Ősszel lesz negyven éve, hogy az Andrássy úti Ádám sörözőben Gryllus Dániel és Mikó István megalapította a Kalákát. Sebőék mellett ők teremtették meg azt a sanzonhoz közelálló műfajt, amit az egyszerűség kedvéért többnyire énekelt versként emlegetünk. Nemzedékek sora nőtt fel műsoraikon, találkozott általuk először a költészettel. Az új évezredben Gryllus Dániel azonban nem elégedett meg ezzel: addigi tevékenysége logikus kiterjesztéseként 2004-ben a Helikon kiadóval közösen lemezsorozatot indított, ahol különböző műfajból jövő művészek mutatták meg saját olvasatukban egy-egy korszakos magyar költő életművét.

Fotó: Kurucz Árpád

Ezzel néha mi is bajban vagyunk. A műfaj talán egyértelműbb, hisz verseket énekelünk, stílusunk azonban van is, meg nincs is. A hangzásunk szerintem a kezdetektől felismerhető, miközben hol ebbe a népzenébe csípünk bele, hol abba, hol dallamosabb, hol sanzonosabb dalokat játsszunk, melyekbe időnként jazzes és kamarazenei elemek is beszűrődnek. Ennek oka vélhetően az, hogy mindannyian a nyitott szellemiségű Kodály-rendszerű zeneoktatásban részesültünk. Sokféle zene érdekelt minket, nem álltunk tudatosan valamely stílus mellé sosem. A verseket sem úgy választottuk, hogy adott stílushoz melyik passzol, hanem - ahogy Kányádi Sándor írta rólunk - mindig a versből próbáltuk meg kimuzsikálni a magunk olvasata szerinti dallamot.

Korszakai szerintem az egyes alkotóknak vannak. Ez viszont közösség, ha úgy tetszik, kaláka. A hangvétel valóban nem sokat változott, itt van például a Kosztolányi-albumunk, azon az első felvétel 1972-ből való, a következő 1977-ből, majd 1980-ból, de jelentős részét ma írtuk, és a jelenlegi technika lehetőség teszi, hogy ugyanúgy szóljanak. Szerintem egy zenekarnak akkor kell megújulnia, ha közben az eredeti koncepció érvényét vesztette, vagy ha kiment a divatból. Mi divatba sosem jöttünk, a hozzáállásuk a világhoz, a költészethez, a repertoárukhoz pedig igazából sosem szorult felülvizsgálatra. Hisz ezért szerettek meg minket, akik megszerettek. Ezzel tudtunk örömet szerezni azoknak, akiknek ez örömet szerzett. Miért kezdenénk el mást? A „hogyan” kérdésében meg voltak azért apróbb hangsúlyeltolódások. A hetvenes években például jobban húztunk a színház felé, mostanában meg egyszerűbb dalformában gondolkodunk. Meg hát párhuzamosan többféle programunk is van, ahol a harmincéves dalt ugyanúgy eljátsszuk, ahogy a mait.

Végre azt adhattunk ki, amit szerettünk volna. Azóta persze kiderült, hogy az igazi művészet nem kiadni valamit, hanem eladni. 1990-ben tudtam, hogy lépni kell. A rendszerváltáskor a Kaláka már húsz éves volt, sok szervezői tapasztalattal rendelkeztem. Korábban is készültek olyan lemezek, amelyeket gyakorlatilag én hoztam létre, csak más adta ki. Gondoltam, legyünk már minden területen a magunk ura. Az első kiadványommal, a Pál apostol leveleivel még boltról boltra jártam, idővel azonban a terjesztés is beállt. Most járunk a nyolcvanhatodik kiadványnál. De azért ma is mosolyogva veszem elő azt a dossziét, amire ráírtam, hogy kft. Azt hittem, abba minden papír belefér. Holott egyetlen év könyvelése legalább fél méter magas aktakupac. S abban még nincsenek benne a szerződések és a levelezés.

Dehogy. Magától jött, hogy, ha nekem megy, akkor miért ne fogjak össze azokkal a barátaimmal, akiknek a tevékenységét tisztelem, a muzsikájukat én is örömmel hallgatom, és akik, mint Sebő Ferenc, Bognár Szilvia, Ferenczi György, megbíznak bennem, mint kiadóban. A művészi kérdéseket ők döntik el. Vannak persze ötleteim, javaslataim, de a megvalósítás az ő dolguk. S fontos, hogy ezek az ő saját produkcióik, a kiadásnál egyáltalán nem szempont, hogy mondjuk énekelt vers legyen.

A kettő között nincs összefüggés. De ha már kapcsolatban álltam velük, és úgy éreztem, egyes költők illenének hozzájuk, akkor rákérdeztem, lenne-e hozzá kedvük. Így született meg Palya Bea Psyché albuma vagy Ferenczi György Petőfi-anyaga. A Hangzó Helikon ötlete amúgy egy kávéházi beszélgetés során vetődött fel, Cseh Tamás mondta, szívesen lemezre énekelné Novák János Ady-dalait. A Helikon tulajdonosa, Csák János pedig mondta, csináljuk ezt meg egy közös sorozat részeként. Akkor ünnepelte Kányádi Sándor a hetvenötödik születésnapját, a Kaláka ez alkalomból lemezzel tisztelgett előtte, Sebő Ferenc meg már úgyis régóta énekelt Nagy László verseket. Ezt követően kinyílt a lista. Jött Sebestyén Márta, Palya Bea, Ferenczi György, Lovasi András, Kobzos Kiss Tamás, a Misztrál együttes, de vannak a sorozatban tematikus albumok (népénekek, katonadalok, históriás énekek) is. A kiváló Napra zenekar vezetőjeként is ismert Both Miklós készülő, várhatóan a könyvfesztiválra megjelenő Radnóti-anyaga már a huszadik a sorban.

Ahogy az elmúlt négy évtizedben mindig ugyanazt a hozzáállást és szellemiséget képviseltük, most is magunkat fogjuk adni. Remélem, előtte az országban még sokfelé tudunk összefoglaló koncerteket tartani. Az alkalomra amúgy kiadvánnyal is készülünk, amely szövegben, képekben, dokumentumokban és frissen készített riportokban próbálja összefoglalni a Kaláka első negyven évét.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Kaláka: Kaláka >> - 303 magyar lemez, 2008

Gryllus Dániel: Kimuzsikálni a versből a dallamot >> - interjú, 2009. március

A ronggyá ázás szolid bája (20 éves a Kaláka Folkfesztivál) >> - cikk, 1999. július

Gryllus Dániel - Századvégi vándormuzsikusok >> - interjú, 1999. november

Kétezerötszáz folkzarándok (Kaláka Folkfesztivál) >> - cikk, 1992. július