Létszámot csökkentettek és máris meglendült a hajó, friss dalok születnek, s nyolc évvel a legutolsó stúdióalbum után, úgy tűnik, idén új nagylemezt jelentet meg a Beatrice. Nagy Feró és csapata június 4-én értelemszerűen a StarGardenen is ott lesz, ahol többek között előadják a Felkelő nap házát, persze a maguk olvasata szerint, hogy megmutassák Eric Burdonnek, milyen is a magyar virtus!

• Az elmúlt negyven évben számtalan felállást és koncertprogramot megélt Beatricét most épp hogy hívják? A Legújabbnak?

Magunk között azt mondjuk: Beatrice 4. Ami arra utal, hogy az utóbbi tíz évben hol Új Beatricének, hol Nagy Feró és a Beatricének, hol szimplán Beatricének hívott hatfős csapat idén februárban kvartettre olvadt. Azért is szeretek fiatalokkal játszani, mert mellettük gondolkodásban is fiatalabb maradhatok. Miközben Magyarországon egy zenész általában beleöregszik abba, ami. Néha felmegy a színpadra nosztalgiázni, de semmi érdemleges nem történik vele, körülötte. A fiatalok azonban tele vannak életerővel, lendülettel, még meg akarják mutatni a világnak, hogy ők a legjobbak. Az öregek meg inkább nyugdíjaskodnak. Ezért is váltam meg két régi társtól. S lám, milyen jó döntés volt: azóta új nóták születtek, új lendülettel játszik a zenekar. Olyan, mint amikor az addig lebegő, esetleg ereszkedő léghajóból kidobják a túlsúlyokat, és az egyszer csak megindul. Még az idén megjelenik az új a lemez. Hogy pontosan mikor, azt majd a kiadónk, a Universal dönti el.

• Ezek szerint megint egy multihoz szerződtetek. Ahogy a kilencvenes évek elején a legsikeresebb lemezeitek is a Quintet felvásároló EMI-nél jelentek meg. Hogy tudtál anno kijönni Bors Jenővel, aki a rendszerváltás előtt a Hungaroton vezetőjeként tiltólistán tartott?

Tulajdonképpen könnyen. Kérte, menjek be hozzá, szeretné kiadni az albumainkat. Azzal fogadott, hogy elhibázott lépésnek tartja, hogy korábban nem jelentetett meg tőlünk lemezt. Sőt, a rádióban még azt is nyilatkozta, hogy 1978-ban a Beatrice reformot akart, de ők úgy gondolták, azt csak lassan, óvatos lépésekben lehet megoldani. S hogy belátja, Nagy Ferónak lett igaza. Ledöbbentem, amikor meghallottam. Ők ugyanis nem szokták bevallani, ha tévedtek. Bors Jenővel ezt követően a kapcsolatunk harmonikus volt. Mondhatnám, baráti.

• És Erdős Péterrel? Aki még a halála előtt, 1989-ben is azt mondta: „ha rajtam múlna, akkor ma sem engedném, hogy Nagy Ferónak albuma legyen”.

Erdős eredendően rosszindulatú volt velem. De nem csak velem. Ezt viszont sosem mondta ki, inkább nekiállt tárgyalni mindenkivel. Aminek a vége persze a nagy semmi lett. Miklóska még apanázst is kapott tőle, hogy időnként beszámoljon róla, van-e zenekar vagy sem.

• Az 1981-es úgynevezett tatai rocktanácskozást, ahol a hatalom képviselői kvázi közölték a játékszabályokat a zenészekkel, hogyan élted meg?

Szarul. De legalább kimondták a játékszabályokat. Másrészt kiderült, hogy ki az, aki igazán liberálisan gondolkodik. Minket például egyáltalán nem zavart a Bizottság, úgy gondoltuk, e műfaj határait nem lehet egyeseknek önkényesen meghúzni. Miért kellene egy zenélő képzőművésztől elhatárolódni? Meg az is elhangzott - amúgy épp Bors Jenő vetette fel -, hogy a Beatrice-kérdés ne szerepeljen ezen a tanácskozáson. S ezt mindenki megszavazta. Pedig szerintem akkor épp volt a lényeg, hogy van-e élet a Beatricén túl. A gyűlés ezt követően nélkülünk folytatódott. Majd amikor kiderült, hogy nem léphetünk fel augusztus 23-án, a Hajógyári szigeten, az össznépi szakszervezeti bulin, feloszlattam a zenekart. Nem éreztem a szolidaritást.

• Pedig korábban többen, például az omegások is kiálltak mellettetek. 1980-ban még közös turnéra is vittek, sőt, az erről kiadott nagylemezre három számotok is felkerült.

