként indult Grand Funk Railroad, a Cream inspirálta Mountain, és a „vadember” Ted Nugent pályájának legfontosabb pillanatait.
A Talpuk alatt fütyül a szél forgatásán, 1975-ben
Bár a többség elsősorban az aktuális formai kereteket feszegető filmrendezőként ismeri, akinek játék- és dokumentumfilmjei újszerű látásmódot és/vagy hangütést hoztak a magyar filmtörténetbe, mozgóképes munkáiban a populáris zene – azon belül is a rock and roll és a folk –a kezdetektől fogva hangsúlyos szerepet kapott. Mondhatni, olyan szonikus réteget képeztek rajtuk, melyek révén e művek popkulturális szempontból is megkerülhetetlenné nemesültek. Szomjas György ma lenne 85 éves.

Sebő Ferenc és Halmos Béla a hetvenes évek hajnalán szárba szökkent táncházmozgalom legfőbb zenei atyjai, úttörő szerepük a népzenei újhullám megszületésében és kibontakozásában megkérdőjelezhetetlen. Ötven éve megjelent bemutatkozó nagylemezük pedig e mozgalom első szonikus demonstrációja.
Fotó: Grencsó István
A magyar jazztörténet egyik legendája és jazzkörökben a legtöbb vitát kiváltó alakja volt a Kossuth-díjas zeneszerző, zongorista Szabados György (1939–2011). Talán azért is, mert a kezdetektől fogva következetesen járta a maga bartóki és free jazz hagyományokból táplálkozó útját, és a hagyományos jazzritmust a magyar népzene asszimmetrikus ritmikájával felcserélve valóban sajátos magyar jazziskolát teremtett. Ötven éve jelent meg az első nagylemeze.
Bővebben: Fél évszázados a free jazz doyen Szabados György...
Ian Gillan, Deep Purple
Legutóbb a hetvenes évek hard rock/heavy metal hullámának legfontosabb és egyben legnépszerűbb zenekaráról, a Led Zeppelinről volt szó, ezúttal e hullám további két korszakos formációja, a Deep Purple és a Black Sabbath áll a Rock and Roll Szabadegyetem következő előadásának (2025. november 5, 19:00, Magyar Zene Háza könyvtára) a középpontjában. A Deep Purple egészen más irányba indult, mint a Led Zeppelin, első, progresszív rockos elemekben bővelkedő, de nem túl radikális hangvételű albumaival a stabil középmezőnybe tartozott, majd 1969-ben szintén más jellegű szenzációval hívta fel magára a figyelmet, amikor először játszott élőben rockegyüttes szimfonikus nagyzenekari kísérettel. Amit viszont az elkövetkező három évben produkált, az minden szempontból a hard rock/heavy metal legemlékezetesebb alkotásai közé tartoztak. Ugyancsak a hetvenes évek első felében hozta létre életműve legjavát a szintén máig aktív Black Sabbath, mely mindenekelőtt súlyosabb, baljósabb atmoszférájú, horrorisztikus elemekben bővelkedő szövegvilágú dalaival került a figyelem középpontjába, és óriási hatást gyakorolt a metál következő nemzedékeire, különösképp annak black, doom és death irányzataira.
Charles Mingus 1975-ben Bergamóban - Fotó: Luisa Cairati
Ötven évvel ezelőtt, 1975. október 27-én lépett fel a Charles Mingus Quintet az Erkel Színházban, ami nemcsak azt jelentette, hogy a jazztörténet egyik meghatározó nagybőgősével, komponistájával és zenekarvezetőjével bő három évvel a halála előtt találkozhatott a budapesti közönség, hanem ez a koncert annak a sorozatnak is a része volt, amelynek során 1968 és 1978 között nemzetközi jazzvilágsztárok sora muzsikálhatott a magyar fővárosban. Mindezt a Magyar Rádió szervezésében és az amerikai külügyminisztérium anyagi támogatásával.
A Gépfoklór felállása 1982-ben (Jorgosz, Cziránku, Szabó, Donászy és Huszti)
A Sebő–Muzsikás–Vujicsics-vonal mellett a népzenére rácsodálkozók között már a hetvenes évek derekán voltak olyanok, akik nem annyira az ősi dallamok autentikus előadására helyezték a hangsúlyt, hanem azokat a kor kihívásainak megfelelően jazzes, rockos elemekkel keverték, átdolgozták, saját zenévé tették. Jobb híján nevezzük ezt az áramlatot folkirányzatnak, melyek egyik legfontosabb képviselője – a Vízöntő és a Kolinda mellett – az 1975-ben megalakult Gépfolklór. A három évig tartó első, akusztikus hangszereket használó időszakukat egyetlen, 1977-ben kiadott négyszámos kislemez őrzi. A nyolcvanas évek elején már a gitáros Cziránku Sándorral és a dobos Donászy Tiborral megerősödve tűntek fel ismét a színen, de az 1984-es Barbaro című kazettájukat már bemutatni sem tudták, addigra ugyanis szétszéledtek a zenészek. És csak 2017-ben reaktivizálta azt Szabó András. A jubileumi évben mindenesetre új társakkal új nagylemezt készít, mégha az ünnepi koncert dátuma változatlanul bizonytalan.
Bővebben: Ötvenéves a Gépfolklór – új lemezzel tér vissza...
A doki és Marty
Az Egyesült Államokban 1985 júliusában bemutatott – a hazai moziban 1987. október 15-étől látható – amerikai sci-fi filmvígjáték idővel nemcsak az év legjobban fogyó alkotása lett, illetve tarolt a különböző tengerentúli díjkiosztókon, de igazi klasszikus mozivá érett. A hatalmas sikernek köszönhetően az évtized legvégén két további egész estés részt forgattak hozzá, mi több, idővel animációs sorozat, videojáték és musical is készült belőle. Miközben a Vissza a jövőbe rocktörténeti jelentősége elvitathatatlan.
Bővebben: Hol voltál, amikor bemutatták a Vissza a jövőbe...

