Szörényi Örs: Az alma meg a fája
Az Illés zenekar tagjainak gyermekei közül - egyelőre - csak Szörényi Levente fiát, Örsöt érintette meg a zene és a színpad varázsa, hogy maga is muzsikusi pályára lépjen. Talán azért, mert neki édesanyjától, Kovács Zsuzsa operettszínésznőtől is volt mit örökölnie zenei téren.
- Hogyan kerültél kapcsolatba először a zenével?
Vannak olyan gyerekkori fotóim - azokból az időkből, amikor még járni sem tudtam -, amelyeken az ágyon ülök és gitározom. Aztán mivel édesapám gyakran turnézott külföldön, s engem nem hagyhattak otthon egyedül, félig az operettszínházban nőttem fel. Zenetanulással nem sok időt töltöttem, amit most tudok, az a szüleimtől már egészen kisgyerek koromtól kapott zenei nevelésnek köszönhető. Ők mindig olyan muzsikát hallgattak, ami nemcsak egyszerűen jó és tartalmas, de az érzelmekre is erősen hat.
- Mikor határoztad el, hogy zenész leszel?
Az egyik Fonográf-koncerten - ahová elkísértem apámat - kaptam két dobverőt Németh Oszkártól. Ezek néhány évig a szekrény tetején porosodtak - aztán 10-11 éves korom körül, amikor a zene jobban kezdett érdekelni, mint a matchboxok és a játék katonák - levettem. Az első dobfelszerelésem különböző magasságú - ezért különbözőképpen szóló - újságpapírkupacokból állt, és a Hungária számaival kezdtem el gyakorolni. Aztán Pásztory Zoltántól, az egykori Illés dobosától vettem néhány órát, így szépen lassan megtanultam - igaz, csak alapfokon - dobolni. Aztán jött az 1984-es búcsúkoncert, s apám megkért, hogy kísérjem a Little Richard című számban a színpadon. Tizenhárom éves voltam akkor, és ez azóta is életem egyik legnagyobb élménye. Később néhány, jazztanszakra járó barátommal megalakítottuk a már elég profin zenélő Jam zenekart. Ezt követte az Első Emelet, majd szólópályára léptem.
- Mit szólt Szörényi Levente, amikor megtudta, hogy a fia is zenész lesz?
Már az 1984-es Fonográf-búcsúkoncerten - ezt videofelvétel megörökítette - úgy konferált fel: most pedig fogadjátok szeretettel egy új muzsikusgeneráció egyik képviselőjét. Ehhez képest néhány évvel később azt mondta: felejtsem el a zenét, legyek inkább - tanult szakmám szerint - szakács.
- Jobb szakácsnak tartott, mint zenésznek?
Nem. Ő kiismerte ennek a pályának a sötét oldalát, és nem akarta, hogy a fia is találkozzon ezekkel. Ma nagyon nehéz feljutni, mert teljesen üzleti vállalkozás lett a zene.
- Ér-e valamilyen pozitív vagy negatív megkülönböztetés a neved miatt?
Akik tisztelik és szeretik a szüleimet, azoknak a szemében ez előnyt jelent, ellenkező esetben természetesen hátrányt. Sosem élek vissza azzal, ki vagyok, vagy hogy ki az apám. Nekem természetes, hogy ismert emberek gyereke vagyok, az volt inkább a baj, hogy mások nem tudták feldolgozni ezt. Sokat csúfoltak, gúnyoltak is az iskolában azért, mert más vagyok, mint a többi. Ez nagyban hozzájárult zenei munkásságom ilyenné formálódásában.
- Csúfolódás volt ez, nem inkább irigység?
Biztosan sokan irigyeltek is. Nagyon kevés barátom volt, s aki szimpatizált velem, valószínűleg csak érdekből tette. Igazi barátom most is csak kettő van.
- Szörényi Leventét sok támadás érte nemzeti érzelmei, meggyőződése miatt. Neked nem jutott ezekből?
Nem nagyon politizálok, és sem az MDF-koalíció idejében, sem mostanában nem voltak kiugró lehetőségeim. Sem előnyöm, sem hátrányom nem származott abból, hogy az apám az egyik oldalon letette a garast. Különben sokan erősen eltúlozzák az ő MDF-fel kapcsolatos szerepét.
- Hogy érzed, továbbvittél valamit az Illés, illetve a Fonográf zenei világából?
Mindenképpen, már csak a génjeimben is. Sokan mondják, hogy a hangom kísértetiesen hasonlít az apáméra. Ez persze nem tudatos, s ugyanúgy igaz ez a zenére is. Mint már mondtam, szeretem a tartalmas, érzelmekre ható zenéket, ami az Illés esetében magyaros, népies motívumokkal keveredett, és ezért volt sikeres. Ma ez nem sikeres, inkább ciki lenne.
- A Szörényi név hallatán az emberek rögtön hasonlítgatni kezdenek. Milyen érzés ez neked?
Már gondolkodtam azon, hogy később esetleg elhagyom a vezetéknevemet - ahogy Kovács Ákos is tette -, és csak Örsként szerepeljek lemezeimen, koncertjeimen, de semmiképpen sem szeretném, ha valaki azt gondolná, hogy szégyellem a nevemet.
- Azóta, hogy szüleid elváltak és édesanyáddal élsz, milyen a kapcsolatod apáddal, nagybátyáddal?
Tökéletes. Néhány évig apámmal is laktam. Nekem apám, anyám és Szabolcs külön létezik mint családtag és mint előadóművész, de nyugodtan kijelenthetem, így is, úgy is szerettem, illetve szeretem őket. Sokszor kérek apámtól tanácsokat, néha a zenével kapcsolatban is. A lemezeimen ő állította össze a dalok sorrendjét, de a hangszerelésbe, számok írásába nem kapcsolódik be. Egyszer megkérdezték tőle, miért nem ír nekem számokat, mire ő azt felelte, minek írjon, ha én is tudok.
- Mit szólnál hozzá, ha a fiad is zenei pályára lépne?
Jelen pillanatban úgy érzem, örülnék neki. Természetesen csak abban az esetben, ha látom, hogy van hozzá tehetsége, és remélem, hogy mire én családot alapítok, addigra megváltoznak azok a viszonyok, amelyek ma a könnyűzenei, illetve művészi életet jellemzik.
- Hamarosan új albummal jelentkezel, hallhatnánk erről is néhány szót?
Május végén jelenik meg második nagylemezem, Percemberek címmel. Zenéjét jómagam komponáltam, szövegét pedig Adamis Anna írta. Azért kértem őt fel, mert az első lemezem saját szerzeményű szövegével nem voltam igazán elégedett. Anna adott nyolc dalszöveget, én pedig - azután, hogy hosszú ideig egyetlen hangot sem tudtam leírni - egy hét alatt megírtam hozzá a zenét. Különben mind hangszerelésben, mind stúdiótechnikailag klasszisokkal sikerültebbnek érzem ezt a lemezt az előzőnél.
- Adamis Anna apád korosztályához tartozik. Hogy ment a közös munka?
Ők ketten még lemezt is írtak együtt Kovács Katinak a hetvenes évek végén. A mi közös munkánk pedig úgy ment, hogy odaadtam neki az első lemezemet, beszélgettünk néhányszor, és ezek után olyan szövegeket tudott írni, amelyeket teljesen a magaménak érzek.
- Elmész valamelyik Illés-koncertre? Netán színpadra is lépsz?
Az elsőn biztosan ott leszek. Fellépni még nem kértek fel, de ha megtennék - vállalnám.
Csikor Ottó
---------
További anyagok:
1. Jegyzetek (Sebők János, Lovas Lajos, Wágner úr, Pilhál György)
2. Volt egyszer egy nagy csapat (Illés-kronológia, életrajzok)
3. Fő a próba (képriport)
4. Bródy Dani és Bródy Luca - A fiam + a lányom
5. Szörényi Örs - Az alma és a fája
6. Illés Áron: Túl magas volt a mérce
7. Szörényi Réka: Holdfény '69
8. Zorán: Ma más időket élünk
9. Benkő László: Az Illés volt a vízválasztó
10. Tolcsvay Béla: Felborult az értékrend (JBSZ)
11. A szakma szemüvege (Török Ádám, D. Nagy Lajos, Bornai Tibor, Németth Oszkár, Éliás Gyula, Dolák-Saly Róbert, Kovács Kati, Nagy Feró, Ivánka Csaba, Schuster Lóránt. Frenreisz Károly, Lovasi András és Bayer Friderika az Illésről)
12. Bors Jenő: A szó veszélyes fegyver
13. Mindörökké Illés (Kiállítás Kőbányán)
14. Egy elfelejtett dal (Szörényi-Bródy: Koszos kisfiú)
15. A gyűjtő