Red Hot Chilli Peppers

Az előző két évadot javarészt a nyolcvanas évek Nagy-Britanniájában töltöttük, úgyhogy itt az ideje megnézni, ezzel nagyjából párhuzamosan mi történt az Egyesült Államokban. Ahol a második brit invázió időszakában az első globális fekete popsztár, Michael Jackson után megszületett az első globális női popsztár, Madonna. Az évtized a tengerentúlon amúgy is női popelőadók látványos előre töréséről szólt, elég ha Cyndi Lauperre, Whitney Houstonra, Sadera, Janet Jacksonra, vagy a másodvirágzását élő Cherre és Tina Turnerre gondolunk. Nem beszélve a többgenerációs női szerző-előadókról (Rickie Lee Jones, Suzanne Vega, Tracy Chapman) és az ügyeletes kebelcsodákról (Samantha Fox, Sabrina, Brigitte Nielsen). Miközben rockfronton az évtized eleje az amerikai punkvisszacsatolás, a hardcore időszaka (Bad Brains, Black Flag, Minor Threat, Dead Kennedys). És hát jöttek az izgalmasabbnál eredetibb zenék, az indusztriális folkos Pere Ubu, az összművészeti multimédiás show-ban mozgó Laurie Anderson (egy újabb nő), a punk, a funk és a metal keresztmetszetében alkotó Red Hot Chili Peppers és Fishbone, a noise-rock szcéna (Sonic Youth, Swans), az alterock ősök (Pixies, Dinosaur Jr.) vagy Tom Waits nyolcvanas évekbeli szonikus metamorfózisa. Róluk lesz szó a Rock and Roll Szabadegyetem február 5-én kezdődő XI. szemeszterében. Részletes (tervezett) tematika a hajtás után.

Tansylvania Káposzta: Lantos Iván, Claudia Phillips, Thierry Valette, Patrice Robin

Lantos Iván (1949) a hetvenes években az Orfeo, a Vízöntő, majd a Kolinda alapító tagja volt, emellett játszott a Sebő-együttesben is. 1980 és 2003 között Franciaországban élt, ahol szintén több formációt alapított (Transylvanian Káposzta, Spondo), a jazzdobos Gritz Péterrel duózott, kortárs tánccsoportok számára írt zenét, valamint számos előadó (Hughes de Courson, Pierre Akendengué, Gabriel Yacoub, Christian Ferrari) lemezprojektjeiben és/vagy turnéiban vett részt. Hazatérése után a bugaci pusztában telepedett le, az utóbbi években a szentendrei Dömörkapun él. Saját neve alatt egyetlen albuma jelent meg (Holnapig, 2003), amelyen életműve legmarkánsabb stílusirányait vonultatja fel. Ahogy a CD borítóján olvasható: „Lantos egyedi zenei világában a gyökértelenség határtalansággal, az irónia emelkedettséggel, a reneszánsz a posztmodernnel párosul.”

Kolinda - Fotó: Urbán Tamás

Lantos Iván (1949) a hetvenes években az Orfeo, a Vízöntő, majd a Kolinda alapító tagja volt, emellett játszott a Sebő-együttesben is. 1980 és 2003 között Franciaországban élt, ahol szintén több formációt alapított (Transylvanian Káposzta, Spondo), a jazzdobos Gritz Péterrel duózott, kortárs tánccsoportok számára írt zenét, valamint számos előadó (Hughes de Courson, Pierre Akendengué, Gabriel Yacoub, Christian Ferrari) lemezprojektjeiben és/vagy turnéiban vett részt. Hazatérése után a bugaci pusztában telepedett le, az utóbbi években a szentendrei Dömörkapun él.

Michael Jackson a hetvenes és a kétezres években

1983 júliusában – csaknem húsz évvel az első brit invázió után – ismét a szigetországiak uralták az amerikai slágerlistákat, és szintipop és újromantikus popzenekarok szálltak partra az Egyesült Államokban. Jelentős mértékben annak is köszönhették sikerüket és exportképességüket, hogy a slágereikről készült videókat a kiadóik ingyen bocsátották a nemrég indult új zenei kábelcsatorna, a MTV rendelkezésére, mely rongyosra játszotta azokat, így még azelőtt sztárok lettek, hogy Amerika földjére léptek volna. A videó szerepét persze az amerikai sztárok egy része is felismerte, sőt egyes kiadóknál kifejezetten az új médium segítségével próbálták meg a régi és új sztárok karrierjét felépíteni. Így robbant be a nemzetközi popéletbe Amerika válasza a brit invázióra, aki egyben az első globális fekete popsztár lett: Michael Jackson. Róla lesz a Rock and Roll Szabadegyetem következő – amúgy ötvenedik! – előadásában (2020. január 15., 17:30, Örkény könyvesbolt).

