Generációja egyik legeredetibb dalszerzője – nem utolsósorban vérbeli történetmesélője. Keserédes kávéházi bárzongoristaként indult és jelentette meg ilyen jellegű szerzeményeit, a nyolcvanas évek derekán sok irányból építkező kocsmazenére váltott, amit a kilencvenes évektől a folytonos és kiszámíthatatlan kísérletezéssel fejelt meg. 1973 óta összesen tizenhét albumot publikált, a legutolsót sem most, hanem még 2011-ben. Tom Waits 75 éves.
Középen Eric Clapton
Hatvan éve került a boltokba a Yardbirds nyers, lendületes, felkavaró – nem mellesleg katasztrofálisan szóló – bemutatkozó albuma, a Five Live Yardbirds, melyen az alig tizenkilenc éves Eric „Slowhand” Clapton pengette a húrokat. A korszak egyik legnépszerűbb brit bluesrock bandája Clapton mellett két további gitárhőst (Jeff Beck, Jimmy Page) is adott a rocknak, mégsem tudott igazán befutni. Saját dalok nélkül ugyanis nekik sem ment.
A hatvanas évek derekán a brit ifjúsági csoportok közül mindenekelőtt a laza, hedonista modok (modernisták) kései utódai alakították ki a maguk szubkultúráját, divatját, értékrendszerét. Egykor a fiatal munkás- és középosztálybeli fiúk kisebb csoportját jelentették, ekkoriban már divatos zakókat viseltek, felspécizett robogókon száguldoztak, és sokáig fekete soul zenére táncoltak. Frusztrációjukat elsősorban abban élték ki, hogy a kibontakozó fogyasztói társadalmat igyekeztek a saját igényeik szerint megváltoztatni. Ebből a szubkultúrából nőtt ki a hatvanas évek egyik legjelentősebb brit rockzenekara, a Who, melynek csaknem négy évtizeden át sikerült az élvonalban maradnia. Róluk lesz szó a Rock and Roll Szabadegyetem következő előadásában (2024. december 4., szerda, 19:00, Magyar Zene Háza könyvtára).
Azon kevesek egyike volt, aki nemcsak énekelte és táncolta a rock and rollt, hanem életformaként is élte: sorra gurította elénk a lemezeket, sorra bontotta az üvegeket és sorra vette feleségül a nőket. Népszerűsége a nyolcvanas évektől lényegében konstans maradt, folyamatosan és sikeresen koncertezett, több millió nagylemezt, CD-t és kazettát adtak el a nevével. 2012 novemberében barátok, szerelmek, zenésztársak és rajongók ezrei kísérték el utolsó útjára – földi maradványait végső nyughelyére stílszerűen egy hetvenes évekbeli rózsaszín Cadillac szállította. Komár László ma lenne nyolcvan éves.
Bővebben: Elvis magyar hangja a nők bálványa volt – Komár...
Visszavonulásakor, közel a hetvenhez is lélegzetelállító volt a színpadi jelenléte, intenzitása. Világszerte több mint 100 millió lemezt adtak el a nevével, miközben ötven éves pályafutása során tizenkét Grammy-díjat söpört be. Kétszer is beavatták a clevelandi Rock and Roll Hall of Fame-be: 1991-ben egykori férjével, Ike Turnerrel közösen, 2021-ben pedig szólistaként. Utóbbit még szerencsére megélhette, de immár másfél éve nincs közöttünk. Tina Turner ma lenne nyolcvanöt éves.
Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán
A beatkorszak egyik kiemelkedő gitárhőse, a Scampolo egykori tagja, Komár László egyik elmaradhatatlan társa volt. 1973-ban együtt alapították a Szemek, Szájak, Szívek zenekart, mely később Sprint néven folytatta, a nyolcvanas években pedig haza- és világslágerek instrumentális korongjaival rukkolt elő. Még hatvan sem volt, amikor itthagyott bennünket. Faragó „Judy” István ma lenne nyolcvan éves.
Bővebben: Elvis lázba hozta, de képtelen volt disszidálni...
A földkerekség legkeresettebb női jazzelőadója. Nem csak énekesnőként, zongoristaként is folyamatosan ott csillog az élmezőnyben, ráadásul rendkívül fotogén alkat. Diana Krall ma hatvanéves.
Madonna 1990-ben
Negyven éve jelent meg a pop királynőjeként is előszeretettel becézett Madonna Like A Virgin című nagylemeze, mely ugyan második volt a sorban, de igazából ezzel tört be a mainstreambe, és lett hamarosan minden idők legsikeresebb női popelőadója. A szerzőként, producerként és nem utolsósorban üzletasszonyként elhíresült Madonna korongjaira eddig több mint 300 millióan voltak vevők, ami az örökranglistán az ötödik helyre elég (magasan a Beatles vezet, közel 600 millió eladott hanghordozóval), de rajta kívül női előadóként egyedül Rihanna tudott bekerülni az első tízbe.
