Három évvel sikeres visszatérés óta Cserháti Zsuzsa a napokban új nagylemezzel jelentkezik. Az Adj még a tűzből című albumon tizenkét szám található, kivétel nélkül a hatvanas-hetvenes évek világslágerei. Többek között Diana Ross, Aretha Franklin, Gloria Gaynor és Jennifer Hollyday dalai - ezúttal valamennyi magyarul.
Igen, állítólag Magyarországon erre a típusú zenére akkoriban nem volt igény. Négy-öt ember határozta meg a közízlést, mindenkinek azt kellett csinálni, amit elvártak. A többiek meg csak erőlködtek. Erre a zenére is mindenhol azt mondták, nem kell, legfeljebb kis klubokban kíváncsiak rá a táncolni vágyó fiatalok. Le kellett mondanom akkor róla, de tudtam, egyszer ezt a lemezt úgyis megcsinálom.
Rózsa István nem erre kért fel, ő másféle, de szintén igényes popzenében szeretett volna hallani. Így született meg a Hamu és Gyémánt. Nem is számítottam rá, hogy ekkora sikere lesz. Három igen termékeny évet tudhatunk magunk mögött, ezalatt két önálló lemezem jelent meg, három másikon pedig közreműködöm.
Semmi különös oka nincs - egyszer minden véget ér. Új feladatokra, új kihívásra vágytam, ezért fogadtam el a BMG ajánlatát. Ők egyébként már Rózsa István előtt szerettek volna megnyerni, de akkor "lekéstek" rólam. Most találkoztunk.
A BMG kezdeményezett, kérdezték, nincs-e kedvem, mondtam, hogyne lenne. Végre valami új! Összejött egy kis team, mindenki hozott magával korabeli felvételeket, melyeket közösen végighallgatunk és kiválogattunk tizenkét dalt. Zeneileg abszolút egy hullámhosszon voltunk. A lemezen a Tea együttes kísér, a nótákat Kovács Zoltán hangszerelte, a magyar szövegeket a Valla Attila és a Miklós Tibor írta.
Dehogynem. Kicsit féltem is tőle, megszoktam már angolul, magyarul azért egész másként hangzanak. De hát magyaroknak énekelek. Szerencsére Attila és Tibor tökéletes munkát végzett, könnyen énekelhető a magyar szöveg, úgy van megírva, magas hangoknál is ugyanúgy magas hang van, mint az eredetiben.
Abszolút. Életem a zene, és nekem igazán ez a zene a világom. Volt értelme hát kivárni ezt a pillanatot, még ha közben a pályámon rengeteg buktató és hullámvölgy volt. Egyébként is későn érő típus vagyok. Most bizony élvezkedem ezekben a nótákban.
Nehezebb volt 1996-ban visszaállni, mint annak idején átállni. Meg lehet szokni az éjszakázást, különösen, ha az ember azt csinálja, amit szeret. Az éjszaka egészen más miliő - bárok, szállodák, Fortuna, Moulin Rouge. Sajnos nálunk ennek az éjszakai életnek kicsit negatív kicsengése van, pedig mondjuk Párizsban abszolút természetes, hogy időnként filmsztárok - Shirley McLaine, Tom Jones - fellépnek az éjszakai szórakozóhelyeken is. Nálunk kicsit lenézték ezt, de engem ez sosem zavar. Többnyire külföldi nótákat énekeltünk, nagyon élveztem, jó volt a társulat. Egy idő után viszont már szerettem volna magyaroknak énekelni - magyarul. Hisz mégiscsak magyar énekesnő vagyok.
Kinn még nehezebb megküzdeni a sikerért. Magyar vagyok, bármilyen furcsán hangzik, szeretek itthon élni, és jobb kis vízben nagy halnak lenni, mint fordítva. Dolgoztam külföldön, Németországban és Kanadában, sokkal nehezebb érvényesülni. Közben azért az idő is elszállt egy kicsit felettem.
Nem lehet tudni, ez kiszámíthatatlan. Lehet, hogy egy év múlva jött volna valaki egy másik ajánlattal.
Sosem voltam az a nyomulós fajta. Mázlim volt. Úgy látszik, bíztak bennem, korábban már bizonyítottam, volt nevem, ismertek. Amikor tizenöt év után visszatértem a reflektorfénybe, rögtön a mélyvízbe, Charlie koncertjén énekeltem tizenhatezer ember előtt. Persze, hogy ideges voltam, de végül is nagyon kedvezően fogadtak. Mindenféle korosztály megtalálható a nézőtéren.Az élet fintora, hogy ennyi év után találkozom újra ezekkel a nótákkal. Kíváncsi vagyok, hogy fogadják majd őket.
Valóban kicsit dögösebb, keményebb lett a hangom. Lehet, hogy a sors akarta ezt a várakozást. Hogy ennyi év után szembesülök ezekkel a dalokkal újra, ez nagy kihívás nekem. Hisz én is változtam. Kicsit talán megerősödtem, megkeményedtem, ugyanakkor nagyobb lett a lelkem, a szívem. Nyílván a zenémben is hallani lehet ezt. Másképp is éneklem őket, mint annak idején.
Nem tudom. Nekem mindig a jelen a fontos. Most éppen ez a lemez. Mindegyik dalt szeretem, olyanok, mintha a gyerekeim lennének.
---------------------
Kapcsolódó anyagok:
Cserháti a csúcson >> - cikk, 2008. december