A hetvenes évek hard rock/heavy metal hullámának legfontosabb és egyben legnépszerűbb zenekaráról, a Led Zeppelinről szól a Rock and Roll Szabadegyetem következő előadása (2025. október 8, 19:00, Magyar Zene Háza könyvtára), mely elsőként mutatott kiutat a kifulladni látszó rhythm and blues világából. Korai lemezeivel iskolát teremtett, és új korszakot nyitott a rock történetében. Aki csak egyszer hallotta Robert Plant elképesztő hangerejét, sikolyait, üvöltéseit, Jimmy Page gitár-rohamait vagy John Bonham lehengerlő dobszólóit, az sosem felejtette el. Az a hangzás, amit a Led Zeppelin még az 50-60 ezres stadionokban is produkálni tudott, egyszerűen mellbevágó, sokkoló, lenyűgöző, megsemmisítő erejű volt. Miközben Robert Plant személyében új rocksztár-típus, „a gitár Paganinijének” nevezett Jimmy Page személyében pedig új gitárhős-idol született.
Gonda János, a jazztanszak alapítója
A szovjetek éppúgy tiltották, akár a nácik – mindkét totalitárius rendszer számára az alapvetően improvizatív jazz (túl az amerikai gyökereken) a szabadságot szimbolizálta. Aztán az 1950-es években szovjet zenetudósok ideológiailag a helyére tették (nem az amerikai imperializmus végvonaglásának terméke, hanem az elnyomott fekete proletariátus zenéje), és attól kezdve a műfaj Magyarországon is zöld utat kapott. Az olvadás három fontos manifesztima: a Dália klub megnyitása (1962), az akkori egyetlen állami kiadó (MHV) által elindított Modern jazz lemezsorozat (1963) és az éppen hatvan éve – a térségben elsőként – létrejött jazztanszak volt, mely 1990 óta a Zeneakadémia integráns része.
Bővebben: Legendás zenészek keltetőhelye volt a hatvan éve...

Nevét talán kevesebben ismerik, mint az általa létrehozott és vezetett zenekarokat (ZéGé, Generál), illetve az általa megálmodott Rock Színházat, melyet az akkori hatalom nem engedett a hivatalos színházi struktúrába betagozódni. Pedig számos világsikerű musical magyarországi ősbemutatója mellett a társulat nevéhez fűződik az első magyar rockopera, a Sztárcsinálók színrevitele. Várkonyi Mátyás ma hetvenöt éves.
2015.-ben (fotó: Slieve Donard)
Bár származását tekintve ír/skót, a szülői házban a fekete amerikai blues hangjain nőtt fel. Tizenkilenc évesen a Them együttes frontembereként bukkant fel a nemzetközi rock and roll cirkuszban, 1967-ben szólópályára lépett, és azóta is szorgalmasan jelenteti meg a nagylemezeket – az idén júniusban a boltokba került Remembering Now már a negyvenhetedik (!) stúdióalbuma a sorban. Ráadásul a ma nyolcvanéves Van Morrison a színpadon ünnepel.
1983-ban Barcelonában
Döntően a Deep Purple énekeseként ismert, tevékeny részese volt a hetvenes évek legeleji klasszikus hard rock albumoknak, ahogy az 1984-es újjászületés óta is szinte valamennyi korongon ő énekel. De címszereplőként részt vett Webber történeti rockoperája, a Jesus Christ Superstar első változatában, megfordult a Black Sabbathban, 1976 és 1982 között pedig saját zenekarokat is vezetett. Ian Gillan nyolcvanéves.
Sziget 2008 - Fotó: Glódi Balázs / Sziget
A kétezertízes évekre a Szigeten egyre inkább dübörgött a tömegigényeket kielégítő professzionális programgyár, mégha mutatóba még akadtak nonprofit helyszínek és programok. Aztán 2020-ban és 2021-ben a fesztivál elmaradt, azóta pedig nagyot változott a világ, amelyet az időközben külföldi kézbe került Sziget is maximálisan leképezett. Jöjjön hát a szubjektív visszaemlékezés harmadik, utolsó része, mely még a pandémia előtt időkre, a 2008 és 2018 közötti időszak eseményeire fókuszál.
Bővebben: A rock and roll az nem egy tánc - a 2010-es évek...