A szakma szemüvege

Török Ádám fuvolás, énekes, szövegíró, zeneszerző, az egykori Mini és a mai RABB vezetője: Kissrácként 1963-64-ben Omega-bulikra jártam, Illéséket nem ismertem, csak később, amikor a Szörényi-Bródy páros meghívására mint feltörekvő új tehetség együtt turnézhattam velük 1971-ben. Sokat köszönhetek nekik. Bár mostanában sokat dolgozom, remélem, el tudok jutni valamelyik koncertre.

D. Nagy Lajos, az egykori Rolls Frakció, majd a Bikini együttes énekese: Sok más pályatársamhoz hasonlóan én is a Beatles együttes hatására kezdtem el zenélni, az Illést pedig a Beatles magyar megfelelőjének tartottam. Volt benne valami plusz, ami miatt jobban szerettem, mint a másik két nagy zenekart. Mikor a kedvenc Illés-dalomat, az Igent meghallom, eszembe jutnak azok az idők, amikor először vettem gitárt a kezembe. Valamelyik koncertre mindenképpen szeretnék elmenni, mert talán 81-ben láttam őket utoljára színpadon.

Bornai Tibor billentyűs-énekes, az egykori KFT - szólópályára lépett - oszlopos tagja: A 60-as évek vezető zenekarai közül őket szerettem a legjobban. A barátaimmal annak idején el sem tudtuk képzelni, milyen lesz az élet, ha már nem lesz Illés zenekar, így amikor feloszlottak, nagyon furcsán éreztük magunkat. Szerencsére gyorsan megalakult a KITT-egylet, amelyben Illés Lajoson kívül mindenki benne volt, így aztán volt miben bízni. Számomra azért jelentettek rendkívül sokat, mert dalaikat hallgatva határoztam el, hogy én is ilyeneket szeretnék játszani. Búcsúfellépéseiket már nem tudom követni, de lehet, hogy ez nem is érdekes, mert amíg van annyi ember, hogy az ő zenéjükre megtöltse a Budapest Sportcsarnokot, addig hangversenyeik örömteli események. Az egyik koncertre én is el fogok menni.

Németh Oszkár, a legendás Fonográf dobosa, a No comment vezetője: Az Illés zenekar fantasztikus volt. Éveket játszottam velük, a Tolcsvayék és a Trió tagjaként. A koncertkörutakon, amikor mi voltunk az előzenekar, minden alkalommal ott álltam a függöny szélénél, és néztem, hallgattam, ahogy játszanak. Nagyon örültem, amikor az a megtiszteltetés ért - Tolcsvay Laci és Móricz Misi barátommal együtt -, hogy az Illés feloszlását követően létrejött, már más zenei világot képviselő Fonográf együttes tagjai lehettünk. A koncertek egyikén muszáj kint lennem.

Éliás Gyula, az egykori Non-Stop énekese, közismert lemezlovas: Omega-rajongó voltam, mivel Benkő Laciék nótáit sokkal elgondolkodtatóbbaknak tartottam, mint az Illés-szerzeményeket. Azokat - legalábbis a többségüket - túlságosan hasonlónak éreztem a Beatles-dalokhoz. Illésék ezt „hatásnak” mondták, én inkább utánérzésnek tartom. Szerintem akkoriban még legalább 99 másik Illés is létezett, de csak ők kaptak lehetőséget a kiugrásra. Akkoriban a Non-Stop együttesben énekeltem, és egy kerületi döntőben - a Bimbó utcai KISZ-bázison - az Illéssel kerültünk össze. A KISZ-titkár még a verseny előtt odajött hozzánk, és azt mondta: nagyon jók vagytok, de bármit csináltok, az Illés már továbbjutott, mert ők a KISZ zenekara. Végül mi is megkaptuk az arany oklevelet, csak nem jutottunk tovább. Ez az Illés igazi másik oldala. A búcsúkoncertre nem tudok elmenni, mert külföldön leszek.

Dolák-Saly Róbert énekes-gitáros, zeneszerző, szövegíró, a L'art pour l'art társulat tagja: Az Illés munkássága oroszlánrészben hozzájárult ahhoz, hogy ma zenével foglalkozom. Sokat tanultam tőlük. Szerintem az Illés zenekar a magyar rockzenében a legmagasabb mércét állította fel, olyan magasat, hogy másnak máig sem sikerült átugrania. Szörényi Levente zeneszerzése, éneklése, illetve Bródy János szövegei egyedülállóak. Hangszerelésük egyéni, egyedi volt. Ha a magyar könnyűzenéből bármi fennmarad az utókor számára, akkor szerintem az Illésnek is ott a helye. Ma is elszánt Illés-rajongó vagyok, úgyhogy az idei koncertek egyikére már megvettem a jegyet, ám az is lehet, hogy - Galla Miklóshoz hasonlóan - mindhárom koncerten ott leszek.

