Budapest Jazz Days címmel július 11-én és 12-én jazzfesztivált rendeznek a Budapest Sportcsarnokban és a Petőfi Csarnokban, adta hírül a napokban a Private Music Production koncertszervező iroda. A PMP többek között a Szegedi Jazz Napok, a Jövő Zenéje Fesztivál, a Tabán Jazz-Rock Jamboree egykori szervezője, a műfaj első hazai klubjának, az azóta megszüntetett Merlin Jazz Clubnak a létrehozója, valamint az Óbudai Jazz Klub megalapítója. Olyan sztárokat hoznak el rendszeresen Magyarországra, mint Jan Garbarek, Trilok Gurtu, Ralph Towner vagy Al di Meola.
Az első budapesti jazzfesztivál elsősorban Herbie Hancock új szupergroupjának hazai fellépése köré szerveződik - magyarázza Drienyovszki András, a PMP vezetője. - A jazz világában ilyen formátumú szupergroup jó ha öt-tíz évenként jön létre. Ez az alkalmi formáció egy hónapig él, Európába 12 napra jönnek át, hogy végiglátogassák a nagy fesztiválokat. Minden napjukra jut négy-öt ajánlat, nálunk sokkal gazdagabb országokból és városokból, úgyhogy nincs mit gondolkodni, el kell hozni őket. A zenekarban Herbie Hancock mellett Dave Holland bőgőzik, Michael Brecker a fúvós, John Scofield gitározik, Jack DeJohnette, illetve Don Alias az ütős. Tavaly ebben a felállásban kiadtak egy nagylemezt, annak az anyagát adják elő Budapesten is. Hancock kortárs rockzenészek - Peter Gabriel, Stevie Wonder, Paul Simon, Sade Adu, Prince, Kurt Cobain - szerzeményeiből válogatott. Ez a zenekar mindenképpen 1997 zenei szenzációja.
A jazzfesztivál véleményem szerint különleges ünnep, és ennek meg kell adni a rangját. Fantasztikus képességű muzsikusaink vannak, mégsincs egyetlen, nemzetközi mércével mérhető jazzfesztiválunk. Ennek megteremtésére próbálunk most kísérletet tenni. Az említett szupergroupon kívül aláírtuk már a szerződést a műfaj acid irányzatának legnagyobb sztárcsapatával, a Groove Collective-vel, valamint Debbie Harryvel, akit a popvilág Blondie-ként ismer, és aki most a John Lurie zenészeiből szerveződött Jazz Passengers élén igazi tiszta, intellektuális jazzt ad elő.
Feltétlenül, hiszen ebben a térségben kiemelkedő kvalitású muzsikusok élnek és alkotnak, a legismertebbeken, Namyslowskin, Stívinen és Scieranskin kívül említhetném a lengyel tenorszaxofonos Janusz Muniakot, a szlovén szárnykürtös-trombitás Stepko Gutot, a horvát dobos Lala Kovacevet, az osztrák Muthspiel testvéreket, és ne feledkezzünk el a hazaiakról, Dreschről, Szakcsiról, Szabadosról, Binderről, a Take Fourról és a többiekről. Ennek a rendkívül erős közép-európai mezőnynek feltétlenül meg kell jelennie a programban. A két nap a két helyszínen terveink szerint 10-12 élvonalbeli zenekar, illetve szólista lépne fel. Ha elég nagy az érdeklődés, esetleg vasárnap folytatódna, Al Jarreau menedzsmentjével jelenleg is tárgyalunk. Éjszakánként pedig az alkalmi színpadokon folyhatnának a hajnalig tartó örömzenélések.
Nem, semmi sem mozdult előrébb. Rengeteg nagyvállalattal tárgyaltunk, de hazánkban sajnos még nincs kultúrája sem a mecenatúrának, sem a szponzori tevékenységnek. Ezekhez felkészültség, széles látókör, ötletek és a helyi adottságok figyelembe vétele szükséges. Nem működhet bürokrata módon, táblázatok előtt ülve, az egy évre előirányzatt pénzt hónapokra és csomagokra bontva, és időnként tollal kipipálva, hogy ezt a hónapot már teljesítettük. És ha a pipa odakerül, megáll az élet. A művészeti élet azonban nem így működik, ott egyik pillanatról a másikra születnek új produkciók, melyeket a szervező irodák naprakészen követnek. Így viszont szponzori támogatásokra várva csak megkövesedett előadásokat és mumifikálódott sztárokat lehet a budapesti közönség elé hozni, nem friss és haladó szellemű produkciókat. Ennek ellenére az elkövetkező hetekben újabb ezer kilincset nyomunk le, újabb ezer levelet címzünk meg, újabb ezer helyről fognak páros lábbal kirúgni bennünket, mindezt annak a reményében tesszük, hogy azért akad egy-két nagyvállalat, mely áldoz erre a célra.
Ebben az ügyben velük még nem tárgyaltunk, de majd' tízéves tapasztalattal a hátam mögött sok jóra nem számítok. Megmondom őszintén, az urak egyetlen esetben keresnek meg minket - ha ingyenjegyre van szükségük.
A beígért koncerteket mindenképpen megtartjuk, lehet, hogy szerényebb keretek között, de az ünnephez méltóan. Tesszük annak reményében, hogy tevékenységünkkel sikerül előmozdítanunk az említett területek képviselőinek egy asztalhoz ültetését és akkor a Budapest Jazz Fesztival jövőjét leg-alább középtávon sikerülhet pénzügyi és kereskedelmi szempontból sínre tenni. A művészvilágból mindenesetre olyan befolyásos személyiségek ajánlották fel aktív segítségüket, mint Jan Garbarek, Zbigniew Namyslowski, Ralph Towner és Al di Meola. Talán az ő szakmai és emberi tekintélyük megmozdítja a cégeket és az illetékeseket.
------------------------------------
Kapcsolódó anyagok:
Drienyovszki András: Kiszámítható költségvetés kell >> - interjú, 1999. május
Az a baj, hogy nem haltak bele (Montreux-Budapest) >> - cikk, 1998. augusztus
Ismét lesz jazzfesztiválunk >> - cikk, 1998. június
Herbie Hancock: A jövő jazz örökzöldjei >> - interjú, 1997. július
Drienyovszki András: Lesz nemzetközi szintű jazzfesztiválunk >> - interjú, 1997. április
Komédiásdi (A Merlin-ügyről, utoljára) >> - cikk, 1994. szeptember
Drienyovszki András: Vihar előtti csend >> - interjú, 1994. szeptember
Merlin kontra Merlin >> - nagyriport, Drienyovszki-Jordán, 1994. március