

Sebő Ferenc és Halmos Béla a hetvenes évek hajnalán szárba szökkent táncházmozgalom legfőbb zenei atyjai, úttörő szerepük a népzenei újhullám megszületésében és kibontakozásában megkérdőjelezhetetlen. Ötven éve megjelent bemutatkozó nagylemezük pedig e mozgalom első szonikus demonstrációja.
Fotó: Grencsó István
A magyar jazztörténet egyik legendája és jazzkörökben a legtöbb vitát kiváltó alakja volt a Kossuth-díjas zeneszerző, zongorista Szabados György (1939–2011). Talán azért is, mert a kezdetektől fogva következetesen járta a maga bartóki és free jazz hagyományokból táplálkozó útját, és a hagyományos jazzritmust a magyar népzene asszimmetrikus ritmikájával felcserélve valóban sajátos magyar jazziskolát teremtett. Ötven éve jelent meg az első nagylemeze.
Bővebben: Fél évszázados a free jazz doyen Szabados György...
Ian Gillan, Deep Purple
Legutóbb a hetvenes évek hard rock/heavy metal hullámának legfontosabb és egyben legnépszerűbb zenekaráról, a Led Zeppelinről volt szó, ezúttal e hullám további két korszakos formációja, a Deep Purple és a Black Sabbath áll a Rock and Roll Szabadegyetem következő előadásának (2025. november 5, 19:00, Magyar Zene Háza könyvtára) a középpontjában. A Deep Purple egészen más irányba indult, mint a Led Zeppelin, első, progresszív rockos elemekben bővelkedő, de nem túl radikális hangvételű albumaival a stabil középmezőnybe tartozott, majd 1969-ben szintén más jellegű szenzációval hívta fel magára a figyelmet, amikor először játszott élőben rockegyüttes szimfonikus nagyzenekari kísérettel. Amit viszont az elkövetkező három évben produkált, az minden szempontból a hard rock/heavy metal legemlékezetesebb alkotásai közé tartoztak. Ugyancsak a hetvenes évek első felében hozta létre életműve legjavát a szintén máig aktív Black Sabbath, mely mindenekelőtt súlyosabb, baljósabb atmoszférájú, horrorisztikus elemekben bővelkedő szövegvilágú dalaival került a figyelem középpontjába, és óriási hatást gyakorolt a metál következő nemzedékeire, különösképp annak black, doom és death irányzataira.
Charles Mingus 1975-ben Bergamóban - Fotó: Luisa Cairati
Ötven évvel ezelőtt, 1975. október 27-én lépett fel a Charles Mingus Quintet az Erkel Színházban, ami nemcsak azt jelentette, hogy a jazztörténet egyik meghatározó nagybőgősével, komponistájával és zenekarvezetőjével bő három évvel a halála előtt találkozhatott a budapesti közönség, hanem ez a koncert annak a sorozatnak is a része volt, amelynek során 1968 és 1978 között nemzetközi jazzvilágsztárok sora muzsikálhatott a magyar fővárosban. Mindezt a Magyar Rádió szervezésében és az amerikai külügyminisztérium anyagi támogatásával.
A Gépfoklór felállása 1982-ben (Jorgosz, Cziránku, Szabó, Donászy és Huszti)
A Sebő–Muzsikás–Vujicsics-vonal mellett a népzenére rácsodálkozók között már a hetvenes évek derekán voltak olyanok, akik nem annyira az ősi dallamok autentikus előadására helyezték a hangsúlyt, hanem azokat a kor kihívásainak megfelelően jazzes, rockos elemekkel keverték, átdolgozták, saját zenévé tették. Jobb híján nevezzük ezt az áramlatot folkirányzatnak, melyek egyik legfontosabb képviselője – a Vízöntő és a Kolinda mellett – az 1975-ben megalakult Gépfolklór. A három évig tartó első, akusztikus hangszereket használó időszakukat egyetlen, 1977-ben kiadott négyszámos kislemez őrzi. A nyolcvanas évek elején már a gitáros Cziránku Sándorral és a dobos Donászy Tiborral megerősödve tűntek fel ismét a színen, de az 1984-es Barbaro című kazettájukat már bemutatni sem tudták, addigra ugyanis szétszéledtek a zenészek. És csak 2017-ben reaktivizálta azt Szabó András. A jubileumi évben mindenesetre új társakkal új nagylemezt készít, mégha az ünnepi koncert dátuma változatlanul bizonytalan.
Bővebben: Ötvenéves a Gépfolklór – új lemezzel tér vissza...
A doki és Marty
Az Egyesült Államokban 1985 júliusában bemutatott – a hazai moziban 1987. október 15-étől látható – amerikai sci-fi filmvígjáték idővel nemcsak az év legjobban fogyó alkotása lett, illetve tarolt a különböző tengerentúli díjkiosztókon, de igazi klasszikus mozivá érett. A hatalmas sikernek köszönhetően az évtized legvégén két további egész estés részt forgattak hozzá, mi több, idővel animációs sorozat, videojáték és musical is készült belőle. Miközben a Vissza a jövőbe rocktörténeti jelentősége elvitathatatlan.
Bővebben: Hol voltál, amikor bemutatták a Vissza a jövőbe...