Ha a hónap első szerdája, akkor Rock and Roll Szabadegyetem a Magyar Zene Háza könyvtárában. A hatvanas évek második felében a korábbi alapvetően énekessztár-központú populáris zenében új sztártípus született: a gitárhős. Alapvetően nekik köszönhető, hogy az évtized végére a rock tánczenéből koncertzenévé lépett elő, és a korábbi „ifjúsági hóbortot” már komoly zenei szakemberek is egyre inkább művészi alkotásnak tekintették. Az előző alkalommal Jimi Hendrixről meséltem, ezúttal Jimmy Page, Jeff Beck és Eric Clapton hatvanas évekbeli tevékenysége lesz terítéken.
Bővebben: ZEN #27 – Gitárhősök #2: Jimmy Page, Jeff Beck,...
Kovács Kati 1976-ban – Fotó: Urbán Tamás
Beatlányként indult, de szinte minden stílusban énekelt, a hetvenes években az első számú hazai szórakoztatóművész lett. Bő hat évtizedes pályafutása alatt huszonhárom stúdióalbumot és kilencvenhárom kislemezt jelentetett meg. Többmillió eladott hanghordozó, többezer sikeres koncert, megszámlálhatatlan korszakos sláger – többek között ez fűződik a nevéhez. Kovács Kati ma nyolcvanéves.
Utazás miatt ezúttal a héten, ráadásul kedden indul a Rock and Roll Szabadegyetem új évada, de a célkeresztben mindjárt a Gitárkirály. Üstökösként tűnt fel, tragikusan fiatalon távozott, három és fél év mégis elég volt neki ahhoz, hogy döntően befolyásolja a hatvanas-hetvenes évek rockgitározását. Jimi Hendrix a rockzene talán legnagyobb legendája, Monterey és Woodstock hőse, minden idők egyik legszenvedélyesebb gitárosa, született őstehetség, aki egész testével zenélt. Voltak, vannak és lesznek is nála jobb gitárosok, akár zenei, akár technikai értelemben, a Gitárkirály azonban kétségkívül ő marad.
A Supremes 1968-ban (Mary Wilson, Diana Ross, Cindy Birdsong)
A brit zenekarok hat évtizeddel ezelőtt lényegében uralták az amerikai populáris zenei életet, ezért is szokás az 1964 és 1966 közötti éveket brit invázióként emlegetni. Ebben az időszakban az Egyesült Államokban a Beatlessel, a Rolling Stonesszal és társaival népszerűségben lényegében csak a detroiti Motown Records tudta felvenni a versenyt. Olyan listavezető slágerekkel, mint az idén hatvan éves Where Did Our Love Go (Supremes), a Dancing in the Street (Martha and the Vandellas) vagy a My Guy (Mary Wells).
Fotó: Hartyáni Norbert / kultura.hu
Jazzmuzsikus, harsonaművész, zeneakadémia tanár, de ennél sokkalta fontosabb, hogy 1996-ban egy Lónyay utcai irodahelyiségben létrehozta Zenei Információs Központot, nem sokra rá pedig a BMC Recordsot, majd 2013-ban a Mátyás utcában megnyitotta a Budapest Music Centert, amelybe munkatársaival beleálmodta mindazt, amivel addig foglalkoztak: a koncertszervezést (Opus Jazz Club, BMC nagyterem), a lemezkiadást, a hang- és videóstúdiót, a művészszállásokat és a könyvtárat. Gőz László ma hetvenéves.
Elefánt 2005-ben Marosvásárhelyen (balra lent Gömöry Zsolt) - Fotó: JBSz
Még be sem töltötte a tizennyolcat, amikor 1967 szeptemberében a Deccából az Omegába került, amelynek 2021. decemberi megszűnéséig tagja maradt. A virtuózitás helyett a szólók kidolgozottságára épülő gitárjátéka a zenekar valamennyi albumán hallható, az elmúlt évtizedekben emellett két szólóalbumot (Megszakadt kapcsolat, 1989, Omega Red Fighter, 2015) készített. Molnár György Elefánt ma ünnepli hetvenötödik születésnapját.
Hatvan éve annak, hogy minden idők egyik legnépszerűbb rockballadája, a The House Of The Rising Sun az Animals előadásában felkerült az amerikai slágerlistára, mi több, 1964. szeptember 5 és 25 között vezette azt. Persze nem ők voltak az elsők, akik eljátszották, miként nem is az utolsók, de kétségkívül az ő előadásuk lett az etalon. A jellegzetes gitármenet minden kezdő rockzenész kötelező darabja, olyannyira elterjedt és kézre álló, hogy a jobb hangszerboltokban régóta csak fővesztés terhe mellett lehet megszólaltatni.
Az 1983-as városligeti bemutató - Fotó: Urbán Tamás
Tavaly ilyenkor ünnepeltük az István, a király című korszakos rockopera színre vitelének negyvenedik évfordulóját, az ünnepi alkalomra – Novák Péter rendezésében – egy modernebb olvasatot is láthatott a közönség a Papp László Sportarénában. Ezúttal nem magára a műre és az 1983-as bemutatóra, hanem annak utóéletére, különösképp az 1984-es év történéseire koncentrálunk.