Kiadó: Maszk/Rana In Fabula
Producer: Nagy Mária, Lajkó Félix
Hangmérnök: Pap János
Borítófotó: Zalán Klára
Játékidő: 60:36
Közreműködők: Lajkó Félix hegedű, citera / Kurina Ferenc nagybőgő / Varga Károly kontra / Kurina Mihály cimbalom, gitár / Takács Tibor dob / Tóth Gábor tambura prim / Fercsik Károly bassz prim / Sándor Tivadar nagybőgő / Gödöllei Roland tambura / Lukács Róbert tambura kontra / Borsódi Árpád nagybőgő / Pettik Ádám derbuka / Burány Béla szaxofon / Vojnics T. Zsolt harsona

A jobb híján a világzenei színtérhez sorolt Lajkó Félix szónikus világa erősen egyéni: magyar, roma, a román és szerb népzene, klezmer és kortárs hatás, illetve némi jazz keveredik benne. Mondják, az ösztönök és a hangulatok szeszélyes gyermeke. Tegyük hozzá, legalább ennyire a zenéé is.

A vajdasági Bácskatopolyán 1974-ben született hegedűvirtuóz már a kilencvenes évek közepén kultikus figurának számított. A legenda szerint járt ugyan zenei iskolába, de a tanárjai abbahagyatták vele. Talán jobb is így, nem lett elrontva. Dresch Mihály zenekarában tűnt fel először, úgy 1993 táján, a magyar népzene és a jazz „egymásból növekvő, egymásba kapaszkodó folyondárát” szólaltatták meg, az egyik lehetséges utat, amelyen később haladhat. Aztán jött az Egyetemi Színpad, bandával és anélkül, eredményeként egy összecsapott, általa visszavont, fű alatt ezer példányban mégis eladott, borító nélküli lemez.

Majd 1997-ben megszületett ez a lemez. Az első, igazán a sajátjának nevezhető CD-je. Dizájnos tokba csomagolva, rajta (benne) hat kompozíció hatvan percben elővezetve. Saját, jól bevált bandájával játszik, egy szabadkai stúdióban, számára talán ideális környezetben. Mint egy jóravaló faluvégi cigánybanda, olyan az első néhány taktus, de hamar kiderül, hogy tévúton járunk. I'm The Man From el Cavillo, énekli az elején, többször is nyomatékosítva. El Cavillo nem más mint a vajdasági Kavilló, akik jártak arra, azt mondják, korrekt hely, „tizenkét ház van ott összesen, de abból kocsma minden harmadik”. Ezután már csak egyszer szólal meg, az utolsó másodpercekben, „Halló, itt Lajkó Félix beszél”, suttogja a mikrofonba, majd leteszi a vonót.

Azóta sokszor sok időre eltűnt, majd mindig felbukkant, és különböző formációban csillogtatta tudását. De az őt jellemző kettősség változatlanul igaz: istenadta tehetség, sorsa mégis kiszámíthatatlan. Úgy kezeli a hangszerét, olyat húz a vonójával, amit nem lehet tanulni, szívből és vérből muzsikál, néha a legelemibb zenei szabályokkal is felrúgva. Csak előre lép keveset. JBSZ

„Az a szerencse, hogy ez valószínűleg nem csak az én energiám, hanem sokkal inkább a zenéé. Ha csak az enyém lenne, már rég elszállt volna az egész.” - Lajkó Félix, 2000

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Lajkó Félix és zenekara >> - 303 magyar lemez, 2008

Lajkó - ezúttal bandával >> - cikk, 2001. október

Nyers erő és intim rezdülés (Lajkó Félix portré) >> - cikk, 1998. február