Éri Péter népzenész (Sebő, Muzsikás) - Fotó: Kása Béla

Látszatra a legmarconább Muzsikás-tag, pedig valójában békeszerető, mélyen érző, befelé élő muzsikus. Éri Péter (1953) nemcsak környezetével szúrós, magával szemben is szigorú. A Muzsikásban a legkritikusabb fülű. Többnyire hamar dönt, mégis lassan adja ki magából, ha viszont megteszi, nehéz attól eltántorítani. Sokféle hangszeren játszik, sokféle zenét hallgat, a jelenlegi Muzsikás-tagok közül zeneileg talán ő a legnyitottabb.

Kelemen László népzenész, az Utolsó Óra program vezetője, a Hagyományok Háza főigazgatója - Fotó: Ficsor Márton / Mandiner

Éveken át a táncházmozgalom erdélyi történetének egyik kulcszenekarában, a Bodzafában brácsázott, majd Magyarországra áttelepülve egészen az ezredfordulóig az Ökrös zenekarban húzta. Közel húsz esztendeje tölti be a Hagyományok Háza főigazgatói tisztségét, de legalább ennyire fontos, hogy a zeneszerző és népzenész Kelemen László (1960) vezette a Fonóban 1997 és 2001 között zajló Utolsó Óra programot, mely kétségkívül az elmúlt hetven év legnagyobb szabású népzenei gyűjtése volt.

Dresch Mihály jazzmuzsikus, népzenész - Fotó: Muray Gábor / Mandiner

Nem tartja magát műfajteremtőnek, pedig nagyon is az: nincs még egy alkotó, aki így ötvözné az amerikai fekete jazz harmóniamozgását és improvizációs technikáját a magyar népdalkinccsel és lelkülettel, akinél e két egymástól távoli világ ennyire míves és természetes egységet alkotna. Aki tényleg ennyire hamisítatlan „magyar jazzt” játszana. Dresch Mihály (1955) számára a zenélés persze mindig is személyes identitáskeresés volt – befelé élt, belülről építkezett. Konokul, következetesen járta a maga útját, függetlenül attól, hogy az mennyire tűnt korszerűnek vagy sikeresnek.

Fitos Dezső néptáncos, koreográfus, társulatvezető - Fotó: Ficsor Máté / Mandiner

A zalaegerszegi születésű, több mint húsz éve a fővárosban élő Fitos Dezső (1979) generációja egyik legtehetségesebb néptáncosa és koreográfusa. Feleségével és alkotótársával, Kocsis Enikővel tizenhárom éve vezeti saját társulatát, amelyhez olyan nagysikerű, néptánc alapú táncszínházi produkciók fűződnek, mint a Tántorgók, A suszter álma és az Irgalom!. Emellett két amatőr táncműhely, a Szentendre Táncegyüttes és a győri Lippentő Táncegyüttes művészeti vezetői, így a legkisebbektől a legidősebbekig, az amatőröktől a hivatásosokig széles spektrumon ismerik a hazai néptáncos színteret. Ráadásul Fitos Dezső rengeteg szállal kötődik a Fonóhoz, amelynek néptáncos programjaiban az 1997-ben indult Utolsó Óra program óta vesz részt.

Zsidei János Zsono hangmérnök, producer, a Fonó egykori igazgatója - Fotó: Zsono Facebook-oldala

Évtizedek óta az egyik legkeresettebb hazai hangmérnök, lényegében műfajtól függetlenül, hisz a Vujicsics és a Ghymes együttesekkel vagy a Rendhagyó Prímástalálkozóval ugyanúgy dolgozott, ahogy a Cotton Club Singers-szel, Lehr Istvánnal vagy az LGT-vel. Tizenhat éve a Naplegenda táncszínházi előadás producere. Műszaki és pedagógiai végzettségű, óraadóként felsőoktatási intézményekben tanít. Zsidei János (1963) – vagy ahogy a szakmában mindenki ismeri: Zsono – nem mellesleg 1995 és 1999 között a Fonó igazgatója volt.

