Kása Béla (1952) – Korniss Péter mellett – az eltűnőben lévő paraszti kultúra és életmód legfontosabb vizuális megörökítője. Pécsett született, 1965-ben családjával Nyugat-Németországba költözött, ahol 1979-ben a kölni képzőművészeti főiskolán szerzett diplomát művészi fotográfia szakon. Európa legnagyobb képes magazinjainak, a Sternnek és a GEO-nak dolgozott, készített fotósorozatokat többek között nagyszebeni és macedóniai cigányokról. 1973 nyarán jutott el először Erdélybe, ami fordulópontot hozott az életében. Azóta rendszeresen visszajár és dokumentál. 1983-ban visszaköltözött Magyarországra, hogy közelebb legyen a neki mindennél kedvesebb erdélyi muzsikusokhoz. Az utóbbi négy évtizedben a népi kultúra elkötelezett kutatója, megőrzője és továbbadója. Zenél, népzenét gyűjt és fényképez Erdélyben, Moldvában és Gyimesben, de számos alkalommal járt Indiában a félnomád életmódot folytató tevepásztor rabari törzseknél is. Képeiből többek között Amszterdamban, Bécsben, Berlinben, Brüsszelben, Kölnben, Krakkóban, Lhaszában, Montrealban, New Yorkban, Párizsban, Prágában, Torontóban,
Új-Delhiben és Washingtonban rendeztek kiállítást.
Red Hot Chili Peppers, 1986
Fél éves kényszerpihenő után újraindul a Rock And Roll Szabadegyetem! A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján se a New Yorki-i újhullám, se a szintén ott formálódó no wave színtér képviselői nem akarták teljességgel megtagadni az elődök szonikus örökségét, inkább csak friss elemekkel és energiákkal revitalizálni, a modern nagyvárosi lét lüktetéséhez, hangzásvilágához igazítani azt. A következőkben azokról az amerikai előadókról lesz szó, akik ugyan sokféle irányból érkeztek és sokféle irányba haladtak tovább, de még az eddigieknél is erőteljesebben merítettek a múltból. A mai előadás fókuszában a különböző művészeti ágakat egyesítő avantgárd pop (Pere Ubu, Laurie Anderson), a kollégiumi rádiók kedvencének számító újtradicionalisták (R.E.M, Throwing Muses, 10,000 Maniacs), a rockabilly revival képviselője (Stray Cats) és a fehér punk rockot a fekete funkkal keresztező Red Hot Chili Peppers áll. (2020. szeptember 2., 17:30, Örkény könyvesbolt).
Bővebben: Örkény #54 – Avantgárd és újtradicionalisták #1...
Liber Endre népzenész, producer, a Hangvető igazgatója - Fotó: Ficsor Márton
Hat év klasszikus zongoratanulás és néptánc után kamaszként fogott a kezébe először háromhúros brácsát, majd később cimbalmot. Több táncegyüttes mellett muzsikált, játszott a Lókötő, a Marton és a Gázsa zenekarokban, az 1986-ban alakult Tükrös zenekarnak a mai napig aktív tagja. A kilencvenes évek második felében Liber Endre (1966) a Fonó kereskedelmi munkatársa volt, majd 2000-ben Lelkes Andrással megalapította a FolkEurópa lemezkiadót, 2002-ben pedig a zenei táborok, képzések, nemzetközi együttműködések szervezésével foglalkozó Fórum a Népművészetért Alapítványt. 2003-ban – a folklemezek hazai, és nemzetközi terjesztésére – az Etnofonnal és az X-Produkcióval közösen létrehozták a Hangvető Zenei Terjesztő Társulást, amelyet 2008 óta egyedül vezetnek. A Hangvető egyik legnagyobb eredménye a világ legrangosabb népzenei- és világzenei vására, a WOMEX (World Music Expo) 2015-ös budapesti megrendezése. Ezt a jogot 2020-ban is elnyerte.
Lukács József - Fotó: Földházi Árpád / Mandiner
„A FONÓ-t azért alapítjuk, hogy legyen... egy hely, ahol össze lehet jönni” – írta 1995 májusában az alapító-tulajdonos Lukács József Lujó (a teljes szöveget lásd külön keretben), és az immár huszonöt éves intézmény azóta is sokkalta több koncerthelyszínnél, táncháznál vagy klubnál: olyan zenei-szellemi-közösségi műhely és találkozási pont, amely kétségkívül párját ritkítja a hazai kulturális életben. A negyedszázados fennállás kapcsán az induló stáb legfontosabb tagjai elevenítették fel a Fonó Budai Zeneház keletkezéstörténetét. Beszélgetőtársaim a Los Gringos együttes négy tagja – Kurdi Zoltán mindenes, az intézmény első ügyvezető igazgatója, László Sándor mindenes, a Fonó Records későbbi vezetője, Lukács József Lujó alapító-tulajdonos és Rádl Zoltán mindenes –, valamint a lemezboltot a kezdetektől vivő Mezei Péter.
