Még egy hét, és megindul a népvándorlás, az óbudai hajógyári szigeten kezdetét veszi az idei Pepsisziget. Az elmúlt években Európa egyik legfontosabb és leglátogatottabb fesztiváljára idén is mintegy negyedmillió fiatalt várnak a rendezők. Hogy az elmúlt hét év során mennyit és miben változott a Sziget - többek között erről beszélgettem Gerendai Károly főszervezővel.
Világsztárok ezek, csak Magyarországon egy zenekar ismertsége nem feltétlen azonos a nemzetközi trenddel. Itt van például a Suede, az összes fesztiválon, ahol játszik, kiemelt sztár, nálunk meg jó, ha párezer embert megmozgat. Azt hitték, vicceltünk, amikor 20 ezer dollárt ajánlottunk nekik, mivel ők a nyáron Angliában 300-350 ezer fontot kapnak fellépésenként. Mondtuk, mi ennek ellenére ennyit tudunk ajánlani. És eljöttek ennyiért. Mások is kérdezik, hogy hol vannak a nagy sztárok, mondjuk David Bowie. Nagyon szeretem Bowie-t, legutóbb kitűnő koncertet adott, de mindemellett az volt a Sziget történetének legveszteségesebb napja. A viszonylag ismeretlen Toy Dolls pedig nagyon nyereséges tudott lenni, mivel olcsók voltak, sokan kijöttek rájuk és jól érezték magukat. Másként működnek ezek a dolgok, mint ahogy azt a laikusok gondolnák.
Kicsit félve mondom, remélem, végleges: az első nap a világzene talán legnagyobb sztárja, Babaa Maal, és a britpop alternatívabb ágát képviselő Suede lép fel. A második nap a Paradise Lost és a New Model Army, a harmadikon a Guano Apes, illetve a metál-dalokat előadó finn vonósnégyes, az Apocaliptica lesz a fő vonzerő. Szombaton Klezmetics és Brand New Heaviest, vasárnap a Faithless és a Liquido, hétfőn Rachid Taha és az Asian Dub Fundation, az utolsó nap, kedd este pedig Jovanotti, illetve a Kool and the Gang számít majd húzó névnek. Persze nem szabad elfeledkeznünk a rengeteg magyar sztárzenekarról, valamint a kisebb külföldi együttesekről sem.
Valóban, éveken keresztül kényelmes helyzetben voltam, hoztam a kedvenc zenekaraimat, úgy gondoltam, valahol én is a célközönség vagyok. És ma azt kell látnom, ez már sajnos nem igaz. A mai fiatalokkal már nem egyezik az ízlésem. Kérdőíveken próbáltuk felmérni, ki milyen zenekart látna szívesen a Szigeten, és többségükben olyan formációkat jelöltek meg, melyek egy részéről még csak nem is hallottam. Gondolok például a Guano Apes-re, úgy tűnik, sokan szeretik Magyarországon, és az előrejelzések szerint a Sziget egyik sikerzenekara lehet.
Ennek bármikor ki vagyunk téve. De nem csak lemondani szokták a fellépéseket, hanem időnként vissza is vonják azt. Itt van például az Asian Dub Fundation. Ők tavaly egyszer már cserben hagytak minket, ígérték, hogy cserébe az idén változatlan áron eljönnek. Sokáig úgy állt, ők az egyetlen biztos pont az idei Sziget programjában. Aztán kiderült, hogy ebben az időpontban stúdióba kellene vonulniuk. Majd amikor végképp lemondtunk róluk, kiderült, mégsem mennek stúdióba, így mégis ráérnek. Most úgy néz ki, hétfőn ők lesznek a fő sztárok. A Madness-szel a viszonyunk viszont éppen ellenkezőleg alakult, az utolsó pillanatban lemondták, pedig már az óriásplakátokra is feltettük a nevüket.
Nyilván addig, amíg a hely engedi. Túl sok, érzésem szerint, már nincs benne. Most már inkább azzal küzdünk, hogy ne essen vissza a látogatottság. A programok száma valamennyit nőtt tavalyhoz képest, lesz egy új színpadunk, a Darshan, ide jönnek majd át a tradicionálisabb blues-együttesek és itt lépnek fel a progresszív rockzenekarok.
Ez valóban új tendencia, a világ megváltozott, és ez ránk is kihat. Hét évvel ezelőtt az egy hét együttlét valóban fontos volt a fiatalok számára, erre máshol nemigen volt lehetőségük. A mai tizen- és huszonévesek számára viszont, úgy látszik, mások az értékek. Természetesen a Sziget is változott, de ettől függetlenül kevésbé divat ma a fiatalok körében táborozni.