Berecz András ének- és mesemondó - Fotó: Földházi Árpád / Mandiner

Kamaszként festőművésznek készült, szülői akaratra átmenetileg jogi pályára tévedt, majd népdalénekesként vélte megtalálni az élet értelmét. Aztán a színpadon az énekek közé be-beszúrt tréfái idővel önálló sztoriblokkokká dagadtak, majd bő húsz éve teljesen átfordult a tendencia. Berecz András (1957) ma a 21. század Magyarországának kétségkívül legismertebb mesemondója, aki számára az utazás életforma.

Kubinyi Júlia népdalénekes, a Fonó művészeti vezetője - Fotó: Ficsor Máté / Mandiner

Népzenekedvelő szülők sarjaként Salgótarjánban nőtt fel, kisgyerek korától népdalversenyek állandó díjazottja és nyertese, tinédzserként számos hanglemezen szerepelt, hazai és nemzetközi fesztiválokon lépett fel. A nagyközönség 2012-ben az első Fölszállott a páva televíziós tehetségkutató verseny döntőjében csodálkozhatott rá. Kubinyi Júlia (1990) ekkor már négy éve a Dűvő zenekar énekeseként szárnyalt. Hét éve a Magyar Állami Népi Együttes műsorainak rendszeres vendégszólistája. Első – és ezidáig egyetlen – önálló lemeze 2015-ben jelent Magam járom címmel. Elmondása szerint a szólista szerepkör kevésbé ambicionálja, szívesebben vesz részt másokkal közös projektekben, mint tette legutóbb a Rustico trióval. Az énekesi karrier mellett pedig 2017 szeptembere óta a Fonó Budai Zeneház művészeti vezetője.

Borbély Mihály jazzmuzsikus, népzenész - Fotó: Földházi Árpád / Mandiner

Klasszikus klarinétművésznek indult, a hetvenes évek elején a népzene felé fordult, és az Eredics testvérekkel megalapította a délszláv népzene legjelentősebb hazai reprezentánsát, az 1977-ben Ki mit tud?-győztes Vujicsics együttest. A nyolcvanas évek elején aztán ezzel párhuzamosan a jazz világában is elmerült, és a számtalan vendégszereplésen túl több saját formációt (Quartet B, Borbély Műhely, Balkán Jazz Project, Polygon trió, Borbély-Dresch Quartet, Binder-Borbély duó) hozott létre és vezet a mai napig. A népzenészként, jazzmuzsikusként és oktatóként egyaránt a legmagasabb szintre jutó Borbély Mihály (1956) mindemellett évtizedek óta tanítja a fiatalokat.

Herczku Ágnes népdal- és világzenei énekes - Fotó: Földházi Árpád / Mandiner

A tánc szerelmese, amatőrként került be a Honvéd Együttes Tánckarába, ott viszont kiderült róla, hogy generációja egyik legtehetségesebb népdalénekesnője. Nem mellesleg kétdiplomás (történelemtanár, esztéta), plusz moderntánc-pedagógusként középfokú oklevelet szerzett, valamint elvégezte az ELTE ének-zene tanári alapképzését. Másfél évtizeden át volt a Magyar Állami Népi Együttes énekes szólistája, mellette többek között a Hegedős/Fonó Zenekarban, a Szalonna és bandájában és a Szájról szájra projektben énekelt. Több mint húsz éve dolgozik együtt jelenlegi élettársával, Nikola Parovval. Korábban az autentikus és világzenei vonal mellett többször kooperált más műfajokban alkotókkal, Borbély Mihálytól Bornai Tiboron és DJ Palotain át Vajda Jánosig. Herczku Ágnes (1975) neve alatt eddig öt remekbe szabott szólóalbum jelent meg – valamennyi a Fonó Records égisze alatt.

Lukács József Lujó fejlesztő mérnök, üzletember, a Fonó alapító-tulajdonosa - Fotó: Földházi Árpád / Mandiner

Fizikus, elektronikai mérnök, üzletember, zenész, népzenegyűjtő, nem utolsósorban mecénás. Készülékeit százezrek használják, arcát mégis kevesen ismerik, nevét alig hallották. Lukács József (1961) nagy ívben kerüli a nyilvánosságot, két kézen megszámolható, hányszor hajlott kamera vagy diktafon mögé állni. Az a típus, aki sokkalta szívesebben hat, alkot és ábrándozik, minthogy nyilatkozik róla. Meséljenek inkább a produktumok, az elmúlt negyven évben indított vállalkozások. A HomeLab, a 77 Elektronika, a Dension vagy a Prodosoft, melyek mindegyike magasan jegyzett a honi elektronikai iparban. Meg persze az általa alapított és sokáig finanszírozott Fonó Budai Zeneház, amely az elmúlt huszonöt esztendőben mégiscsak a médián túli rétegzenék egyik legfontosabb budapesti menedéke volt.

