Kétórányi nosztalgia (Török Ádám 50)

Jóvágású nehézfiúnak, netán jól tartott testőrnek gondolná az ember, pedig Török Ádám az, mégha az elmúlt években erősen átalakult is. Egykor zászlóként lobogó sörénye jó ideje a múlté. A robusztus termethez sima koponya és fekete napszemüveg dukál. Bő két héttel múlt ötvenéves, ahogy illik ilyenkor, széles baráti társaságban ünnepelt a Petőfi Csarnokban.

  • Olcsó poén, de mi történt? Elaludtál a parkban?

Amikor nemrég a családdal a tévében megnéztem a velem készült riportot, elborzadtam, de szörnyű látvány, ahogy az a pár szál a szélben lengedez. Az ember egy darabig próbálja az időt megállítani, rakosgatja a haját elölről hátra, festegeti, főleg, ha a felesége is erre unszolja. Aztán belátja, hogy tehetetlen.

  • AElégedett most az asszony?

Igen. Meg nekem is jobb. Roppant praktikus, beállok a zuhany alá, aztáncsak megtörlöm a fejem. Michael Jordannek köszönhetően szerencsére a kopaszra nyírt fej jelenleg roppant népszerű.

  • És a szemüveg? Szintén az új imázs elmaradhatatlan kelléke?

Lassan ehhez is hozzá- szoknak az emberek. Szeretem, mert kicsit személytelenné válhatok, ha akarom, elbújhatok a kíváncsi tekintetek elől.

  • