Kiadó: Fonó
Producer: Balogh Tibor, Grencsó István
Zenei rendező: Grencsó István, Szalai László
Borítóterv: Timon László, Grencsó István
Játékidő: 44:45
Közreműködők: Grencsó István szaxofon, fuvola, ütőhangszerek / Regős István szaxofon / Borbély Mihály klarinét, szaxofon / Juhász Endre oboa, angol kürt / Cserjési András trombita / Szandai Mátyás nagybőgő / Jeszenszky György dob

 
Grencsó István kétségkívül a magyar avantgárd jazz egyik meghatározó egyénisége. A triótól a big bandig mindenféle formációval koncertezett és készített felvételeket, zenei világában sajátosan keverednek a jazz, az etno, a pop, a rock, sőt régi magyar tánczenei elemek.

Jószerivel sosem tudni, mivel rukkol elő legközelebb. Nem csak a stílusok, de a különböző zenei korszakok között is meglepő könnyedséggel és magabiztossággal vándorol: egykor a kortárs avantgárd jazz irányából indult, a kilencvenes évek végén a századelő jazz-, illetve a negyvenes-ötvenes évek filmvilágát idézte meg, később a legfrissebb popzenékhez nyúlt, ezzel megmutatva a jövő jazzének egyik lehetséges irányát.

Nemcsak a zenei szövet, de az azt megszólaltató formáció is állandóan más és más. A valóban közösséget jelentő Grencsó Kollektívában eleinte kényszerű volt az állandó váltás, később már tudatosan cserélte a muzsikustársakat. Ahogy ő fogalmazta, ezek a kívülről érkező és részben beépülő ötletek, impulzusok tartják elevenen az egészet.

A rajongók és tisztelők persze nem mindig tudják kalandozásait követni, de idővel azért a helyükre kerülnek az albumok.

Nagyjából ez a helyzet az 1997-es In Ragtime és Villa Negra CD-kkel is. Megjelenésük idején persze többen mondták, hogy lám, a free jazz irányából érkező Grencsó is beadta a derekát. Század eleji ragtime-okba és a Villa Negra filmbetéteibe, régi idők elfelejtett dallamaiba lehelt életet, struktúrákban, hangszerelésekben gondolkodott, csak akkor fújt, amikor az tervezve volt.

Pedig ami ezen a korongon szól, közel sem nosztalgia. Inkább azt bizonyítja - és ezt csak tovább erősítette 2000-es Rejtély című CD-je -, hogy Ránki György dallamai (akárcsak Szenes Iván vagy Berente Imre dalai) tulajdonképpen Kurt Weil, Nino Rota és a francia sanzonok kelet-európai rokonai. Megkapóak, de cukormentesek, szomorkásra hangoltak, mégsem reményt vesztettek, a szentimentalizmus esetükben kellő intellektussal párosul. Grencsó levegős, áttetsző, fanyar újraértelmezésében pedig kellően modernekké és aktuálissokká válhatnak. JBSZ

„Mindenhol ugyanazt játszom, csak mindig az aktuális környezet adja meg annak végső formáját.” - Grencsó István, 2002

---------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Grencsó István: Nem preferálom az ipari jazzt >> - interjú, 2011. január

Grencsó Big Collective: Villa Negra >> - 303 magyar lemez, 2008

Grencsó István és a Csodaautó >> - cikk, 2003. szeptember

Grencsó István: Mindenhol ugyanazt játszom >> - interjú, 2002. március

Grencsó Rejtélye >> cikk, 2000. április

Grencsó Fekete kenyere >> - cikk, 1999. május

Grencsó és Monk találkozása >> - cikk, 1996. október

Grencsóék Ébredése >> - interjú, 1996. március