Az igazi hír, hogy nincs semmi hír - a négy éve még súlyos anyagi gondokkal küszködő Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem költségvetése ma alapvetően stabilnak mondható. Az idén 126 éves intézmény rendezte adósságait, a hozzá tartozó épületek elengedhetetlen állagmegóvására is jut némi pénz, igaz, nagyobb volumenű hangszervásárlásra, fejlesztésekre, felújításra változatlanul nincs keret. Miközben a főépület több milliárd forintra becsült teljes belső rekonstrukcióját tovább már nem lehet halogatni.

Öt évvel ezelőtt nem éppen oktatási és művészi színvonala miatt került a sajtó reflektorfényébe a patinás intézmény: 1997 novemberében a Zeneakadémia - a vidéki tagozatokkal és a budapesti gyakorlóiskolával együtt - több mint 57 millió forinttal tartozott az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak, további csaknem 5 millióval pedig a kulturális minisztériumnak. A szegedi kihelyezett tagozaton még a végrehajtók is megjelentek. Az akkori kulturális kormányzat által elrendelt átvilágítás során aztán kiderült: az egyetem a kilencvenes évek közepére felélte tartalékait, pénzügyi egyensúlya megbomlott, folyamatos finanszírozási gondokkal küzd. És hogy mindezt önerőből képtelen felszámolni.

Az akkori egyszeri gyorssegély, illetve a kért és jóváhagyott adósságátütemezés, valamint az új gazdasági főigazgató, Böszörményi Jenő színre lépése óta a Zeneakadémia pénzügyi helyzete stabilizálódott, a felhalmozott tartozás utolsó részleteit is viszszafizették. Mindez azonban csak alapszinten és rövid távon oldotta meg az egyetem problémáit, a jelenlegi másfél milliárd forintos költségvetésből csak a legszükségesebb kiadásokra (a bérekre, azok közterheire, a tág értelemben vett rezsire) futja, nagyobb volumenű hangszervásárlásra, fejlesztésekre, épületfelújításra már nem.

De nézzük csak szépen sorjában.

Az 1875-ben alapított, jelenlegi szecessziós épületébe 1907-be költöző Zeneakadémiához - az öt vidéki kihelyezett tagozat néhány évvel ezelőtti leválása után - ma további négy intézmény tartozik: a Semmelweis utcai Budapesti Tanárképző Intézet, a Nagymező utcai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium, a Vörösmarty utcai - a Liszt Ferenc Emlékmúzeumnak, az egyházzenei tanszéknek és a hangszerészképző iskolának is helyet adó - Régi Zeneakadémia és a Városligeti fasorban található kollégium. A főépületben már régóta égető a helyhiány, új tanszakok, új képzési formák (például doktori képzés) indultak, és egyébként is, azt az épületet eredetileg nem ennyi diákra és tanárra emelték. Ezért is szeretnék megszerezni a Hegedű utcában a kerületi képviselő-testület döntése alapján megszüntetett, jelenleg üresen álló iskola épületét. A közgyűlési határozat alapján az ingatlan a jövőben is csak oktatási célra használható, ráadásul elhelyezkedése is ideális: félúton van a főépület és a konzervatórium között. Nagy erők mozognak a háttérben, a döntést folyamatosan halogatják, a Zeneakadémia számára pedig mindez egyelőre csak kéjes álom.

Az esetleges expanziónak azonban van egy másik lehetséges iránya is: a főépület mögött, azzal egy tömbben található 25 lakásos Teréz körúti bérház. Az égető helyszűkét enyhítendő, a fenntartó Oktatási Minisztérium anyagi segítségével 1998-ban, 1999-ben és 2001-ben is vásárolhattak ott egy-egy lakást, legutóbb azért, mert az OM a Zeneakadémiát jelölte ki arra, hogy a művészeti egyetemek, illetve három kisebb szatellitintézmény központosított illetményszámfejtését elvégezze. Az eredeti elképzelések szerint faláttöréssel közvetlen kapcsolatot létesítettek volna a lakóház és a főépület között, de ezt végül sem tűzvédelmi, sem műemléki szempontokból nem lehetett megvalósítani. Viszont sikerült a teljes gazdálkodási osztályt átköltöztetni, felszabadítva így több, korábban is tanteremnek használt helyiséget.