Porteleki László népzenész (Téka, Muzsikás, Poros) - Fotó: Ficsor Máté / Mandiner

A népzenei revival pionírjainak egyik legkiválóbb prímása. Bár Budapesten született, abszolút hiteles falusi gyökerekkel rendelkezik, hisz élete első tizennégy évét főleg egy Tolna megyei községben, Ozorán élte le, ahol a nagyszülei nevelték. Amikor a hetvenes évek elején középiskolásként felkerült a fővárosba, jókat mosolygott a vidéki létre vágyó pesti srácokon. Közben meg két kanállal falta a nagyvárosi létet. De Porteleki Lászlónak (1957) hamar rá kellett jönnie, ha meg akarja állni a helyét a világban, akkor épp az Ozorán megélt hagyományból és emlékekből kell táplálkoznia. 1976-ban megalapította a Tékát, melyben 1990-ig húzta. Később a Honvéd Művészegyüttes zenekarának prímása lett, 1998-tól pedig a Muzsikás tagja. Tíz éve hozta létre saját zenekarát, a Fonóban egykor rendszeresen táncházat is tartó Porost, mely úgy mereget a múltból, hogy közben előre mutat.

Sipos Mihály matematikus, gombász, népzenész (Muzsikás) - Fotó: Ficsor Máté / Mandiner

Az 1973 nyarán indult, a népzenei revival egyik úttörőjének számító Muzsikás együttes alapító-prímása, egyik szellemi vezére, az MTA Pszichológiai Intézetének volt matematikus munkatársa, nem mellesleg gyakorló gombász és lelkes természetbarát. Roppant tudatosan éli az életét, évekre előre tervez, és minden lényegeset elrak, dokumentál. Zenei ízlésben és gondolkodásban a klasszikus értékrend híve, helyzete mégis különleges, hisz Sipos Mihály (1948) a klasszikus zenei előadókkal és a népzenészekkel egyaránt megtalálja a közös hangot.

Krulik Zoltán zeneszerző, zenekarvezető - Fotó: Barcsik Géza

A kamaszként költői és festőművészi ambíciókkal kacérkodó, klasszikus zenét tanuló, majd gitárt, később szitárt ragadó Krulik Zoltán (1951) nagy utat tett meg, amíg Tatabányáról Pannonhalma érintésével Budapestre kerülve megtalálta a maga zenei világát. A hetvenes években a Kex és a Syrius koncertjei éppúgy hatással voltak rá, ahogy Sebő Ferenc és a Kaláka versmegzenésítései, vagy a 180-as Csoport és az Amadinda repetitív kortárs zenéi. Előbb megalapította a C.S.Ö.-t (Creativ Studio Öt), majd az átmeneti Makám és Kolinda formáció után létrehozta a Makámot, amelynek kezdeti kortárs, improvizatív zenei világát a kilencvenes évek első felében a jazzesebb megközelítés jellemezte, az 1999-es SkanZen album óta pedig a hazai világzenei színtér egyik legfontosabb formációjává vált. Nem utolsósorban Krulik Zoltán másfél évtizeden keresztül a Fonó művészeti vezetője volt.

Kaláka, 1972, balról jobbra: Gryllus Vilmos, Mikó István, Radványi Balázs, Gryllus Dániel - Fotó: Szalay Zoltán

2019 őszén volt ötven éve, hogy az Andrássy úti Ádám sörözőben Gryllus Dániel és Mikó István megalapította a Kalákát. Sebőék mellett ők teremtették meg azt a sanzonhoz közelálló műfajt, amit az egyszerűség kedvéért énekelt versként emlegetünk. Nemzedékek sora nőtt fel műsoraikon, találkozott általuk először a költészettel. A rendszerváltozás után Gryllus Dániel (1950) ráadásul kiadót alapított, amely idővel az erős fonós kötődésekkel is rendelkező folkos, énekelt verses szcéna egyik legfontosabb publikációs lehetősége lett.