Ilyen is volt. De ott Tatán nagyon magunkra maradtunk. Sokan voltak amúgy, akik szerették volna, ha kiadnak tőlünk valamit. Nem tartottak sokra bennünket, de akkor legalább nem tudtuk volna tovább játszani a meg nem értett, kívülálló rockzenészt. Benkő Laci amúgy épp Tatán ajánlotta fel, hogy közvetít Erdős és köztem. Persze, tudtam, Erdős úgyis hajthatatlan. De ezek már régi történetek. Nem akarok őskövület lenni, aki állandóan arra hivatkozik, hogy 1978-ban mi volt. A mai fiatalok mindezt magasról leszarják. Nem a Fekete Bárányok korszakból kell próbálni megélni, hanem kiállni a piacra és a csikókkal versenyezni. Nem megy úgy, mint régen, s ha ezt bevalljuk, akkor a csikók szeretettel néznek rád, hogy na jól van öreg, fuss te is egy kört.

• Bár új anyag utoljára nyolc éve jelent meg tőletek, folyamatosan koncerteztek, mintegy száz koncertet adtok évente. Igaz, főként falunapokon, motoros találkozókon. Gondolom, ott más programmal, mint mondjuk a StarGardenen.

Pár éve úgy gondoltam, falunapon nem lehet eljátszani a Nagyvárosi farkast, mert az túl kemény. Aztán rájöttem, egyáltalán nem. Sőt, szinte kérik. Ez az egykori vad dal a mai rockéletben szinte ötórai tea hangulat. A Slipknothoz képest nyugdíjastalálkozót idéző. Persze a falutalálkozón a legjobban továbbra is a nagy slágereket (Hegyek völgyek között zakatol a vonat, Azok a boldog szép napok, Nyolc óra munka, Pancsoló kislány) fogadják a legjobban, ha ezeket a koncert végén előkapod, nagy baj már nem érhet. S nehogy azt hidd, hogy az általam is lakodalmasnak hívott Nyolc óra munkát a kőkemény, bőrbe öltözött metálosok nem egy emberként éneklik! Mint mondjuk tették tavaly a Hegyalja Fesztiválon. A StarGardenre meg nagy megtiszteltetés, hogy meghívtak. Ritkán szoktam mondani, hogy készülünk egy bulira, de erre készülünk. Például felújítjuk a Felkelő nap házát, persze a magam olvasata szerint, ahogy 1992-ben egyszer már elénekeltem. Hogy megmutassuk Eric Burdonnek, milyen is a magyar virtus!

• A régi rajongók közül sokan kritizálnak azért, amit mostanában teszel. Könnyedén túlteszed magad rajta?

Az ortodoxokkal régen is sok gondunk akadt, ez szerintem minden zenekarnál így van. Főleg azoknál, amelyek időről időre mást akarnak, mint amit tőlük várnak. A Beatrice egy szekér, amelyik halad. Fel lehet rá szállni, lehet velünk utazni, mindenkit szívesen látunk. De a gyeplő felé ne merj nyúlkálni, mert ráverek a kezedre! Ha meg nem tetszik, csinálj magadnak zenekart. Ne ránk akard erőltetni a magad ízlését. A közönségünk ezt általában megérti, elfogadja. Van persze, aki megsértődik, és többet nem jön. Hála a jó istennek!

• Ez is az imázs része?

Ilyen vagyok. Régebben azt mondták rám, hogy fenegyerek. De ha egyszer megkérdeznek a véleményemről, akkor mi mást mondhatnék, amit valóban gondolok? S utána ezért ne vágjanak már pofán! Azt is kitalálták, hogy balhés zenekar vagyunk. Közben meg a botrányok zöme félreértésből született. Nem mindig tudtam kontrollálni, hogy mi az, amit mondhatok és mi az, amit nem. 1978-ban kimentünk a színpadra, beleüvöltöttem a mikrofonba, hogy „Támadás, egy, kettő, három!” Mire feljöttek rendőrök és leállították a koncertet. Másnap megírta az újság, hogy botrány volt a Beatrice koncerten. Közben meg soha semmit nem indokoltak. Az útlevelem miért vették el? Azért, mert a kiutazásom közérdeket sért. Pont. Hiába kérdeztem, mit csináljak, hogy ne sértsek közérdeket, senki sem válaszolt. Ezeket a balhékat utólag nehéz volt megmagyarázni.

• Azért olyasmi is előfordult, még az Ifiparkban, hogy koncert közben egy nekihevült csaj a színpadon feldugta magának az általad színpadkellékként használt műanyag marhalábszárcsontot. Ha akartad, megakadályozhattad volna. S nyilván tudtad, hogy balhé lesz belőle.