Eurythmics

Egy hónapja a szintipop első, még underground korszakáról esett szó (plusz Depeche Mode), ezúttal pedig a stílus nyolcvanas évekbeli sztárjai kerülnek terítékre. A DM-ből kivált Vince Clarke projektjei (Yazoo, Erasure), az ellentétes pólusok unióját hozó Eurythmics, az egyfajta üvöltésterápiát is folytató Tears For Fears, az artisztikus pop felé mozduló Talk Talk, a sok hangmintát sok humorral fűszerező Yello, a másságot felvállaló Soft Cell, a botrányra utazó Frankie Goes To Hollywood és küldetéstudatos Jimmy Somerville (Bronski Beat, Communards), valamint az elmúlt harmincöt évben sosem hibázó Pet Shop Boys. Róluk lesz a Rock and Roll Szabadegyetem következő előadásban (2019. december 4., 17:30, Örkény könyvesbolt).

"Harminc éve történt a rendszerváltozás. A falak leomlottak - konkrét értelemben, hiszen 1989. június 27-én Alois Mock és Horn Gyula átvágták a drótkerítést az osztrák-magyar határnál; ugyanez a határszakasz a páneurópai piknik keretében, 1989. augusztus 19-én megnyílt az NDK-s menekültek számára néhány órára, majd szeptemberben véglegesen is. És szimbolikusan is leomlottak a falak: romjaikon beözönlött a „nyugat”, nem hagyva érintetlenül a könnyűzenét sem. Erre reflektálva az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramjának konferenciája szakmai konferencia első szekciójában szó lesz a rendszerváltás környékén bekövetkező technikai változásokról, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat átalakulásáról és az állambiztonság és a populáris zene kapcsolatáról. A második szekcióban a színterek, média, turnémenedzsment, lemezkiadás változásai kerülnek terítékre. Nem utolsó sorban pedig, a harmadik szekció előadásai által a korabeli zenekarok helyzetéről is képet kaphatnak a konferenciára látogatók, legyen szó a generációs előadókról vagy a lokális szcénákról."

Depeche Mode

1982-ben a Time magazin a személyi számítógépet választotta meg „Az év emberének”, és ez a technológiai fejlődés a popkultúra alakulására is döntő hatással volt, hiszen a komputerek mellett az új programozható, elektronikus hangszerek is gyorsan terjedtek, és hívták életre azt a stílusirányzatot, amit leginkább szintipop gyűjtőnéven emlegetünk. A stílus első, még underground korszaka a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójára tehető, ez az időszak a Japan, az Ultravox, a Human League, Gary Numan, Thomas Dolby és az OMD nevével fémjelezhető. Majd jött a mindent felülíró Depeche Mode. Róluk lesz a Rock and Roll Szabadegyetem következő előadásban (2019. november 6., 17:30, Örkény könyvesbolt).

Kraftwerk

Miközben az Egyesült Államokban – elsősorban New Yorkban és Detroitban – a „jövő zenéjének” egyik lehetséges iránya, a punk bontogatta szárnyait, Nyugat-Németországban már a nyolcvanas-kilencvenes években meghatározóvá váló elektronikus popzene alapjait vetették meg a főként a stockhauseni minimal zenéből táplálkozó fiatal muzsikusok. A nemzetközi rockterminológiában kraut rocknak nevezett új német zenének alapvetően három fő központja alakult ki: Berlin (Tangerine Dream, Klaus Schulze, Ash Ra Tempel), Müchen (Amon Düül) és Köln/Düsseldorf (Kraftwerk, Neu!, Can). Róluk lesz a Rock and Roll Szabadegyetem következő előadásban (2019. október 2., 17:30, Örkény könyvesbolt).

Madness

A hetvenes évek végi, faji ellentétektől terhes Nagy-Britanniájában fekete és fehér bőrű fiatalok közösen próbálták meg tánczenei kultúrájukat egymáshoz közelíteni. 1979 körül sorra tűntek fel azok a zenekarok – Specials, Madness, Selecter, Beat –, amelyek elhozták a ska revivalt. Majd a nyolcvanas évek első felében a skaból kifejlődött reggae is visszakúszott a brit szigeteken a slágerlisták élére (UB40). Miközben mások egy másik fekete zene, a soul különböző szintű megújításán fáradoztak (Dexys Midnight Runners, Style Council, Level 42, Simply Red). Róluk lesz a Rock and Roll Szabadegyetem következő előadásban (2019. szeptember 4., 17:30, Örkény könyvesbolt).