Fotó: Urbán Tamás
Ezt a visszaemlékezést a katonaságom idején, tizennyolc évesen, az osztrák határtól 15 kilométerre, egy lukácsházi őrtoronyban ülve és merengve vetettem papírra. Az írás a Toldy Ferenc Gimnázium másodikos diákjaiból álló Killers együttes debütáló, egyben egyetlen koncertjének eseményeit rögzíti, pusztán dokumentációs célzattal. Harminchét évig hevert az íróasztalfiókban, pontosan ebben az állapotban.
Henry Rollins, Black Flag
A punkkal némiképp ugyanaz történt, ami anno a beattel: az Egyesült Államokban keletkezett, Angliában teljesedett ki, majd az óceán túlpartjára visszajutva még egyszer megtermékenyítette az ottani zenei életet. Az 1977 és 1980 között fénykorukat élő New York-i no wave bandák négy legfontosabbikáról (Teenage Jesus and the Jerks, James Chance and the Contortions, Mars, DNA) Brian Eno állított össze érdekes és hiteles LP-t (No New York, 1978). A nyolcvanas évek eleji, javarészt Kaliforniához kötődő hardcore pedig szintén szenvedélyekkel és szenvedésekkel teli, harcos, agresszív zene volt. Rövid, rendkívül gyors tempójú, punkosan minimalista dalok sorozata, amelyben maximálisan benne feszült az amerikai társadalmi és ideológiai mozgásokkal, illetve a rockfősodorral szembeni utálat. A hardcore-triumvitárus (Bad Brains, Black Flag, Minor Threat) és a politikus hardcore (Dead Kennedys) mellett számos, hasonlóan, a hardcore-on túlmutató bandával (Circle Jerks, Minutemen, Misfits, Nomeansno). Róluk lett volna szó a Rock and Roll Szabadegyetem következő előadásában (2020. április 1., 17:30, Örkény könyvesbolt). A koronavírus azonban közbeszólt.
Tina Turner a nyolcvanas években
A botrányhősként sem utolsó Madonna volt az első olyan sokmilliós eladásokat produkáló mainstream női popsztár, aki a férfiközpontú zenebizniszben teljes egészében kézben tartotta zenéjét és imidzsét, manipulálta a médiát, diktálta a divatot. De mellette a nyolcvanas évek második felében több sikeres énekesnő is felbukkant/újjászületett a színen. S bár egyikük sem veszélyeztette a pop új királynője pozícióját, közülük többen azóta veretes életművet tettek le. Legyen szó a legszexisebb rocknagyiként emlegetett Tina Turnerről, a független nő imidzzsel kérkedő Cherről, a decensen füstös eleganciát hozó Sadéról vagy a legfényesebben ragyogó fekete popcsillagról, Whitney Houstonról. Többek között róluk lesz szó a Rock and Roll Szabadegyetem következő előadásában (2020. március 4., 17:30, Örkény könyvesbolt).
Madonna 1984-ben
A pop a hetvenes évek végéig a férfiak világa volt. Persze sosem nélkülözte az erős karakterű női előadókat, a számuk évtizedről évtizedre egyre látványosabban nőtt, de egészen 1984-ig kellett várni, hogy beérkezzen az első globális női popszupersztár, a botrányhősként sem utolsó Madonna. Ő az első olyan sokmilliós eladásokat produkáló mainstream női popsztár, aki a férfiközpontú zenebizniszben teljes egészében kézben tartotta zenéjét és imidzsét, manipulálta a médiát, diktálta a divatot. Mindenekelőtt róla lesz szó a Rock and Roll Szabadegyetem következő előadásában (2020. február 5., 17:30, Örkény könyvesbolt).
Fotó: BMC
Nem tartja magát műfajteremtőnek, pedig nagyon is az: nincs még egy alkotó, aki így ötvözné az amerikai fekete jazz harmóniamozgását és improvizációs technikáját a magyar népdalkinccsel és lelkülettel, akinél e két egymástól távoli világ ennyire míves és természetes egységet alkotna. Aki tényleg ennyire hamisítatlan „magyar jazzt” játszana. Dresch Mihály (1955) számára a zenélés persze mindig is személyes identitáskeresés volt, befelé élt, belülről építkezett, konokul, következetesen járta a maga útját, függetlenül attól, hogy az mennyire tűnt korszerűnek vagy sikeresnek