Miért akartam volna megakadályozni? Eszméletlen spontán show volt. Igyekeztem viszont nem részt venni benne. Épp a futballvébé ment a tévében, a rendezők mind azt nézték az igazgatói szobában, amikor a súlyos, talpig szegecses, nagy csízmás bőrösök a buli vége felé ellepték a színpadot. Félkörbe állták a zenekart, és lazán, a világot utálva táncoltak, miközben húzogatták a szájukból a rágógumit. Ekkor felpattant a Savanya nője és eszméletlen táncba kezdett. Közben kiborult az egyik melle. A közönség őrjöngött. Mondom, ilyesmit megtervezni sem lehet. A lány egyszer csak elkapta a gatyámba dugott műanyag marhalábszárcsontot, és nekiállt játszani vele. Odébb mentem. Ekkor Miklóskához fordult, és vele kezdte ugyanazt. Ő élvezte. Közben mutogattam neki, hogy ezt ne, mert soha többé nem játszhatunk itt. Ekkor ő is odébb lépett. Erre a Savanya nője bement középre, fogta a csontot, bedugta a lába közé, és elkezdett rajta dolgozni, ahogy kell. Oda sem mertem nézni, csak az őrjöngő közönséget figyeltem.

• A rendezők mikor kerültek elő?

Ők végig a meccset nézték, sejtelmük sem volt, mi folyik odakinn. Viszont tudtam, hogy valaki biztos jelenteni fog. Ezért a buli után beszaladtam az igazgatói irodába, és felháborodottan mondtam, hogy így nem lehet zenélni, hol vannak a rendezők, mindenféle alakok felmásztak a színpadra, közben valami nő egy csonttal gusztustalankodott. Muszáj volt eljátszanom a hülyét, mert ha egy percig is bevállalom a történteket, nekünk annyi. Meg is úsztuk. Vélhetően azért, mert a rendezők szintén hibásak voltak. De hát már, ugye, abból balhé volt, ha a koncert kezdetén nagyterpeszben elüvöltöttem magam, hogy Támadás! Jött a rendőr, hogy miféle támadásról beszélek. Mire mondogattam, hogy hát tudja, Jerikó falai, az emberek közötti meg nem értés, meg béke, satöbbi.

• Talán azért is kellett állandóan magyarázkodnod, mert te túl direktben énekeltél. Miközben mondjuk a szintén problémás Hobo szövegeit a rendőrök általában nem értették.

Másként kommunikáltunk. Intellektuális alkata révén Hobo árnyaltabban, áttételesebben fogalmazott, én viszont mindig eljátszhattam a buta rockert. Koncerten bemondtam, hogy „akkor ideiglenesen ihaj-csuhaj!”, mire másnap kérdőre vontak, hogy ezt hogy képzelem? Miért célozgatok az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet katonákra? Mondom, ez csak arra vonatkozott, hogy jön a gitárszóló, közben lehet táncolni. És a János bácsi a csatában? Hogy az Kádár Jánosra utalna? Miket tetszik gondolni? Ilyesmi eszünkbe sem jutott! Az egy amerikai paródiadal, az imperialista jenkiket figuráztuk ki benne. Mire gondolták, na ez csak egy hülye rocker. De legközelebb jobban vigyázzanak, mit mondanak!

• Ezek ma már jó poénnak tűnnek, de akkoriban sokszor élesben ment. Lehetett erre trenírozni magad?

Hát, amikor hajnali fél ötkor értem jöttek, bevittek kihallgatásra, amit ráadásul csak nyolckor kezdtek el, és délután háromig folytatták, na, az azért kemény volt. Amikor már belefáradsz abba, hogy állandóan résen kell lenned. Sosem szabadott gyorsan válaszolni! Előbb kicsit magyarázkodni kellett, hogy nem is érted, miről van szó. Közben meg pörgött az agyad, hogy miként lehet kimászni belőle. Aztán, amikor a hatórás kihallgatás után kimentél, sütött rád a nap, kicsit szabadnak érezted magad, akkor szinte hálával gondoltál vissza rájuk, hogy elengedtek. Hogy de jó kint lenni, mehetek a csajomhoz. Az emberek meg? Oda se néztek, csak mentek és bégettek. Észre sem vették, hogy ott jött egy igazi forradalmár, aki kibírt hat óra kihallgatást! S rájöttél, hogy valójában senki sem vagy. Ha lettél volna valaki, legalább öten vártak volna a kapuban. Akiket utána mindjárt el is vittek volna a rendőrök. De mondom, ezek már régi történetek. Mi most inkább az új dalokra koncentrálunk.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Nagy Feró: Elkapnak vagy csattanok? >> - interjú, 2013. május

Nagy Feró - Megmutatjuk Ericnek, milyen a magyar virtus >> - interjú, 2010. április

A Beatrice-mítosz >> - cikk, 2008. április

Nagy Feró: Nem vagyok én Májkrém Jackson! >> - interjú, 2004. október

Nagy Feró - A kecske másodállásban kiváló fűnyíró >> - interjú, 1998. június