Pusker Péter 1997-ben egyetemistaként keveredett a Mediawave-be, évről évre egyre mélyebbre dolgozta be magát, öt éve emiatt telepedett át Szombathelyről Győrbe. S milyen a sors fintora? Idén a Mediawave tette meg ugyanezt, ellenkező irányban. Ma ő a Fényírók fesztiváljának egyik fő zenei szervezője és színpadi megvalósítója, ahogy Hartyándi Jenő hívja előszeretettel: a Mediawave szombathelyi kormányzója.

Fotó: Angeli Zsolt

• Itt születtél, itt is nőttél fel, mit kerestél akkor a kilencvenes évek derekán Győrben?

Az érettségi után nem még tudtam, mihez kezdjek magammal, ezért elmentem a SZIF-re, műszaki menedzser szakra. Csak egy lépés volt afelé, hogy diplomám legyen, amúgy semmi konkrét. A főiskola nem is adott sokat, viszont a folyosón megláttam egy Mediawave-plakátot, hogy önkénteseket keresnek. Egy haverom csaja, Zsók Ági felhívta a megadott telefonszámot, elment Jenőhöz, dumálgattak, majd lelkesen jött vissza, hogy háromféle melóban lehetne önkénteskedni: filmeseket kísérgetni, információs pultban ácsorogni, mozik alá szinkront mondani. Gondoltam, akkor szinkronizálok. Felhívtam Jenőt, elmentem hozzá, beszélgettünk, szóba került, hogy gyerekkorom óta zeneőrült vagyok, mire rám nézett, felvonta a szemöldökét és csak annyit kérdezett: akkor mi a faszt akarsz te szinkronizálni? Kiderült, van másféle meló is, például lehet a koncertek megvalósításában segédkezni. Na, így kezdődött. A főiskolás élet közepén belekerültem a tutiba.

• A diploma után mégis inkább visszaköltöztél Szombathelyre, elszegődtél az ÉDÁSZ-hoz ...

A szűkebb stábtagok is dolgoztak valahol évközben, én az ÉDÁSZ-nál lettem önkormányzati ügyfélmenedzser, százhúsz Vas-megyei falu közvilágítási korszerűsítését szerveztem, ilyesmiket nyomtam. Közben meg visszajártam a fesztiválokra, Győrbe, Ravazdra, mindenhova. Minden évben jöttek az élmények, találkozások, sztorik, persze mélyültek, de a stáb elég belterjesnek tűnt, Jenővel és pár emberrel álltam csak kapcsolatban, a társaságba nehezen vegyültem, évekig kívülállónak éreztem magam. Miközben minden év tavaszán tettem a dolgom. Aztán 2003 novemberében egy Rómer Házas koncert szünetében Jenő megemlítette, hogy nagyágyúkat készülnek lekötni a következő fesztiválra, tökösebbre kell fogni a lebonyolítást. Később egy Mediawave Karaván Szombathelyre hozta a főszervezőket, Jenő akkor kezdte mondogatni, ha elmegyek Győrbe, lesz meló.

• Ez volt az az év, amikor a New York-i avantgárd jazzvilág egyik nagyágyúja, John Zorn jött?

Igen, és ennek színpados megvalósítását, ami a régi zsinagógás időben általában eléggé cseppfolyósra sikeredett, már komolyabban kellett venni. Teljesen rákattantam, igyekeztünk mindenben megfelelni, az ifjabb Baross Gábor és a Győri Ütőegyüttes rengeteget segített. Hogy például ott legyen az a hatalmas gong is, amelyre a koncert során Zorn ütőse, Cyro Baptista kábé egyetlen egyszer ráver. Minden kérést teljesítettünk, nem is volt gond, pedig Zornnal kapcsolatban mindenki figyelmeztetett, hogy mennyire lehetetlen figura, mennyire kekec a szervezőkkel. Nálunk is próbált beleállni valami szituba, de amikor mondtam, hogy sajnálom, azt a menedzsere szúrta el, visszavett magából és attól kezdve rendben ment minden.

• Sokaknak a koncertjéről mégis inkább az maradt meg, hogy az egyik fotósra rálöttyintette az ásványvízét…

Tudott volt, hogy nem szereti a fotósokat, s hogy csak az első pár számban nézi el, ha kattogtatnak, de a stábban annyira örültünk, hogy nincs vele gond, hogy ezt elfelejtettük bemondani. Aztán látom, hogy a koncert közepén az egyik fotós egy hatalmas objektívvel settenkedik hátulról előre, s éreztem, baj lesz. Mikor pár méterre volt tőle, Zorn észrevette, láthatóan nem tetszett neki, de még fújta. Aztán próbálta megdobni egy kupakkal, de a mikrofon állványt találta el, végül rálöttyintette a vizet. Nem lett belőle balhé, de sokan megorroltak rá, hogy mekkora paraszt.

• Ekkoriban költöztél át Győrbe?

