Szinte napra pontosan öt évvel a nevezetes "viharos" buli után szombat este a Népstadionban ismét koncertet ad az Omega együttes. A harminchét éves rockmatuzsálem vélhetően utoljára teszi ezt meg, a zenekar frontembere, Kóbor János legalábbis kizártnak tartja, hogy még egyszer színpadra lépjen.

Fotó: Szabó Bernadett

• Figyeled az időjárás-előrejelzést?

Teljesen felesleges. Öt évvel ezelőtt a főpróba napján ragyogott az ég, csak a koncert előtt közvetlenül kezdett el zuhogni. Ha a Mindenható plusz show-elemeket akar a koncertbe beépíteni, úgyis meg fogja tenni. A múltkorinál nagyobb vihar egyébként sem lehet, esős koncertre készülünk, a jó idő csak kellemes meglepetés lehet.

• Napok óta építik a színpadot a Népstadionban. Mekkora cuccot raktok itt egybe?

A színpad száz méter széles, a legmagasabb torony közel tíz emelet magas. A belső mozgástér 22 méter széles, 12 méter mély, mögötte egy ötven négyzetméteres kivetítő teszi majd remélhetőleg a legtávolabb ülők számára is élvezhetővé az eseményeket. Hogy ebben a hetvenezres stadionban a zene rendesen megszólaljon, 200 ezer watt hangteljesítményű berendezés érkezik Angliából és Németországból. A világítástechnikát nem a korábban megszokott színkavalkádos-diszkós dominancia jellemzi, sokkal inkább a mozgó-intelligens, komputer vezérelte lámpákra alapozzuk. Ezekből a lámpákból mintegy 200 ezer watt, a hagyományosból pedig körülbelül 1 millió watt teljesítmény lesz. Az energiaigény valahol 2000 amper körül várható. Három közvetítő kocsival, tizenhét kamerával és tíz rögzítővel vesszük fel a koncertet, 32 sávon digitálisan rögzítjük a hangot, és a terveink szerint, ha már annak idején mi készítettük az első magyar rock-bakelitalbumot (Trombitás Frédi, 1968), majd az első rock-CD-t (Platina, 1988), akkor most nagyon szeretnénk erről a koncertről kiadni az első hazai rock DVD-t. Az új adathordozó technikai lehetőségeit kihasználva több kamerás videóval, dolby surrounddal, azaz körsztereóban tálalva mindent, hogy maradandó koncertélményt lehessen lemezkonzervben is hazavinni.

• Az elmúlt másfél évtizedben minden egyes Omega-koncerten ügyeltetek arra, hogy az mindig jobb, nagyobb, fényesebb legyen a korábbiaknál. Gondolom, most sincs másként.

Természetesen. Szimpatikus számomra a rúdugró Szergej Bubka hozzáállása, aki nem egyszerre javította meg vagy harminc centivel a korábbi világrekordot, hanem minden nagyobb versenyen csak egyetlen centiméterrel emeltette feljebb a lécet. Így mindig jelentős esemény volt, ha világcsúcsot ugrott. Vagy harmincszor tette ezt meg. Valahogy így szeretnénk mi is. Túl nagy kockázat lenne egyszerűen megismételni az 1994-es népstadionbeli koncertet. Sokat tanultunk belőle, az volt az első ekkora méretű, hazai szervezésű bulink. A mostani esetében elsősorban azt szeretnénk, hogy a méretekhez jobban alkalmazkodó legyen. Nemrég kaptam meg a Rolling Stones jelenlegi turnéjáról szóló DVD-t, így semmi mást nem kellett tennem, csak levetíteni az összes technikusnak és résztvevőnek, hogy íme, körülbelül ez az etalon. Semmit nem szabad lemásolni, de valami ilyen jellegű bulira van szükség. Egy igazi rockkoncertre.

• Mennyire lesz más a zenei program, mint legutóbb?

Alapjaiban. A kötelező dalokat - Gyöngyhajú lány, Petróleum lámpa, Léna, - persze nem hagyhatjuk ki, de a koncert harmincöt számának a nyolcvan százaléka más lesz. Ez nem is lesz annyira nehéz, hisz legutóbb az események alakulása miatt a hatvanas és a nyolcvanas évek könnyebben eljátszható dalain alapult a koncert, nekünk viszont mégiscsak a hetvenes évek volt a legsikeresebb korszakunk. A mostani épp ezért arról szól majd. Reményeink szerint a két koncert után összességében komoly átfogó kép marad majd az Omegáról a rajongók emlékezetében.

• Ez tehát egyfajta búcsút is jelent?