Kovács Kati táncdalénekesnő: Olyanok voltunk, mint az iskolatársak, nagyjából egyszerre indultunk a pályán. Kezdetben többször dolgoztunk együtt. Emlékszem, közös balatoni turnénk alkalmával, koncert után a fiúk felvették az estélyi ruhámat, Illés Lajos kisfia pedig ott aludt a hangfalak előtt. Ugyanúgy magaménak éreztem az ő sikerüket is, mint a sajátomat. Egyszer az Innsbrucki Nemzetközi Zenei Fesztiválon például egymás után énekeltem egy Omega-nótát (Azt mondta az anyukám), egy Illés-szerzeményt (Utcán) és a saját, Nem leszek sohasem a játékszered című dalomat. A zenekar tagjai közül hozzám - legalábbis akkoriban - Bródy János állt a legközelebb: egy ideig a vőlegényem volt. Az együttes feloszlását szomorúan vettem tudomásul. Szerintem az állhatott a háttérben, hogy Leventéék többre hivatottnak érezték magukat annál, hogy kísérőzenekar legyenek. Így volt ez a V'Moto Rock és az én esetemben is. Ezzel együtt sajnálom, hogy összevesztek és abbahagyták. Nem lett volna szabad megtenniük a közönséggel. Az idei koncertet - úgy terveztem - a televízióban fogom megnézni.

Nagy Feró rockénekes, a Beatrice együttes örökös tagja és tiszteletbeli elnöke: A három legendás csapat közül a szívemhez a legközelebb az Illés áll. Ez a harmadszori összeállásuk azonban már nem tetszik. Bródyékat sokszor mint a rendszernek ellenálló nagy csapatot próbálják eladni, holott azért valahol ők is a rendszer része(se)i voltak, elsősorban abban, ahogy egyesek felhasználták őket. Nekik azonban legalább megadatott, hogy felhasználják őket, míg mások labdába sem rúghattak. Mi ki sem próbálhattuk az erőnket, és sokáig arra sem volt lehetőségünk, hogy felvegyünk egy kislemezt. Amikor arról beszélnek, mekkora nagy partizánok voltak ők annak idején, azért nem szabad elfelejtenünk, hogy mögöttük ott állt a sok pici partizán, s mi csak annak örülhettünk, valaki legalább elmondja helyettünk is a véleményét.

Ivánka Csaba, a Nemzeti Színház színésze, rendezője, a Topó Hungarock Trupp énekese, szövegírója: Számomra ők a legnagyobbak, az első magyar rockzenekar. A zenéjükön nőttem fel. Bevallom, kicsit elfogult vagyok velük kapcsolatban, mert Szörényi Leventével és Bródy Jánossal együtt állítottuk színpadra a Kőműves Kelemen rockoperát. Persze ez már jóval az Illés együttes működése után történt. Nehéz időben zenéltek, a zenészek nem mondhatták el, amit akartak, hazudni kellett. Lehet, hogy ők is hazudtak valamennyit, de azért mindig az igazság kimondására törekedtek. Az idei koncertre nem megyek ki. Sosem voltam koncertlátogató típus, mindig csak a saját fellépéseimre jártam el.

Schuster Lóránt, a P. Mobil vezetője és mentora: Több személyes élmény is fűződik a zenekarhoz, hiszen az 1973-as miskolci popfesztiválon még játszottunk is előttük. Sajnálom, hogy a mostani bulijukban Koltay Gábor nem vesz részt, hiszen ha valaki, ő valóban nagy tudatossággal ápolja az Illés-örökséget. Számomra az a lényeg, hogy játszanak, s hogy ezt mi motiválja, nekem mindegy. Addig, amíg fizikai és szellemi állapotuk engedi, hadd csinálják, ez nyugaton egyébként is bevált gyakorlat. Egyedül azért van kissé felemás érzésem velük szemben, mert a hatvanas évek popzenéjét ma nagyon leszűkítik a nagy hármasra, holott mellettük számtalan tehetséges, de a hanglemezgyár által diszkriminált előadó és zenekar mozgott a pályán.