Tudomásul kell venni, hogy a világ ilyen. Bizonyos szinten mi is tudunk divatot diktálni, sok olyan produkcióval meg tudjuk ismertetni az idejárókat, amit máshol nem nagyon ismerhet meg, de ha tömegrendezvény akarunk maradni, magatartásunknak alapvetően divatkövetőnek kell lenni. Az aktuális irányzatokat be kell építeni a Sziget életébe, mert ha ezt nem tesszük, anyagilag megbukunk. Azért azt sem felejtsük el, hogy ebben a nem túl nagy és gazdag országban, ahol ráadásul a poprockzenei hagyományok is meglehetősen zavarosak, ahol a trendek késéssel és torzulással érkeznek be, ott az elmúlt években összehoztuk Európa egyik legfontosabb és leglátogatottabb fesztiválját. Tartanunk kellene ezt a pozíciónkat.
Igen, korábban csak bartellben hirdettünk, most viszont olyan rétegekhez is el szeretnénk jutni, akikhez eddig nem sikerült Az idei, talán legfontosabb célunk, hogy megpróbáljuk végre a helyére tenni a Szigetről kialakult képet. Aki már járt kint, azok általában pozitívan viszonyulnak hozzá, sokan viszont - anélkül, hogy valaha is kijöttek volna - csak rettenetes fertőt látnak benne, ahol porban fetrengő részeg, narkós, hosszú hajú fiatalok üvöltő zenére csápolnak. Ezen változtatni kell. Erre a célra szolgál például a két reklámfiguránk, ST és Izil, akik ugyanolyanok, mint a többi fiatal. Ők a Sziget arcai, az ő feladatuk, hogy saját korosztályuk számára megpróbálják közelebb hozni, mit is jelent ez a fesztivál
Csak így tudtuk elkerülni, hogy emelnünk kelljen az árakat. Egyes rétegek számára az utóbbi években a Sziget kezdett drága lenni, még akkor is, ha a programok mennyiségéhez és minőségéhez viszonyítva a jegyárak szerintem irreálisan alacsonyak. A költségvetés emelésének egyébként egyedüli forrása a Pepsivel a korábbinál előnyösebb megállapodás. Az összköltségvetésben a jegybevételt (várhatóan 170 millió forint) az idén első alkalommal haladja meg az egyéb - pályázaton elnyert, szponzori támogatás, helypénz - bevétel (200 millió).
Számunkra is fura helyzet, ennek a leginkább úgy lehet elébe menni, hogy bővítjük a választékot. Hogy mindenki megtalálhassa a magáét úgy a programok, mint a vendéglátás területén. Egyébként is igyekszünk bővíteni a szolgáltatások körét, többek között lesz őrzött parkoló, kerékpármegőrző, hajójárat és belső járat, valamint bankfiók a Szigeten.
Az első stáb gyakorlatilag a baráti társaságból állt, akik közül én voltam az egyedüli, aki már legalább látott közelről rendezvényt. Sokáig én is úgy gondoltam, hogy a lelkesedés mindennél előbbre való, az elmúlt években - különösen tavaly - azonban fel kellett ismerni, hogy tarthatatlan ez az állapot. A Sziget ennél több lett és más. Túl sok volt már a bizonytalansági tényező, ezért most megpróbálunk felépíteni egy professzionális, de azért a Szigethez is kötődő gárdát. Reményeim szerint az idei lesz az eddigi legjobb fesztiválunk. Az adottságokat, a lehetőségeket tekintve, mindenképpen. Lehetséges, hogy kevésbé lesz bensőséges hangulata, mint az elsőnek, ez a több tízezer tömeg miatt egyébként sem lehetséges. Mi egyébként is csak a kereteket igyekeztünk meghatározni, a rendezvényt igazából úgyis az emberek töltik meg tartalommal.
----------------------
Kapcsolódó anyagok:
Gerendai Károly - Városreklámnak sem utolsó >> - interjú, 2007. augusztus
Gerendai Károly - Az áttörés éve >> - interjú, 2003. július
Sziget 2002 - Meddig kell az együttlét >> cikk, 2002. augusztus
Sziget-zene - Kisérletek az idő megállítására >> - cikk, 2002. augusztus
Sziget-újdonság: világzenei nagyszínpad >> - cikk, 2000. augusztus