Harcsa Veronika tinédzserként járt először a Fonóban, még szerelmi szálakkal átszőtt délszláv táncházakban, az utóbbi években azonban elsősorban saját jazzcombója élén érkezik. Miként teszi ezt szombat este is. Vendégként Kazai Ágnest hívta.

Fotó: Nagy Bence

•  Az idei éved javarészt új elektronikus formációdról, a Bin-Jipről szólt, bő egy évig gyúrtátok a dalokat, mire márciusban színre léptetek színre. Mennyire állta meg a helyét élőben mindaz, amit ott, Andrew J. nappalijában a négy fal között megálmodtatok?

Sokat változott a koncertanyag az első fellépésünk óta. Természetes dolog, hogy más működik jól a színpadon, mint lemezen, hiszen a közönség egész más állapotban van jelen egy koncerten, mint ahogy mondjuk a kocsiban CD-t hallgat. A nyári fellépések közti próbákon arra helyeztük a hangsúlyt, hogy olyan dramaturgiát találjunk a daloknak, ami egy fesztivál forgatagában is képes hatni. Vagyis például nagyobb teret engedünk a spontaneitásnak és az improvizációnak, amit nem csak a hangszeres szólókra értek, hanem arra, hogy hagyjuk, hogy a pillanat, az adott hangulat alakítsa a dalok dinamikáját. Ezt elsősorban a lemezen nem szereplő live act-eken belül valósítjuk meg. Ezen felül mindig alkalomra szabott számsorrend készül, vagyis fesztiválokon több a táncolható dal, míg például a Művészetek Palotájában több teret engedünk a mélyebb, lassabb hangulatoknak.

• Korábban sokféle formációban vettél részt, sokféle felkérésnek tettél eleget, mondhatni, színes muzsikuslétet éltél. Mostanság viszont mintha tudatosabban szelektálnál, mint korábban.

A tudatosság etéren is nagyon fontos, mert szerencsére sok a lehetőség, muszáj válogatni közülük, különben szétesnék. Az Erik Sumo Bandből azért léptem ki, mert már nem tudtam olyan lelkesedéssel részt venni benne, mint az elején, de ez a döntésem kétség kívül azt is segíti, hogy jobban tudjak fókuszálni a kvartettemre és a Bin-Jipre.

• A sokféleséghez esetedben sokféle megjelenés is társul. Szükséges része ez a produkciónak? S melyik az igazi éned?

Mindegyik az enyém, hisz más sem csak egyféle ruhában jár. Szeretek öltözködni a színpadon, néha extravagánsan, néha természetesebben. Ez is kifejezi az adott estém hangulatát, és így a produkció része.

• Az elmúlt években több színházi és filmes munkában vettél részt. Várhatók-e további hasonló kalandozások?

Egyelőre nem. Lesz azonban elég kalandozás a zenekarokkal is. A Bin-Jippel a MűPában két balett-táncos volt a vendégünk, jövőre egy különleges helyszínre tervezünk rendhagyó koncertet, de erről még nem árulok el többet. :) A kvartettemmel pedig a negyedik lemezünk bemutatóján, jövő májusban a MűPában az ország egyik vezető férfiszínésze lesz a vendégünk.

• A készülő új lemezen tőled szokatlanul nem saját szövegeket, hanem huszadik századi magyar költők verseit énekled. Kiktől, miért, milyen koncepcióval?

Januárban vesszük fel a lemezt, tehát még van, ami változni fog, de eddig Kosztolányi, József Attila, Babits, Kassák, Nemes Nagy Ágnes és Tóth Árpád verseket dolgoztunk fel. Régóta gondolkodtam magyar nyelvű lemezen, el is kezdtem szövegeket írni, de nem tetszettek. Így jutottam a versolvasásig, és teljesen új világba csöppentem. Korábban nem voltam nagy verses, most esett meg először, hogy egész életműveket olvastam végig, és ez teljesen új dimenzió. Nagyon erősen hatnak rám a kirajzolódó szellemek, és rendkívül inspiráló a verseikhez zenei hangulatokat keresni. Persze nem mondanám, hogy könnyű is. A koncepcióról annyit, hogy saját magunk maradunk, vagyis nem erőltetek a zenekaromra olyan zenei világot, ami nem természetes nekünk.

• Versek megzenésítésével az elmúlt negyven évben sokan sokféleképpen foglalkoztak idehaza, legutóbb más énekesnő - Palya Bea, Szalóki Ági - is előrukkolt ilyen produkciókkal. Mennyire figyeltél ezekre?

Bea Pszyché-jét nagyon szeretem, a Hangzó Helikon sorozatból pedig Ferenczi Gyuri Petőfi-lemeze a kedvencem. Plusz mondanom sem kell, hogy Kalákán nőttem föl. Ezeket nyilván mind hatottak rám.

• A sok angol nyelvű éneklés után milyen lesz magyarul?

Sokat dolgozom az artikuláción, mert valóban nincs rutinom ebben.

• Diplomával a zsebedben is jársz énektanárhoz, angol órára. Miért tartod ezt fontosnak? S meddig?

Először is élvezem. Szeretek tanulni, és szeretem a tanár-diák kapcsolatot. Az életemben nagyon sok mindenben kell önállónak, határozottnak lennem, jól esik, ha egy tanár tanácsaira, véleményére hagyatkozhatom néha. Nem hiszem, hogy erre kevesebb igényem lenne később, legfeljebb nem lesz mindig időm rá.

• A Fonóban számos alkalommal felléptél már. Emlékszel még az elsőre? S vendégként jársz-e még?

Első fonós koncertem 2006 végén, vagy 2007 elején lehetett, harminchatan voltak, köztük a szüleim, barátaim. Emlékszem, ezen a koncerten játszottuk először a friss You Don't Know It's You című dalt, mely később második, azóta sokezer példányban elkelt lemezünk címadó dala lett. Csendes premier volt, de szerencsét hozott! Látogatóként persze sokkal korábban, 17-18 éves korom körül jártam itt először, akkori szerelmem a Söndörgő együttesben játszott, így gyakran megfordultam a házban délszláv zenei koncerteken, táncházakban, nagyon szerettem a hangulatát, közösségi jellegét. Mostanában sajnos ritkábban jut alkalmam koncertre járni a sajátjaim mellett.

• Készültök különlegességgel?

Az előttünk fellépő Kazai Ágival több közös dalt is előadunk majd.

• Miért őt hívtad vendégnek?

A Zeneművészetin ismertem meg Ágit, alattam járt pár évvel, és egy félévi vizsgán hallottam először. Blaho Attilával, kvartettem zongoristájával ültem a teremben, és csak hebegni tudtunk, miután meghallottuk Ági magabiztos, érzelemmel és nőiességgel teli hangját, laza virtuozitását. Azóta barátnőm és egyfajta mentorom lett, szoktam tőle énekórákat venni. A koncertjükön főleg saját dalait fogja játszani, aminek külön örülök, mert Ági nem akármilyen dalszerző.

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Harcsa Veronika: Szeretem a Fonó közösségi jellegét >> - interjú, 2010. november

Bin-Jip - Szobazene >> cikk, 2010. március

Zenefilm - harmadik nap >>

Zenefilm - ötödik nap >>

Ambivalens bajleves >> - ESB-kritika, 2009. október

Ami mozog...>> - portré, 2009. január

Veronika kettős élete >> - cikk, 2008. február