Kiadó: Hungaropop
Producer: Pataki László
Hangmérnök: Kovács György
Borítóterv: Beleznai Kornél
Játékidő: 40:26
Közreműködők: Vedres Csaba billentyűsök, ének / Pejtsik Péter cselló, ének / Fogolyán Kristóf fuvola / Maroevich Zsolt brácsa / Andrejszki Judit ének / Makovecz Pál pozan / Rácz Ottó oboa / Tüske Aladár fagott / Winkler Balázs trombita

Amikor az After Crying a nyolcvanas évek második felében formálódott, még nyoma sem volt a hetvenes évek elején virágkorát élő progresszív rock internacionalista retrohullámának. Az majd csak a kilencvenes elején következett be, és fura mód igazából akkor sodorta a zenekart a stílus nemzetközi nagyságai közé, amikor annak zenéje már közel sem volt annyira eredeti és érdekes.

Az ős AC tagjai - Vedres Csaba (zongora), Pejtsik Péter (cselló), Egervári Gábor (fuvola) - öt hónap intenzív próba után 1987 márciusától kezdtek koncertezni. Az angyalföldi József Attila Művelődési Házban havi rendszerességgel adták elő a közösen komponált, megírt és improvizativ szakaszokból álló, a pillanat hevének megfelelően ötven és nyolcvan perc között kibontható szvitjüket. Mégis majd két évet kellett várniuk, hogy a mindenkori zenei folyamatoknak szűrő nélküli, szabad kibontakozást engedő előadásmódjuk sikert arasson. Megjelentettek közben egy demokazettát (Opus 1), majd később egy másikat (AC 89), és 1989 januárjától már az FMH-ban adhattak rendszeresen koncertet.

A kezdeti akusztikus, instrumentális hangvétel ekkoriban kezdett átalakulni, a koncerteken megjelentek az erősítők és az énekes dalok, és mindez felkeltette az akkor a Hungaropopnál tevékenykedő (ma BMC-főnök) Gőz László érdeklődését is. Végül 1990 júniusában két hét alatt vették fel a bemutatkozó albumot, melyből aztán mindössze ezer LP-t nyomtak, de ezek egy-egy példányáért ma akár 15 ezer forintot is odaadnak a gyűjtők.

Az Overground Music-on a korábban őket jellemző soktételes művek helyett már önálló számok hallhatók, kevesebb improvizációval, több fúvóssal és - ami a sokaknak fura lehet - ütőhangszerek nélkül. Az egész valahol fél úton van a rock, a jazz és a klasszikus (kortárs) zene között. Bartók Béla, Frank Zappa és a korai King Crimson hatása persze egyértelmű - Zappához hommage-t is írtak, két King Crimson-albumot pedig teljes egészében előadtak, az Islands-et 1991-ben a PeCsában, az In The Court Of The Crimson King-et 1993-ban a BS-ben) -, még sincs a lemez hallgatása közben utánérzése az embernek. Szépen szárnyaló, szerethető anyag. JBSZ

„Eleinte mi is próbáltunk kategóriákban gondolkodni, de aztán rájöttünk, ez a zene magját nem érinti.” - Vedres Csaba, 1991

---------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Vedres Csaba: Hallgatható kortárs zene >> - interjú, 2009. július

After Crying: Overground music >> - 303 magyar lemez, 2008

Tíz év a periférián >> - cikk, 1996. december

Vedres Csaba: A sírás korszaka után >> - interjú, 1991. október