Egy idő után már nem csak fesztivál idején dolgoztam, hanem év közben is ment a szervezkedés. Magánéleti szituk miatt szintén szerettem volna dobbantani Szombathelyről, pont jókor vetette fel ezt Jenő. Ráadásul az ÉDÁSZ-ból akkor lett Eon, fejetlenség volt, az új főnöknek sikeresen beadtam, hogy az itteni munkáimat a regionális központból, Győrből is el tudom látni. Megmaradt a frankó fizetés, a céges kocsi és a telefon, sőt, albérleti támogatást is kaptam. Így lettem győri. Jenővel jó együtt dolgozni, általában hasonlóan gondolkodunk, reagálunk, mindketten egyszerre vagyunk tudatosak és ösztönösek. Rengeteg mindent lesek el tőle, amolyan mesteremnek tekintem.

• Abban, hogy a Mediawave Szombathelyre költözött, a te kezed is benne van, vagy csak így alakult?

Nem én kezdeményeztem, de kétségkívül örülök neki. Az utolsó években sok minden feszített bennünket, sok keserűség halmozódott fel bennünk. Eleinte abban gondolkodtunk, hogy körbelőjük Győrt fesztiválhelyszínekkel, ott van Ravazd, Pannonhalma, Győrság, Győrújbarát és megannyi izgalmas, belakható tér, a koncerteket még valahogy meg lehetne csinálni, de a filmfesztivált már nehezebben. A tavalyi ujgur lázongások után aztán Váradi Gábor, alias Dodi, régi szombathelyi független filmes cimbora felhívta Jenőt, hogy kéne neki anyag az ujgurokról. Persze szóba került, hogy Győr mennyire nem megy, mire Dodi felvetette, hogy bekérdezné Szombathelyet. Jenő meg annyira kiábrándult volt szerintem akkor, hogy bólintott. Dodi felhívta Feiszt Györgyöt, a város kulturálisan fertőzött politikusát, aki tíz éve, még alpolgármesterként sikertelenül tervezte, hogy áthozza Szombathelyre a Mediawave-et. Most megérezte a lehetőséget, ezért felhívta Sági Józsefet, a kulturális bizottság elnökét, aki szintén rákattant. Mire beindultak a tárgyalások.

• Bár a sajtó sokáig nem foglalkozott vele, ennek híre nyilván eljutott a győri önkormányzathoz is. Nem próbáltak marasztalni titeket?

Abszolút nem. Győrben régóta semmire semmilyen normális válasz nem érkezett. A polgármester ugyanazt a kényszertaktikát követte, mint amikor ott voltunk: egyszerűen nem vett tudomást a helyzetről. Csak amikor a Kisalföld tavaly novemberben címoldalon írta meg a sztorit, akkor jöttek a támadások. Hogy mi olyan szervezet vagyunk, ami az önkormányzat csecsein csüng húsz éve és dorbézol. S csak azért lépünk le Győrből, mert ezek a csecsek elapadtak. Ez rettenetesen rosszul esett mindenkinek. Érzelmileg is rendkívül intenzív szakaszunkat éltük, de nagyon figyeltünk egymásra, hogy egyben maradjon a csapat és pozitív energiák működjenek benne. Nem volt könnyű, de sikerült.

• Szombathely zenei élete Győrhöz képest kétségkívül pezsgőbb, már a hatvanas években működött itt lokális kisugárzású csapat, a Mistral, később ott volt a Lord, illetve az abból sarjadó Sipőcz Band, a kilencvenes évek egyik legnépszerűbb elektronikus tánczenei csapata, az Anima Sound System szintén innen indult, ahogy a népdalénekes Bognár Szilvia is, nem beszélve a Grencsó-féle Masináról. Helyiként hogy látod ezt?

Koromnál fogva igazán csak a kilencvenes évektől látok rá a dolgokra. Kilenc-tízéves koromtól sokat nyaraltam nagyszüleimnél Vasváron és unokatestvéreimnél Zalaegerszegen. Köztük volt a legidősebb Szilveszter, neki köszönhetem, azt hiszem egyértelműen a zenei kattanást. De apám is valami ABBA-feliratos alsónadrágban járt, ő vitt el gyerekként Lordra, szülőfalujában Horvátzsidányban, életem első rockkoncertjére. Ők a mai napig aktívak, népszerűek, generációjukból nem sokan vannak, akik annyit turnéznak, mint ők. A Lord szelleme kétségkívül itt lebegett a város felett, de amikor én szocializálódtam, a kilencvenes évek első felében, akkor a Végállomás klub környéki underground világba csöppentem bele. Ekkoriban indult az Anima is, amelyet először a Csónakázó tó szigetén láttam, még Bognár Szilvivel, Cadikkal, s ők a szombathelyi zenei életbe, de azt hiszem az országosba is nagyon beletaláltak. Hozták a bartóki üzenetet, miszerint a faji tisztátalanság kifejezetten jótékony hatású, ők már a kezdetektől a multikultit képviselték. Kicsit kutyulós, kavarós zenét, ami mára meglehetősen felhígult.

• Egyértelmű volt, hogy az idei fesztiválon ott a helyük?