A zeneoktatás egyébiránt több szempontból is speciális. Például független a tanterem méretétől. Bármekkora is az, képtelenség úgy hegedülni az egyik sarokban, hogy közben a másikban zongoráznak. Másik sajátossága, hogy szemben a többi felsőoktatási intézménnyel, itt egy hallgatóra minimum egy tanár jut, de gyakran kettő, ha mondjuk, az órán a növendéket zongorán kíséri valaki. Az állami támogatás viszont esetükben is normatív, azaz hallgatói létszám után kapják, jelenleg növendékenként évi 992 ezer forintot. Miközben például egy karmester szakos növendék diplomakoncertjére egy szimfonikus zenekar baráti áron - a szükséges próbákkal együtt - nagyjából ugyanennyiért jön el.

- A jelenlegi finanszírozási rendszerben az Oktatási Minisztérium többet nem tehet, mint hogy az orvosi, állatorvosi vagy a többi művészeti felsőoktatási intézményhez hasonlóan a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemet is a legmagasabb kategóriába sorolja - reagált minderre Kiss Ádám felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár. Mint hozzátette, a tárca így is kiemelten kezeli a Zeneakadémiát, a normatív támogatás mellett további 20 millió forintot ad a működésre, de ez a legtöbb, amit tehetnek.

- Tudomásul kell vennünk, a Zeneakadémia kis egyetem, máshol sokkal nagyobb a hallgatói létszám, nagyobb a súlyuk, nagyobb sikerrel lobbizhatnak - válaszolja erre Böszörményi Jenő, az e hónap végén távozó gazdasági főigazgató, aki 1997-ben amolyan csődbiztosként vette át az intézmény pénzügyi irányítását, és meglehetősen stabil hátteret hagy most utódjára. Mint mondja, bár nagyságrendekkel több pénzre lenne szükségük, annak is örülnek, ha morzsákat kapnak. Elfogadják, annyiból kell megoldani a hangszervásárlásokat, amennyire futja.

Idén 30 millióra futotta, ami kimondva nem kevés, de ha figyelembe vesszük, hogy egy zeneakadémiai igényeknek megfelelő zongora ára 12 millió forintnál kezdődik, akkor gyorsan kiszámítható, mire elég. Még szerencse, hogy az ötévente meghirdetett, legutóbb tavaly nyár végén megrendezett Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyre - az eddigi hagyományokat folytatva - a kulturális minisztériumtól kaptak egy 18 millió forint értékű Steinway D-modell hangversenyzongorát. Évente azonban legalább 5-6 új zongorára lenne szüksége (persze nem feltétlen ilyenre, elég lenne a 12 milliós Steinway B-modell). Ezeket a hangszereket többnyire Németországból hozzák be, még szerencse, hogy a hetvenes években Magyarország is csatlakozott az 1952-ben kötött, az oktatási, kulturális és tudományos érdekű behozatalra vámmentességet biztosító úgynevezett Lake Succes-i egyezményhez. Igaz, ahány vámhivatal, annyiféle értelmezés, egyáltalán nem mindegy, hogy a hangszer repülőn, vonaton vagy közúton érkezik be az országba. Böszörményi Jenő elmondása szerint az egyik helyen teljes vámmentességet kapnak, a másikon csak bizonyos engedményeket, az pedig, hogy mikor kell áfát fizetniük és mikor nem, számára teljesen követhetetlen. De ez van, így is örülniük kell minden megtakarított fillérnek.

Az 1038 darabból (benne 314 billentyűs, 157 vonós, 441 fúvós, 126 ütős instrumentumból) álló hangszerparkban a messze legdrágább zongorák a legsérülékenyebbek, a reggeltől estig tartó gyakorlások során a növendékek szép lassan szó szerint szétverik őket. Ezért van szükség napi hangolásra és külön zongorajavító műhelyre. A vonós hangszerek ezzel szemben úgy nemesednek, ahogy öregednek, csak a húrokat kell rajtuk folyamatosan cserélni. Ráadásul az áruk is elérhetőbb, napi használatra elég a 200 ezer forintba kerülő hangszer, az elérhető árú mesterhegedűk sem kerülnek többe 2-3 milliónál.

De nincs az a hallgatói normatíva, amelybe mindezt be lehetne építeni. És akkor még nem beszéltünk a biztosításról, amit jelenleg csak a hét mesterhegedűre kötöttek, évi százezer forintért. Egyetlen más hangszerre sincs biztosítás, ahogy a Zeneakadémia épületeire sem. Utóbbi legalább 10 millióba kerülne, de nem is vállalnák a biztosítók, hisz egy sor előírásnak nem felelnek meg. Például nincsenek rácsok a földszinti ablakkoon, és azokat egy műemlék épületre, még ha akarnák, sem egyszerű felszerelni. Az egyetem ugyanakkor alapvetően nyitott, nemcsak oktatási intézmény, de esténként koncerthelyszín is, gyakorta matiné-előadásokkal és délutáni főpróbákkal, ezért rendkívül nehéz, szinte lehetetlen különválasztani a hallgatókat, tanárokat és a koncertközönséget.