Ezzel az olcsó reklámfogással sosem akartunk élni, hisz mottónk: ha kellünk, akkor vagyunk. Sokszor kérdezték már tőlem, melyik a kedvenc Omega-számom, és mindig azt válaszoltam, hogy nekem olyan nincs. De ha belegondolok, volt egy titkos kedvenc, A huszadik századi városlakó címűt, melyet másként is énekeltem, mint a többit. Ez a dal gyakran eszembe jut, most, hogy búcsúzunk a huszadik századtól. A rock végül is e század második felének a műfaja. Hogy még néhány dinoszaurusz él és működik, és változatlanul színpadra tehető, más kérdés, de a rock azért nem örök, előbb-utóbb aktualitását veszti és klasszicizálódik. Már 1994-ben így éreztem, a többiek viszont nagyon szerették volna ezt a mostani koncertet. Nem tartom tehát valószínűnek, hogy még egy ilyen volumenű dologra vállalkozni mernénk, a magam részéről pedig szinte biztos, hogy utoljára megyek fel a színpadra énekelni.

• 1987 óta ez a második fellépésetek. Lehet így egyáltalán szinten tartani magatok?

Nehezen. Fizikailag még csak bírnám, de a zenekari próbák alatt érzem, a hangszálaim bizony öregednek. Öt évenként nem lehet felújítani őket. Sosem tanultam énekelni, így a tréningre nincs is technikám, számomra a bulinak ez a része meglehetősen megterhelő lesz. Ami a zenei megszólalást illeti, a színpadon minden hang élő, a megfelelő összhang érdekében velünk játszik a gitáros Szekeres Tamás, Gömöri Zsolt, az Edda billentyűse, Keresztes Ildikó, valamint a két egykori XL Sisters-tag, Vértes Attila és Demeter György vokálozik.

• Nem csak az egyik legelső beategyüttes tagjai vagytok, hanem gyakorlatilag az első rockkapitalisták is Magyarországon. Már a nyolcvanas években gazdasági munkaközösség (gmk) formában működtetek, saját stúdiótok és hangosító vállalkozásotok volt…

Amikor Jancsó Miklósékkal 1982-ben a húsz éves jubileumi koncertünkre vállalkoztunk, idehaza éppen abban az évben jelenhettek meg az enyhe kapitalista vállalkozási formák. Budapesten az első bejegyzett gmk a miénk volt, és kifejezetten annak a hat estés koncertsorozatnak a megvalósítására jött létre. (Az első koncertnap reggelén halt meg egyébként Leonyid Brezsnyev, féltünk is, hogy a gyászra való tekintettel lefújják a sorozatot, de Hernádi Gyula bácsi valahogy mégis elintézte, hogy lehessen.) A hangosítási vállalkozást 1988-ig komolyan végeztük, addig gyakorlatilag folyamatosan jelen volt a csapat, volt lemez, turné, azaz munka. A gmk-ból 1988 után fokozatosan kiszálltunk valamennyien, egyre inkább Frenreisz Karesz vitte tovább azt, és ma az Omega Trade Kft. gyakorlatilag az ő nevéhez fűződik. A stúdiót és a lemezkiadást jómagam sokáig vittem tovább, és jó, hogy ennek a háttere és folyamatossága a most megalakult Omega Rt. munkáját is megkönnyíti, hiszen nem kellett mindent a nulláról kezdeni.

• Az 1994-es koncertet komolyabb vállalkozási forma nélkül bonyolítottátok le. Mi tette most mégis szükségesség az Omega Rt- létrehozását?

Éppen az öt évvel ezelőtti, 150 millió forintos költségvetésű buli szervezéséből okulva kezdtünk neki a mostaninak úgy, hogy azonnal létrehoztunk egy céget. Ha már részvénytársaság, akkor pedig nyílván azok legyenek a részvényesek, akik a bulit a nézőtérről és a színpadról akarják. Akkor még nem tudtuk, hogy egy ilyen cégnek a felállítása mi mindennel jár, mi minden szabályzónak kell megfelelni, és rájöttünk, hogy hozzáértő partner nélkül nem megy. Így fogtunk össze a Questorral. A mostani koncert költségvetése legalább 250 millió forint lesz, és a jegyeladások alakulása alapján kijelenthető, nem lehet nagy bukás. Ez most még csak első kör, a részvények (jegyek) 2000 és 8000 forint között mozognak, és színben teljesen megfelelnek a régi 10, 20, 50 és 100-as bankjegy formájának.  A valóságos üzletin befektetőket pedig egy második részvényjegyzés fogja majd mozgósítani, még ebben az évben. Annak ellenére, hogy szükségszerű volt a vállalkozást létrehozni, azért van egy kis ironikus felhangja is a dolognak. Az elvuralom helyett jött a nem sokkal szimpatikusabb pénzuralom, így ennek megfelelően nálunk is van részvény, kárpótlási jegy, a belépőjegyek bankjegy formájúak, tehát amiről ma az élet szól, mi is azokkal a szabályokkal játszunk. Mindezt kicsit ironizálva.

• Hogyan lehet ennyi részvényest évente összehívni? Csak nem egy újabb Omega-koncerttel?