Már Győrben is tudatosan foglalkoztunk a helyi zenészekkel, így amikor elkezdtük itt szervezni a fesztivált, persze, hogy egyből beugrottak Priegerék. Az Animával kapcsolatban az utóbbi időben lehangoló koncertélményeim voltak, inkább Zsolt egyéb dolgai érdekeltek, az újra formálódó Dubcity Fanatikz és a Spartacus nevű, Stooges-MC5-féle világot megidéző, tervezett rock projektje. De ő inkább az Animát erőltette. Felvetettem, akkor legyen benne valami különleges, a régi tagok, ízek egyetlen koncert erejéig valahogy keveredjenek vissza kicsit. Ez sem történt meg. Amerre mennek, az nekem sajnos továbbra is zsákutca, de azt gondolom, van bennük még spiritusz, lesz itt még jó zene bőven.

• Az Anima indulása idején viszonylag erős volt itt az underground hardcore/metál élet is. Nincsenek túlélők?

Vannak de, továbbra is csak a föld alatt. A Savaria Colonia hardcore társaság még most is aktív, de akkor igazi fénykorukat élték. Volt egy Extreme Deformity nevű csapat is a városban, az élén Csucsuval nyomták a maguk grindcore, thrash cuccát. Elég hamar lemezt készítettek, de Csucsu kiszállt, lett belőle Strong Deformity, ami még ment jódarabig. Vagy ott volt az atmoszférikus black metalra szakosodott Sear Bliss. Az extremitásra amúgy is nyitottak voltak itt a fiatalok, a szabadidőközpontban Vidáék ekkoriban szervezték az LMS-rockfesztiválokat, ahová a kilencvenes évek közepe táján már olyan kísérletezőbb rockzenekarok is eljutottak, mint az angol Senser vagy az amerikai Cop Shoot Cop. Aztán anyagilag nem sikerült lábon tartani.

• Ha már ennyire megszállott zenehallgató voltál, magad nem próbálkoztál a zenéléssel?

Dehogynem, még a gimnáziumban alapítottam két haverommal, Gonzóval és Marcival az igazi katasztrófa szintű Domestost, amellyel többször felléptünk a Nagy Lajos Gimnáziumban meg a Végállomás klubban. Énekeltem benne, pontosabban a vinnyogás, hörgés feladata jutott nekem, klasszikus kezdőzenekaros élményekkel. Pár évig léteztünk, a dobosunk még a veszprémi egyetemi zenei napok nyitókoncertjére is beszervezett minket. Jött a turnéfíling, a zenei élet párducaiként konferáltattuk fel magunk, meg köszönetet mondtunk az egyetemes rockvilágnak, hogy befogadott minket. Nagyon jó hangulatú félórás koncertet nyomtunk, tele bakikkal. S ott, Veszprémben megtörtént az, ami korábban sosem: visszatapsoltak. Ez az apró, de számunkra hatalmas siker azonnal a fejünkbe szállt, ellinkeskedtük a próbákat, és a dobosunk aztán mondta is, inkább oszoljunk fel. Feloszlatni? A Domestost? Hülye vagy? Inkább kirúgunk! Persze ezzel vége is lett a zenekarnak, se próbahely, se koncert nem volt többé, de a baráti társaság most is összetart. A srácok időről időre feszegették a visszatérést, de én a 2 millió fontos fellépti díjammal hárítottam mindig. Erre fel drága szerelmem tavaly novemberi születésnapomra összeverbuválta titokban a brigádot, engem csak akkor avattak be, amikor a többiek már az első számot játszották a színpadon... Csodás élmény volt, ritka pillanat...

• Mennyire tudod a régi kapcsolatokat Mediawave-vonalon hasznosítani?

A baráti körből sokan kerültek bele a háttércsapatba, rengeteget segítenek. A magam posztjáról minden oldalról büszke lehettem, repestem az örömtől. Egyfelől sikerült a fesztiválnak bemutatni a szülővárosomat, másrészt a szombathelyieknek a Mediawave-et.

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Mediawave 2010 - Szelektált világörökség >> - cikk, 2010. május

Pusker Péter - A Mediawave szombathelyi kormányzója >> - interjú, 2010.  május

A kapocsember (Hartyándi Jenő portré) >> - cikk, 2008. október

Mediawave 2005 - Erős norvég vonal >> - cikk, 2005. május

Mediawave 03 - Variációk a női lélekre >> cikk, 2003. május

Mediawave 02 - Ideális helyszín, ideális koncertek >> - cikk, 2002. május

Mediawave 01 - Hússal, vérrel, lélekkel >> - cikk, 2001. május

Mediawave 2000 - A szonikus lenyomat >> - cikk, 2000. május

Mediawave 99 - A szokottnál szerényebb >> -  cikk, 1999. május

Mediawave-különítmény Ázsiában >> - cikk, 1998. november

Mediawave 98 - Lacy, Bittová, Muzsikás >> - cikk, 1998. május

Repedések - győri jazz >> - cikk, 1997. május

Mediawave 94 - Neonfényes mesék >> - cikk, 1994. május