Kiadó: Fonó
Producer: Balogh Tibor, Krulik Zoltán
Hangmérnök: Szalai László
Borítóterv: Komáromi Katalin Erzsébet, Timon László
Játékidő: 45:27
Közreműködők: Krulik Zoltán zongora, gitár / Grencsó István szaxofon / Thurnay Balázs kaval, udu, marimba / Bencze László nagybőgő / Juhász Endre oboa, angol kürt / Fekete István trombita / Szőke Szabolcs gadulka / Ittzés Gergely fuvola / Fábián Géza nagybőgő / Baló István dob

A több mint húsz éve működő, az „új tradíció legmarkánsabb hazai képviselőjének” tartott Makám együttes legalább tíz éve a hazai etnojazz, folkjazz, világzenei színtér megkerülhetetlen, és lemezeken jól dokumentált formációja. Három különböző karakterű korszakra osztható pályáján - ahogy mondani szokták - „átível a tradíció és a modernitás, Kelet és Nyugat, a kollektív és individuális kettőssége, az ősi egység és harmónia keresése”.

A gitáros-zeneszerző Krulik Zoltán vezette, kezdetben hangszeres kamarazenét játszó csoport 1984-ben azzal a céllal alakult, hogy megpróbálja szintetizálni az európai zene, a különféle etnikumú folklór, a modern jazz és az avantgárd kortárs (repetitív) zene elemeit. Első kísérletező korszakában a Makám a leginkább az utóbbihoz állt közelebb, és az első évtizedet mindössze „másfél” LP (Makám és Kolinda: Szélcsend után, 1984, Makám: Közelítések, 1987) dokumentálja.

A kilencvenes évek derekán aztán az időközben átalakult együttes - a korábbi értékek megőrzésén túl - erőteljesen elmozdult a szabad zene felé. Nem kis mértékben a kezdetben állandó vendégként, majd teljes jogú tagként játszó Grencsó István jelenlétének köszönhetően. Ennek a folyamatnak volt az első kézzel fogható CD-termése az 1994-es Divertimento, de az első igazán karakteres produkciója a három évvel későbbi Café Babel. Grencsó improvizatív habitusa megtermékenyítően hatott Krulik kötöttebb kompozícióira, így a kultúrák és a hozzáállás folytonos érintkezéséből, egymásnak feszüléséből és keveredéséből az 1997-es év talán eddigi legizgalmasabb improvizatív zenei lemeze jött létre.

Az ígéretes irányt azonban Krulikék később nem folytatták, inkább újabb váltás jött: a Makam felfedezte magának a magyar népzene archaikus formáit és a dalt, mint műfajt. Következő albumai (Skanzen, 1999, 9 colinda, 2001, Szindbád, 2002, Anzix, 2003, Almanach, 2004) tökéletesen illeszkedett ebbe a sorba, ahol különböző korok és tájak (nép)dalai köré vont finom, jazzes, etnós zenei szövetet Krulik.

„A komponálás számomra mindig is játék volt - akár hangszer inspirálta, akár valamilyen kombináció. Előfordulhat az is, hogy egy matematikai ötletet bontok ki.” - Krulik Zoltán, 1998

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Részleteiben szerethető (a Makám Skanzen című lemezéről) >> - cikk, 1999. december