Ezt nekünk is ki kell találni. Azt azért nem mondanám, hogy évente lesz Omega-buli a Népstadionban, de valahogy megoldjuk majd. A kisrészvényeseket az igazgatótanácsban pedig vélhetően a legismertebb Omega-rajongó, Balogh József képviseli majd. A cég végül is nem csak a koncert lebonyolítására szerveződött, hanem a továbbiakban is élni fog. Az rt. végre megnyugtató keretek közé teszi majd az egész Omega-életművet. Korábbi kiadványaink elég mostoha körülmények között jelentek meg annak idején CD-n, felújításukkal most foglalkozunk, rendesen újrakeverjük, hogy a kor követelményeinek megfelelően szóljanak.  A negyedik album már kész, a koncert idején jelenik meg az ötös. De nem csak magunkkal foglalkozunk, itt van például a Kex, mely számomra a hatvanas évek végének legjellegzetesebb zenekara volt, és amelynek csak most nyáron jelenhetett meg nálunk az első nagylemeze. Emellett sikerült egy helyi tévéfrekvenciát is elnyerni, melyet eredetileg csak a koncert után szerettünk volna elindítani, de amelynek az ORTT határozata alapján július 2-a óta üzemelni kell. Egyelőre klipek mennek rajta, de szeptember 4-e után igazán életre kel.

• Az öt évvel ezelőtti óriásplakátokon ismert politikusok is szerepeltek. Most nem próbáltak megkörnyékezni benneteket?

Fel sem merült. Bár az elvuralom ellen mindig prüszkölgettünk, sosem politizáltunk, nem is értünk hozzá, nem is érdekel. Az 1994-es bulinak "az igazi választás" volt a szlogenje, mivel a fő promóciós időszaka teljesen egybeesett az országgyűlési választásokkal. Gyorsan lefoglaltuk az összes óriás plakáthelyet, és mire a pártok észbe kaptak, nekik már nem maradt. Megkerestek, hogy nem lehetne-e valami közös akciót szervezni, amit mi mereven visszautasítottunk, hisz csak komolytalankodtunk, arra próbáltunk "utazni", hogy az igazi választás azért mégis csak az Omega. Végül a Fidesz közeledését mégis el tudtuk fogadni, ők ugyanis nem azt kérték, hogy mondjuk azt, hogy ki az igazi választás, hanem ők álltak a plakátra mellénk, hogy az igazi választás tényleg az Omega. Ezt persze mindenki másképp reagálta le, de hát akkor ezzel nem a hatalom, vagy egy győztes párt mellé álltunk. Most szerencsére nem is kerestek, ez az esemény annál sokkal gazdaságibb, pénzügyibb jellegű. Nagy megtiszteltetés, ha politikusok, állami vezetők itt lesznek, mint ahogy a múltkorin is megtiszteltető volt a miniszterelnök és külügyminiszter jelenléte, de semmi több. Nekünk mindegy, hogy az illető szabaddemokrata vagy miépes, elég, ha szeretik az Omegát. Vannak persze pártok és politikusok, akik közelebb állnak hozzám, de ezt demonstrálni soha nem szerettem.

• Vállalkozói tevékenységeitek miatt sokan támadnak titeket. Hogy végül is  zenészek vagy üzletemberek vagytok?

A magam nevében nyilatkozva: se zenész, se üzletember nem vagyok. Diplomás építészmérnöknek tartom magam, aki mindig az is szeretett volna lenni, de az élet közbeszólt. Az államvizsga után úgy tűnt, az építész pályán nincs perspektíva, az Omegával meg utazgattunk, szerettem is ezt csinálni. Soha nem képeztem a hangom, nem tartom magam zenésznek, igazán nem is tudok énekelni, amit tőlem az emberek hallottak, az az én hozzáállásom mindehhez. Az üzletember titulust pedig nem szeretem, mert mi igazából soha nem a pénzért csináltuk. Minden pénzünket a technikára, az újdonságokra fordítottuk, sosem halmoztunk vagyonokat. Nekem az volt a legnagyobb öröm, amikor 1978-ban Magyarországon olyan lézershow-t adtunk, amit akkor egy nyugati zenekar is csak nagyon ritkán. A mostani bulinál is a pénz hangsúlya eléggé ironikus. A mi korunkban már ötéves terveket sem szövögethetünk! A könyv, a lovas szobor és a mauzóleum eddig sem jöttek létre, ebben a kérdésben továbbra sem vagyok bizakodó. De félretéve a tréfát, az életmű továbbvitelét mindenképp szeretnénk, és ha már létrejött az Omega Rt, nézzük meg, mire képes az a versenyhelyzetben.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Kóbor Mecky: Szimfonikus Omega >> - interjú, 2010. május

Omega-vizit Erdélyben >> - cikk, 2005. május

Illés, Metro, Omega - Beatmatuzsálemek randevúja >> - interjú, 2001. április

Kóbor János: Ha kellünk, akkor vagyunk >> - interjú, 1999. szeptember

Benkő László: Nincs rosszabb az állóvíznél >> - interjú, 1994. szeptember