Ráadásul a jegypénztár is az épületen belül van, esetleges kiköltöztetését vagy épületen belüli áthelyezését anno szintén nem engedélyezte a műemlékvédelmi hivatal. A száz éve rossz helyre telepített portásfülkéhez sem lehet hozzányúlni, a Zeneakadémia teljes ellenőrzése túl nagy személyi állományt igényelne, az épület bekamerázása személyiségi jogi problémákat vett fel, arról meg szintén hallani sem akarnak a műemlékvédelmisek, hogy mondjuk, az Operához hasonló forgóvillás beléptetőrendszert építsenek be a Király utcai bejáratnál. Miközben a főépület teljes belső felújítása - különösen azóta, hogy évekkel ezelőtt a homlokzatról hatalmas vakolatdarabok váltak le - ma már teljességgel elkerülhetetlen. A legapróbb részletekre kitérő felmérés jelenleg folyik, a szakemberek talán jövő tavaszra fejezik be, de hogy honnan lehet majd a megvalósításhoz szükséges milliárdokat előteremteni, ez ma igencsak kérdéses.

A Zeneakadémia jelenlegi mintegy 1,5 milliárd forintos költségvetéséből több mint egymilliárdot áll az Oktatási Minisztérium, a könyvtár és a Liszt Ferenc Emlékmúzeum fenntartására évi 30 millió forintot kapnak a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától, a fennmaradó 400 milliót azonban saját bevételből kell előteremteniük. Azaz a kis- és nagyterem bérbeadásából, illetve a külföldi hallgatók tandíjából. Kézenfekvő lehetne persze utóbbiak számát növelni, de a híresen szigorú minőségi kontroll változatlanul működik. Ahogy Liszt mondta 1883-ban: "Tartsuk fenn azt az elvet, hogy Akadémiánkon nem a mennyiség határoz, hanem a kvalitás", és ennek szellemében a külföldiek ugyanolyan felvételi vizsgán mennek át, mint bárki más.

- Az elmúlt négy év szerintem legfontosabb eredménye, hogy a szorító anyagiak ellenére növendékeink nemzetközi versenyeken elképesztő sikereket érnek el - teszi hozzá Falvay Sándor, a Zeneakadémia 1997-ben kinevezett rektora. Mint elmondta, a tubás Szentpáli Roland eddig kilenc alkalommal indult különböző nemzetközi megmérettetéseken, hétszer első, kétszer második lett. Ewald rézfúvós kvintettjük 10 versenyen 6 első és 4 második helyet szerzett, legutóbb éppen Münchenben találta őket a zsűri a legjobbnak. Az idei Liszt Ferenc zongoraversenyen is két növendékük, Tóth Péter és Farkas Gábor nyert. De említhetnénk a fuvolista Seres Dórát, a kürtös Zempléni Szabolcsot és a hegedűs Kelemen Barnabást, aki legutóbb az egyik legnagyobb presztízsű Erzsébet királynő versenyen vitte el a pálmát.

Bár a Zeneakadémia nagyterme alapvetően oktatási célokra épült, itt tanulják meg a növendékek - tanári útmutatás mellett - többek között a pódiumra felmenetelt, a helyes testtartást, de itt tartják a diplomahangversenyeket és a vizsgakoncerteket is, az egyben Budapest jelenlegi első számú koncerthelyszíne. A szabad kapacitást kihasználva, a saját bevételek kényszerű teljesítése miatt adják ki azt különbö-ző hangversenyszervezőknek - évente mintegy 300 alkalommal (ebben benne vannak a hét végi délutáni és délelőtti előadások is). Többre is lenne igény, de mivel az épületben nincs légkondicionálás, a július-augusztus ebből a szempontból kiesik. Egyes számítások szerint a nagyteremben félmilliárd forintból meg lehetne oldani a klimatizálást, de ez házon belül is komoly ellenállásba ütközik. Az énekesek féltik a torkukat, a zenészek egy része szerint árt a hangszernek, és a szükséges belső átépítéssel veszélybe kerülhetne a nagyterem akusztikája, amely jelenleg Európában egyike a legjobbaknak.

Változásra azonban szükség van, hiszen ha megépül - márpedig előbb-utóbb megépül - az új Nemzeti Színház mellett az új Nemzeti Koncertterem, akkor az elég nagy konkurenciát jelent majd. És, mint Böszörményi Jenő hangsúlyozta, bármennyire is kedvezményezi őket az OM, az biztos, hogy normatívában nem lenne követhető ez a csaknem 200 millió forintos bevételkiesés.