Kiadó: Hungaroton / Favorit
Producer: (Zenei rendező és hangmérnök: Kovács György)
Borítóterv: Bachman Gábor
Játékidő: 83:17
Közreműködők: Bodonyi Attila harmonika / Deák Bill Gyula ének / Döme Dezső dob / Földes László ének, próza / Póka Egon basszusgitár, zongora, ének / Tátrai Tibor gitár
+ Igó Éva ének / Major Tamás próza, / Bergendy István szaxofon / Bergendy Péter szaxofon / Oroszlán György hegedű / Csomós Péter vokál / Tzotzoglu Georgios ütőhangszerek
A hazai rock and roll cirkuszba meglehetősen későn, krisztusi korban berobbanó Földes Lászlót, alias Hobót az elmúlt harminc évben nevezték már mindennek, pro és kontra. Azt viszont mindenki elismerte, hogy előadóművészként, népművelőként és íróként elévülhetetlen érdemei vannak a blues magyarországi népszerűsítésében. Zenekara, a Hobo Blues Band három évtizede folyamatosan a színpadon van, és ez hazai viszonylatban egyedülálló jelenség. Ráadásul Hobo emellett az elmúlt bő másfél évtizedben színházi vonalon is rendkívül aktív volt, időről időre összeállított mesterei (József Attila, Jim Morrison, Vladimír Viszockij vagy Francois Villon) verseiből egy-egy estére valót.
A Vadászat nemcsak az 1978-ban „szombat esti bluesegyüttesnek” indult, de egyetlen év leforgása alatt az új tizenéves nemzedék egyik sztárcsapatává vált Hobo Blues Band pályáján hozott komoly fordulatot, de a korszak egyik legfontosabb és zeneileg is legizgalmasabb produkciója, igazi kultlemez lett. Ezzel az albummal Hobo nem csak azt bizonyította be, hogy tud nagyobb formákban gondolkodni, hanem azt is, hogy képes a blues keretei közül kilépni, hogy van érzéke a dramaturgiához és a társművészetekre is kellően fogékony. Ezt csak erősítette, hogy a költői allegóriákkal, irodalmi utalásokkal és közéleti/közérzeti áthallásokkal teli album anyagát 1984 karácsonyán a Budapest Sportcsarnokban nem hagyományos rockkoncerten, hanem szcenikus elemekben gazdag esten mutatták be (rendezte: Szikora János).
A Vadászat erejéhez és sikeréhez persze Hobo szárnyalásán túl kellett Tátrai Tibor és Póka Egon szintén szédületes produkciója. Szerzőként és előadóként mindketten a legjobb formájukat hozták, olyan hangszeres összjátékot és nagyívű „magánszámokat” mutatnak be, ami idehaza nem csak addig, de azóta is ritkaságszámba megy. Ezt követően azonban Hobo és Tátrai útjai (időlegesen) elváltak, a Hobo Blues Band drasztikusan átalakult, és az új tagokkal (Tóth János Rudolf ének, gitár, Fuchs László zongora) a korábbi rockos jellegű bluestól egy költőibb és stilárisan heterogénebb irányba fordultak. JBSZ
„Az ölés kéje, az áldozat odaadása és a mindenek fölött álló Halál megnevezhetetlen és félelmetes szelleme: ez a Vadászat.” - Hobo, 1989
----------------------
Kapcsolódó anyagok:
Kopaszkutyából nem lesz szalonna >> - cikk, 2011. október
Apák rock and rollja (HBB 30) >> - kritika, 2009. január
Hobo: Bolondvadászat >> - interjú, 2008. szeptember
Hobo: Vadászat >> - 303 magyar lemeze, 2008
Hobo idegen tollai >> - kritika, 2004. július
Hobo: Blues, színház, költészet >> - interjú, 2002. december
Hobo: Meggazdagodni már nem fogunk (A HBB 20 évéről) >> - interjú, 1998. április
Hobo: Adjatok a kutyáknak húst! >> - interjú, 1998. január
Hobo: A vadászat túlélői >> - interjú, 1997. január
A 66-os út végén (Hobo Amerika-könyvéről) >> - cikk, 1996. január
Hobo: Kerouac nyomában a 66-os úton >> - interjú, 1995. november
Hobo: A blues nem nyafogás >> - interjú, 1993. június
Bázakerettye és József Attila >> - cikk, 1992. május
Révedezések szeánsz után (Hobo Morrison-estjéről) >> - cikk, 1992. december
Hobo: Úton lenni boldogság, megérkezni a halál >> - interjú, 1991. október
Hobo: Magyarország messzire van >> - interjú, 1991. október