Szabó Tamást a legtöbben a néhai Palermo Boogie Gang szájharmonikásaként ismerik: Ferenczi György mellett jelenleg ő az ország legjobb pofagyalusa. Fél éve önállósodott, járja a maga útját, néhány hónappal ezelőtt The tailor's clothes (A szabó ruhái) címmel szólólemezt jelentetett meg. Az album címéhez méltóan sokszínű és eklektikus, egy fiatal pesti polgár szónikus naplójegyzetei.

• Az ortodox Palermo-hívők jócskán meglepődhettek ezen a lemezen: elég merész a bluest összeereszteni a mai tánczenékkel, a rappel, a dance-floorral.

Ez az album inkább csak kísérletek sorozata, a megjelenést megelőző egy év dilemmáinak zenei lenyomata. Szeretnék továbbra is nyitott lenni, minél több műfajban megméretni magamat. Úgy érzem, sokaknak bejött ez a lemez, a legkülönfélébb korosztály hallgatja. A múltkor, egy éjjeli rádióriport alatt például többek között egy hatvanöt éves bácsi és egy tizenhét éves gyerek is betelefonált, persze mindegyiknek más rész tetszett róla. Nem akarok hátat fordítani teljesen a bluesnak, jelenleg is próbálok egy klubzenekarral, április közepén talán színpadra állhatunk. Emellett szeretnék valamilyen modernebb anyagot csinálni. Sokan felajánlották a segítségüket, egy budapesti koncertet még könnyű összehozni, elég, ha a barátok eljönnek, a kísérlet létjogosultságát azonban igazán a vidéki bulikon lehet majd lemérni.

• Eléggé "urbánus" ez a lemez.

Nem csoda, bennszülött fővárosi polgár vagyok. Kicsit olyan, mint Budapest: eklektikus, nagy érzelmi kilengésekkel. Gyerekkoromat Pestlőrincen éltem le, a repülőtér környékén, eléggé elhanyagolt területen. Egyik oldalt a temető, a másik oldalt az orosz laktanya. Mintha falun nőttem volna fel, a piacon még szamarat, kacsát és bárányt is árultak. Tizenkét éves koromig a várost számomra az állatkert, a cirkusz és Dagály-strand jelentette. Később Újpalotára jártam nyomdaipari középiskolába, rövid ideig laktam Kőbányán, panellakásban, most pedig itt, a Ferenciek terénél.

• Nem vágysz néha vissza a külvárosba?

Dehogynem. Lőrincen voltak még kis közösségek, mindenki tudta, ha találkozni akart a többiekkel, este hova menjen. A belvárosban ez eléggé hiányzik, bár vannak itt is biztos találkahelyek. Nem véletlenül ragaszkodom például a Múzeum cukrászdához, mert tudom, hogy azok, akiket nap mint nap szívesen látok, itt biztos, hogy megfordulnak. De kevés ilyen hely van Pesten.

• A lemezen gyakorta a szomorkás hangulat. Hatással van erre az, hogy e város lakója vagy?

Abszolút. A várostól depressziós leszek. Nekem mindig fontos volt a fény. Egykoron kertes házban éltem, egy erdő közepén, aztán két évig Kőbányán, egy lakótelepen. Engem nem nyomasztottak az alacsony szobák - pedig Lőrincen négy méter volt a belmagasság -, igazából az sem zavart, ha hallom a felettem lakó cipőjének kopogását, az viszont már igen, hogy a házak közelsége miatt a szomszéd bebámult az ablakon. Jelenleg egy belvárosi bérház negyedik emeletén lakok, egy sötét lakásban. Reggel nem tudom megállapítani, hogy éppen süt a nap, esik az eső, havazik, netán köd van. Nem csoda, ha szomorkás a hangulatom néha. Nemrég járt nálam az egyik görög barátom, aki ugye a fény országából érkezett, itt meg egy hét leforgása alatt depressziós lett. De vannak ismerőseim, akik a bérház legalsó szintjén laknak, ahová még nyáron sem süt be a nap. Ettől az ember egy idő után kénytelen-kelletlen besokall. És ez tükröződik a zenéjében is.

• Akkor miért nem költözöl máshová?

A munkám miatt nem tehetem. Jobb, világosabb belvárosi lakás bérlése pedig minimum a mostani duplájába kerülne. De nem csak a házak sötétek, az utcák is azok. A zöld meg mindenhol kiirtva. A Rákóczi úton jószerivel egyáltalán nincs fa. A kivágottak helyére ültetett facsemetékből pedig soha nem lesz semmi. Tavasszal mindig megnézem, hány ág zöldell ki rajtuk. Évről évre egyre kevesebb. A kibombázott házakból meg mit csinálnak nálunk? Parkolót. Ahelyett, hogy parkot létesítenének. Helyette ott van mindenhol az a rengeteg kutya, azok salakja, és az iszonyú húgyszag. A többség pedig a pincében mulat. És él ott vakond módjára. Az impresszionisták nagyon tudtak valamit. Ennek a városnak nem New York felé kellene haladnia. Azt kellene tükröznie, amit a belváros mindig is sugallt. A harmincas évek szellemét és hangulatát.

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Palermo Boogie Gang: Bottle Up And Go >> - 303 magyar lemez, 2008

Fekete Jenő - A bluesba sok minden belefér >> - interjú, 2002

Szabó újabb ruhája >> - cikk, 2002. április

Szabó & Ferenczi - Egy sima, egy fordított >> - cikk, 1999. július

Szabó Tamás - A szabó ruhái >> - interjú, 1998. február

Tíz év a periférián >> - cikk, 1996. december