A korokon és stílusokon átívelő Depeche Mode

Az előző évadban a tágan értelemezett újhullámot jártuk körbe, és stiláris szempontból a jubileumi! szemeszter is kellően vegyes lesz. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulója – az eddigieken túl – a ska és reggae revivalt elhozókról (Specials, Madness, UB40) és a fehér soul új vízióiról (Dexys Midnight Runners, Style Council, Level 42, Simply Red) is szólt. Miközben szárba szökkent a nyolcvanas évek talán legmeghatározóbb popzenei stílusa, a szinti pop, melynek egyrészt megvannak a maga német gyökerei (Krafktwerk, Neu!, Tangerine Dream), másrészt zeneileg is roppant szerteágazó. Benne Gary Numentől és a zeneturmixolóktól (Thomas Dolby, Ultravox) a korokon és stílusokon átívelő Depeche Mode-on és a nemi szerepekkel játszó Eurythmicsen át a homoszexualitást közbeszéd tárgyává tevőkig (Soft Cell, Frankie Goes To Hollywood, Jimmy Somerville, Pet Shop Boys) terjed a skála. Mindeközben a második brit invázió idejét élő Egyesült Államokban megszületik az első globális fekete popsztár, Michael Jackson. Róluk lesz szó a Rock and Roll Szabadegyetem szeptember 4-én kezdődő X. szemeszterében. Részletes (tervezett) tematika a hajtás után.

A 2019. június 24-i könyvbemutató teljes változata. Vitáris Iván és Balla Máté, az Ivan & the Parazol tagjai a hatvanas-hetvenes évek magyar slágereiből adtak elő. Velük és velem  Stumpf András beszélgetett, aki alkalmanként maga is beszállt zenélni.

"Jávorszky Béla Szilárd és Sebők János eredetileg 2005-ben és 2006-ban megjelent kétkötetes kultúrtörténeti műve a hazai pop- és rockzene huszadik századi fejlődéstörténetének mindmáig egyetlen átfogó könyves feldolgozása. A kötet 2011 óta nem kapható kereskedelmi forgalomban. A Kossuth Kiadó most arra vállalkozik, hogy ezt a maga nemében páratlan kötetet 2019-ben ismét elérhetővé teszi az érdeklődők számára. Nem egyszerűen csak újrakiadva, hanem mind szövegében, mind képanyagában felfrissítve, illetve a populáris zenei kutatás azóta elért eredményeinek beépítésével ki is bővítve az eredeti kiadványt." - áll a Kossuth sajtóanyagában. Az újravarázsolt első kötetet 2019. június 24-én 17:30-kor az Örkény Könyvesboltban mutatjuk be, melyen Vitáris Iván és Balla Máté, az Ivan & the Parazol tagjai a hatvanas-hetvenes évek magyar slágereiből adnak elő. Velük és velem  Stumpf András beszélget, aki alkalmanként maga is beszáll zenélni.

A hetvenes évek derekára nekilendült népzenei revival – élén a Sebő együttessel és a Muzsikással – nemcsak a magyar parasztzene, hanem a magyarországi délszláv zenei hagyományok reneszánszát is meghozta. Ennek legrégebbi és egyben legfontosabb képviselője a Vujicsics együttes. Ahogy magukat definiálták: „öszvérek vagyunk, magyar identitással”. Amit Sebőék Tiszaalpáron vagy az erdélyi Széken találtak meg, arra ők a saját környezetükben leltek rá. A helyi néptáncegyüttes kísérőzenekarában előbb lelkes fiatalokként fokozatosan felváltották az idősebb muzsikusokat, 1974 húsvétjára pedig körvonalazódott az a csapat, amelyet akkor még Pomázi Ifjúsági Nemzetiségi Zenekarnak hívtak, de amely 1976 októberében felvette a tragikusan elhunyt zeneszerző és népzenekutató, Vujicsics Tihamér nevét. Miközben évtizedek óta zajlik náluk a családon belüli hagyomány átörökítése, hisz az 1995-ben startoló, javarészt fiaikból álló Söndörgő együttes nemcsak hogy lassan átveszi a stafétabotot az apák generációjától, hanem újabb és újabb színekkel gazdagítja a hazai délszláv zenei hagyományokat. Róluk szól a legújabb könyvem.