A hetvenes évek hard rock/heavy metal hullámának legfontosabb és egyben legnépszerűbb zenekaráról, a Led Zeppelinről szól a Rock and Roll Szabadegyetem következő előadása (2025. október 8, 19:00, Magyar Zene Háza könyvtára), mely elsőként mutatott kiutat a kifulladni látszó rhythm and blues világából. Korai lemezeivel iskolát teremtett, és új korszakot nyitott a rock történetében. Aki csak egyszer hallotta Robert Plant elképesztő hangerejét, sikolyait, üvöltéseit, Jimmy Page gitár-rohamait vagy John Bonham lehengerlő dobszólóit, az sosem felejtette el. Az a hangzás, amit a Led Zeppelin még az 50-60 ezres stadionokban is produkálni tudott, egyszerűen mellbevágó, sokkoló, lenyűgöző, megsemmisítő erejű volt. Miközben Robert Plant személyében új rocksztár-típus, „a gitár Paganinijének” nevezett Jimmy Page személyében pedig új gitárhős-idol született.
Gonda János, a jazztanszak alapítója
A szovjetek éppúgy tiltották, akár a nácik – mindkét totalitárius rendszer számára az alapvetően improvizatív jazz (túl az amerikai gyökereken) a szabadságot szimbolizálta. Aztán az 1950-es években szovjet zenetudósok ideológiailag a helyére tették (nem az amerikai imperializmus végvonaglásának terméke, hanem az elnyomott fekete proletariátus zenéje), és attól kezdve a műfaj Magyarországon is zöld utat kapott. Az olvadás három fontos manifesztima: a Dália klub megnyitása (1962), az akkori egyetlen állami kiadó (MHV) által elindított Modern jazz lemezsorozat (1963) és az éppen hatvan éve – a térségben elsőként – létrejött jazztanszak volt, mely 1990 óta a Zeneakadémia integráns része.
Bővebben: Legendás zenészek keltetőhelye volt a hatvan éve...

Nevét talán kevesebben ismerik, mint az általa létrehozott és vezetett zenekarokat (ZéGé, Generál), illetve az általa megálmodott Rock Színházat, melyet az akkori hatalom nem engedett a hivatalos színházi struktúrába betagozódni. Pedig számos világsikerű musical magyarországi ősbemutatója mellett a társulat nevéhez fűződik az első magyar rockopera, a Sztárcsinálók színrevitele. Várkonyi Mátyás ma hetvenöt éves.
2015.-ben (fotó: Slieve Donard)
Bár származását tekintve ír/skót, a szülői házban a fekete amerikai blues hangjain nőtt fel. Tizenkilenc évesen a Them együttes frontembereként bukkant fel a nemzetközi rock and roll cirkuszban, 1967-ben szólópályára lépett, és azóta is szorgalmasan jelenteti meg a nagylemezeket – az idén júniusban a boltokba került Remembering Now már a negyvenhetedik (!) stúdióalbuma a sorban. Ráadásul a ma nyolcvanéves Van Morrison a színpadon ünnepel.
1983-ban Barcelonában
Döntően a Deep Purple énekeseként ismert, tevékeny részese volt a hetvenes évek legeleji klasszikus hard rock albumoknak, ahogy az 1984-es újjászületés óta is szinte valamennyi korongon ő énekel. De címszereplőként részt vett Webber történeti rockoperája, a Jesus Christ Superstar első változatában, megfordult a Black Sabbathban, 1976 és 1982 között pedig saját zenekarokat is vezetett. Ian Gillan nyolcvanéves.
Sziget 2008 - Fotó: Glódi Balázs / Sziget
A kétezertízes évekre a Szigeten egyre inkább dübörgött a tömegigényeket kielégítő professzionális programgyár, mégha mutatóba még akadtak nonprofit helyszínek és programok. Aztán 2020-ban és 2021-ben a fesztivál elmaradt, azóta pedig nagyot változott a világ, amelyet az időközben külföldi kézbe került Sziget is maximálisan leképezett. Jöjjön hát a szubjektív visszaemlékezés harmadik, utolsó része, mely még a pandémia előtt időkre, a 2008 és 2018 közötti időszak eseményeire fókuszál.
Bővebben: A rock and roll az nem egy tánc - a 2010-es évek...
A Fun-Da-Mental az 1998-as Szigeten - Fotó: Velledits Éva
Az ezredfordulóra középosztályosodó Szigetet (a részleteket lásd itt és itt) a kétezres években sajátos kettősség jellemezte: egyfelől a tömegigényeket kielégítő professzionális programgyárként működött, másrészt még tele volt nonprofit helyszínekkel és programokkal. Jöjjön hát a szubjektív visszaemlékezés második része a kétezres évek szigetes eseményeiről.

Bár a ma 70 éves Laár András idén májusban – negyvennégy év közös zenélés után – otthagyta elsőszámú zenei közegét, az újhullámos KFT-t, illetve bő három éve – szintén emberi okokra hivatkozva – pedig másik lényegi közegéből, az abszurd humort játszó L’art pour l’art Társulatból is kilépett, akárhonnan nézzük, ezekben a formációkban alkotta életműve legjavát.
Fotó: Kreiss Gábor
Népzenész, zenei szerkesztő, zenetanár, kultúraszervező. A ma 70 éves Eredics Gábort a nagyközönség főként az 1974-ben alakult, immár Kossuth-díjas Vujicsics együttes vezetőjeként – basszprímtamburásaként és harmonikásaként – ismeri, de emellett fontos szerepet játszott abban, hogy 2007-ben a Zeneakadémián megalakulhatott a Népzene Tanszék (ahol jelenleg is tanít).
Sziget 1996 - Fotó: Teknős Miklós
Mindenkinek megvan a maga Sziget-története, tartja a közhellyé koptatott mondás. A 2025. augusztus 6-án hamincegyedik alkalommal nekilendülő fesztivált valóban többé-kevésbé végigéltem, mégha már az indulás évében, 1993 augusztusában sem álltam a magam akkor huszonnyolc életévével a látogatói célkeresztben. Jöjjön hát egy szubjektív visszaemlékezés a múlt évezredben zajló szigetes eseményekről.
Bővebben: A délszláv háború közepén, a csillagos égboltot...