Benkő László: Az Illés volt a vízválasztó

Az egyik legfőbb konkurrencia, az Omega együttes billentyűse, vezetője.

  • A hatvanas évek másik legendás zenekara vezetőjeként milyen volt a kapcsolatod az Illés együttessel?

Kezdettől fogva jóban voltam a zenekar tagjaival, a közhiedelemmel ellentétben ugyanis a „konkurens” zenészek között még évtizedekkel korábban szoros barátságok kötődtek. Amíg a rajongók különböző csoportokba polarizálódtak, és Illés, Metro, Omega, Scampolo, illetve Liversing drukkertáborok keletkeztek - melyek kemény magjai adott helyzetben elég veszélyesek voltak egymásra nézve -, addig a zenészeknek mindenképpen jóban kellett lenniük. Erre annál is inkább szükség volt, mert kimondva-kimondatlanul versengtünk egymással. Ha az Illés játszott valahol, és a következő héten vagy napon mi léptünk fel ugyanott, túl kellett szárnyalnunk az előző zenekar teljesítményét. Ehhez persze tisztában kellett lenni azzal, mit csináltak ők. Minden mozdulatból, improvizációból, színpadi gesztusból lehet tanulni valamit, és ez nemcsak a nagyágyúkkal - például a Manfred Mannal vagy a Motörheaddel - kapcsolatban igaz, hanem az Illés - Metro - Omega hármasára is, így nagyon sok Illés-koncerten ott voltam. A mai zenekarok között viszont sajnos azt tapasztalom, hogy a fellépésük előtt tíz perccel bejönnek, pillanatok alatt behangolnak, gyorsan lezavarják a saját produkciójukat, becsukják a gitártokot, és négyszázzal eltépnek egy másik bulira.

  • Szeretted is az Illés zenéjét, vagy csak ezért mentél el a koncertjeikre?

A zenéjüket is szerettem. Annál is inkább, mert ők iskolát teremtettek. A legelső magyar beatfesztiválon - ahol még mindenki a nyugati nótákat kopírozta - megjelentek az első magyar dalokkal, és megvadult a közönség. Az emberek úgy érezték, ez sokkal inkább róluk és hozzájuk szól, mint az angol nyelvűek. Ezt aztán - hasonlóan minden pályatárshoz és kollégához, aki hallotta - mi is azonnal „levettük”. Ez volt a magyar rockzene nagy vízválasztója. Leesett a tantusz, hogy váltani kell, holnaptól saját dalokat kell írni, és ezzel kezdett az együttesek karaktere kialakulni.

  • Az Illés feloszlása mit jelentett az Omegának? Örültetek, hogy megszabadultatok legnagyobb riválisotoktól?

Inkább bántott, mert mi kezdettől fogva jó barátságban voltunk, és sok mindenben segítettük is egymást. Attól féltem, hogy a szétesésükkel véget ér egy korszak. Arra gondoltam: ennyi volt a rockzene. Aztán a későbbi tapasztalatok bebizonyították ennek ellenkezőjét. Mi úgy indultunk, hogy ez kaland lesz, csináljuk néhány évig, aztán mindenki visszatér a saját rendes szakmájához, ahhoz, amiből diplomát kapott. Nem gondoltunk arra, hogy ebből fogunk egzisztenciát teremteni, és 30 év múlva nemzeti ereklyékként tisztelnek minket. Nem is gondolhattuk, mert mi voltunk az elsők.

  • Most milyen a viszonyod az egykori Illés-zenészekkel?

Mindegyikükkel nagyon jó. Pásztory Zoltánnal sokat dolgoztunk együtt külföldön. Bródyval - mivel mindketten olyan pozíciókba kerültünk - sokszor mint bizottsági, illetve elnökségi tagok kerültünk össze. Leventével pedig - valami szimpátia miatt - mindig megbeszéltük a gondokat.

  • 1990-ben a Népstadionban eredetileg a hatvanas évek nagy generációjának mindhárom zenekara fellépett volna, de aztán az Omega és a Metro ebből kimaradt. Azt hiszem, érzékenyen érintett ez titeket.

Eleinte úgy szerettük volna, ha mindhárom zenekar fellép, mintegy reprezentálva a kort, aztán az Illésék rájöttek, hogy minek a közös koncert, amikor meg tudják csinálni egyedül is. Később mi is megcsináltuk egyedül a saját bulinkat... Nem is bánom. Talán ha közös koncert lett volna, akkor sok kérdésben ne<%-2>m tudtunk volna megegyezni. Azóta különben időről időre újból felmerül egy ilyen közös koncert gondolata, de már senki sem gondolja komolyan.

  • Elmész valamelyik búcsúkoncertre?

Feltétlenül ott leszek mindegyiken. Már csak azért is, mert a lemezgyár oldaláról is érintve vagyok.

Cs. O.

---------

További anyagok:

0. Címlap

1. Jegyzetek (Sebők János, Lovas Lajos, Wágner úr, Pilhál György)

2. Volt egyszer egy nagy csapat (Illés-kronológia, életrajzok)

3. Fő a próba (képriport)

4. Bródy Dani és Bródy Luca - A fiam + a lányom

5. Szörényi Örs - Az alma és a fája

6. Illés Áron: Túl magas volt a mérce

7. Szörényi Réka: Holdfény '69

8. Zorán: Ma más időket élünk

9. Benkő László: Az Illés volt a vízválasztó

10. Tolcsvay Béla: Felborult az értékrend (JBSZ)

11. A szakma szemüvege (Török Ádám, D. Nagy Lajos, Bornai Tibor, Németth Oszkár, Éliás Gyula, Dolák-Saly Róbert, Kovács Kati, Nagy Feró, Ivánka Csaba, Schuster Lóránt. Frenreisz Károly, Lovasi András és Bayer Friderika az Illésről)

12. Bors Jenő: A szó veszélyes fegyver

13. Mindörökké Illés (Kiállítás Kőbányán)

14. Egy elfelejtett dal (Szörényi-Bródy: Koszos kisfiú)

15. A gyűjtő

16. Ahogy az utca 13 embere látja




A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016
 
Ez a weboldal kizárólag a technikai működéshez használ cookie-t, a jobb felhasználói élmény érdekében. Honlapunk használatával Ön elfogadja, hogy cookie-t helyezhessünk el az Ön által éppen használt digitális eszközén.
Elfogadom Nem fogadom el