Szörényi Réka: Holdfény '69
Szörényi Szabolcs 27 éves lánya szakmájára nézve aranyműves, szőke és örökmozgó, mint Rejtő Jenő regényében a ciklon.
Nagyon szeretem a szakmám, de a mechanikus munkákat, javítgatásokat és úgynevezett ötperces fazonok készítését ki nem állhatom. Inkább arannyal szeretek dolgozni, de manapság az embereknek sajnos nem nagyon van pénzük egyedi ékszert vásárolni. Egyébként sincs külön üzletem, a műhelyemet gyakorlatilag a szobám egyik sarkában alakítottam ki. Nagy álmom, hogy egyszer hetekre begubózom a szobámba, rengeteg élelmiszert halmozok fel, és addig elő nem jövök, amíg el nem készítek egy gyönyörű ékszert.
Valóban, mostanában inkább zománcokat festek, javítok, illetve magam is készítek képeket, legkülönbözőbb tárgyakra, például cigarettatárcára. Sajnos azonban ezt is általában rutinból csinálom, míg ha valóban arannyal dolgozhatom, bizsereg mindenem, és akkor senki nem érdekel. Olyasmit jelenthet ez nekem, mint apáméknak a zene.
Igen, ez élete nagy álma. Legalább százötven négyzetméteres lesz, s most csak az első harmadát tudja csinálni, mert több egyszerűen nem fér be a szobába. Ennek a terepasztalnak a fő építménye lesz a Nyugati pályaudvar kicsinyített makettje, melynek elkészítésében én is segítek neki. Sok vele a gond, rengeteg rajta a ciráda, legközelebb az oszlopok tetején lévő harminc darab oroszlánfejet fogom csinálni. Ezt a terepasztalt a ház pincéjébe építi majd be, maga a pályaudvar nyilván mozdítható lesz, s lehet, hogy ki is állítják. Mennek benne majd a vonatok, villognak a szemaforok, szóval minden olyan lesz, mint a valóságban.
Ő mindig is szerette a nyugalmat, s azt hiszem, a legszívesebben egy nyugodt mellékvágányon lett volna bakter. Ahol szép nagyokat lehetne álmodozni, és nem kell rohanni sehova. Talán ezért is választotta hangszerének a basszusgitárt, igazi nyugalmi állás egy zenekarban, ugyanakkor nagyon fontos is, hiszen rá épül fel a zene.
Apám mesélte, hogy az Illés klubjában, a Fővárosi Művelődési Ház körtermében a Holdfény '69 című nóta alatt a mamim hasában vadul nyomtam a kettő-négyeket. Már ekkor mondogatták, hogy lám, milyen muzikális a gyerek. S bár a zenekar feloszlásakor még valóban kicsi voltam, azért halványan emlékszem egy-két dologra, a párnás bulikra, a közös balatoni nyaralásokra. Leventééknél a múltkor azokat a szuper 8-asról átvett videofelvételeket nézegettük, amelyeken Örssel éppen nagyon szeretjük egymást a siófoki Delta étterem előtt.
Nagyon, szinte már Dallas-szinten űzzük a dolgot. A család nagy része tavasszal született, így éppen most zajlanak - ahogy mi szoktuk nevezni - a családi fesztiválok. Ezeken az eseményeken mindenki ott van, jönnek a "szertartások" és a tortaevések. Jó így időről időre összegyűlni, mert ha valaki netán időközben elkalandozna, ilyenkor ismét rátalálhat, hogy hova tartozik.
A húgommal - aki egy évvel fiatalabb nálam, grafikus és jelenleg New Yorkban él a férjével és egy reklámügynökségen dolgozik - ének-zenei általános iskolába jártunk, tanultunk zongorázni, sőt kórusban is énekeltünk, de hivatásszerűen egyikünk sem akart zenész lenni.
Ritkán. Zenében egyébként nagyon széles az ízlésem, leginkább a nyugodtabb előadókat szeretem, Vangelist, a Dire Straitst, a magyarok közül pedig az LGT-t.
Természetesen, mint ahogy az eddigieken is mindig ott voltam. A húgom is hazajön rá Amerikából. Jó lesz majd megint ez a koncert, bár én biztosan végig fogom bőgni, mint az 1990-est. Mintha én is rajongó lennék. Korábban nem tudtam, hogy számomra ez az egész ennyire fontos, de most már látom, hogy igen. Pedig nekem teljesen természetes, hogy Szörényi gyerek vagyok, ilyenkor mégis megrendülök és teljesen meghatódom. De hát lehet, hogy ez így van rendjén.
(jé)
---------
További anyagok:
0. Címlap
1. Jegyzetek (Sebők János, Lovas Lajos, Wágner úr, Pilhál György)
2. Volt egyszer egy nagy csapat (Illés-kronológia, életrajzok)
3. Fő a próba (képriport)
4. Bródy Dani és Bródy Luca - A fiam + a lányom
5. Szörényi Örs - Az alma és a fája
6. Illés Áron: Túl magas volt a mérce
7. Szörényi Réka: Holdfény '69
8. Zorán: Ma más időket élünk
9. Benkő László: Az Illés volt a vízválasztó
10. Tolcsvay Béla: Felborult az értékrend (JBSZ)
11. A szakma szemüvege (Török Ádám, D. Nagy Lajos, Bornai Tibor, Németth Oszkár, Éliás Gyula, Dolák-Saly Róbert, Kovács Kati, Nagy Feró, Ivánka Csaba, Schuster Lóránt. Frenreisz Károly, Lovasi András és Bayer Friderika az Illésről)
12. Bors Jenő: A szó veszélyes fegyver
13. Mindörökké Illés (Kiállítás Kőbányán)
14. Egy elfelejtett dal (Szörényi-Bródy: Koszos kisfiú)
15. A gyűjtő