Kiadó: Hexagone
Hangmérnök: Bruno Menny
Borítóterv: Albert Riou, Roland Sabatier
Játékidő: 50:51
Közreműködők: Dabasi Péter ének, tambura, hegedű, gadoulka, citera / Kovács Dóra ének, hegedű, furulya, / Lantos Iván ének, nagybőgő, furulya / Zsigmondi Ágnes ének / Széll András ének, hegedű

Az 1974-ben alakult Kolinda igazából már akkor világzenét játszott, amikor ez a fogalom nem is létezett: a magyar és balkáni népzenét igyekezett összehozni a nagyvárosi rockos élményekkel, helyenként jazzes ízű elkalandozásokkal.

Bár eredetileg a Vízöntőből kivált zenészek alapították, közülük egyedül Kiss Ferenc maradt tagja a bemutatkozó lemezt készítő, az európai színtérre kilépő, ma már klasszikusnak nevezett felállásnak. Rajta kívül Dabasi Péter, Lantos Iván és Zsigmondi Ágnes játszott ekkor a zenekarban (2004-ben is ebben a formában alakultak újjá az emlékezetes Sziget-koncertjükre), és így vették fel a francia Hexagone-nál a bemutatkozó nagylemezüket. Programjukat közép- és kelet-európai népzenéből és saját dalokból állították össze, a magyar, a bolgár, a délszláv, az albán és a román népzene jellegzetes harmónia- és ritmusvilágát ötvözték elsősorban a jazz improvizativ elemeivel.

Kiss Ferenc 1976-ban úgy döntött, inkább visszatér a Vízöntőbe, ekkor került a helyére Kovács Dóra - aki aztán Dabasi mellett a kisebb szünetekkel és változó összetételben egészen az ezredfordulóig aktív Kolinda egyik oszlopa lett - és Széll András. S ez a kvintett készítette el a zenekar második, kétségkívül legerősebb, legemlékezetesebb albumát. Az 1977-ben kiadott Kolinda II LP-n Dabasiék sokkal merészebben rugaszkodtak el a népzenei gyökerektől, mint azt az első lemezen tették. Nem elégedettek meg az ősi dallamok autentikus előadásával, hanem azokat átdolgozták, műzenévé avatták, és a kor kihívásainak megfelelően jazzes, rockos elemekkel keverték. A később más folk-rock csapatok (Gépfolklór, Barbaro) repertoárjában is szereplő Ilju Haramia, a Nagy László és Kormos István verseiből összegyúrt Szerelem vagy a szintén Nagy László soraira épülő Csodafiú szarvas a hetvenes évek magyar folk-rock színterének legnagyszerűbb pillanatai. Kár, hogy annak idején idehaza sem az első, sem a Kolinda II, sem az 1978-ban megjelent harmadik, a korábbiakhoz képest elvontabb, szokatlanabb 1954 nem kapott semmiféle nyilvánosságot. JBSZ

„A Kolindával olyan, népzenén alapuló zenei világot próbáltunk létrehozni, amely sajátos, amely ránk jellemző, amelyben a népzene értékeinek megőrzésén túl mi, városi emberek is jelen vagyunk” - Kiss Ferenc, 2001