Frenreisz Károly a Metro és az LGT basszusgitárosa, később Skorpió vezetője: Annak idején, a szocializmus sűrűjében talán ez a három zenekar jelentette az első igazi kapitalista, vagy legalábbis piacorientáltnak mondható próbálkozásokat. Mivel a szocializmusban a konkurencia nem létezett, hiszen minden vállalat állami volt, a hatályos törvény alapján nem lehettek egymás versenytársai, mi különleges esetnek számítottunk. Voltak mérhető és ezáltal összehasonlítható adataink, ki hány lemezt adott el, kinek hányan jöttek el a bulijára, és ez alapján fel lehetett állítani valamilyen sorrendet. Illéséknek jutott az úttörő szerep, ők indították el a magyar beatzenét, mindenki - beleértve minket is - csak őket követve jutott el idáig. És ez a fél testhossz előnyük mindig megmaradt. Az úgynevezett nagy generáció tagjai ma mind ötven felé vagy azon túl járnak, így egyikünk sem tud már sem fizikailag, sem szellemileg annyit a színpadon teljesíteni, mint régen. Más foglalatosság után kellett néznünk, s miután bennem sosem volt kereskedői hajlam, beléptem az Omega-tagok által létrehozott vállalatba, amelyből ők már hat éve kiszálltak valamennyien, s ma már csak a neve Omega. Örülök, hogy azzal foglalkozom, ami közel áll hozzám, ugyanazokkal az emberekkel vagyok körülvéve, arról nem is beszélve, hogy külön öröm egy jónak ígérkező produkcióban részt venni.

Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere, dalszerzője: A nagy generáció vezető zenekarai közül - ha mindenképpen választani kellene - az Illést választanám, de mivel 1967-ben születtem, már csak a Fonográf együttesre emlékszem vissza. Az Illést a 80-as évek elején ismertem meg első nosztalgiakoncertjeiken. Bár a Bye, Bye Londont az egyik legjobb magyar rock and rollnak, Bródy Jánost pedig stílusteremtő szövegírónak tartom, hozzám sokkal inkább az Illés feloszlását követő időszak, a már említett Fonográf együttes, illetve Koncz Zsuzsa lírai, versmegzenésítő korszaka áll közel. A mi együttesünkre sem az Illés szövege, sem a zenéje nem volt hatással. Ami a mostani koncerteket illeti: nem valószínű, hogy kimegyek, ha viszont a Fonográf játszana, biztosan ott lennék.

Bayer Friderika popénekesnő: Életkoromnál fogva csak a búcsúkoncertjeikről ismerem őket, számomra inkább legendaként élnek. Szerzeményeiket egyedinek találom, első hallásra felismerem őket. Minden bizonnyal az én dalaimban is tovább él valamiképpen az Illés világa, hiszen első lemezem szerzője - Jenei Szilveszter - volt a gitárosa annak az Illés együttesnek, amit a zenekarvezető Illés Lajos a legendás Illés zenekar feloszlása után hívott életre. A mostani koncertek valamelyikére mindenképpen szeretnék elmenni - s hacsak nekem nem lesz éppen abban az időpontban fellépésem - meg is teszem.

A körkérdést készítette: Csikor Ottó

---------

További anyagok:

0. Címlap

1. Jegyzetek (Sebők János, Lovas Lajos, Wágner úr, Pilhál György)

2. Volt egyszer egy nagy csapat (Illés-kronológia, életrajzok)

3. Fő a próba (képriport)

4. Bródy Dani és Bródy Luca - A fiam + a lányom

5. Szörényi Örs - Az alma és a fája

6. Illés Áron: Túl magas volt a mérce

7. Szörényi Réka: Holdfény '69

8. Zorán: Ma más időket élünk

9. Benkő László: Az Illés volt a vízválasztó

10. Tolcsvay Béla: Felborult az értékrend (JBSZ)

11. A szakma szemüvege (Török Ádám, D. Nagy Lajos, Bornai Tibor, Németth Oszkár, Éliás Gyula, Dolák-Saly Róbert, Kovács Kati, Nagy Feró, Ivánka Csaba, Schuster Lóránt. Frenreisz Károly, Lovasi András és Bayer Friderika az Illésről)

12. Bors Jenő: A szó veszélyes fegyver

13. Mindörökké Illés (Kiállítás Kőbányán)

14. Egy elfelejtett dal (Szörényi-Bródy: Koszos kisfiú)

15. A gyűjtő

16. Ahogy az utca 13 embere látja

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016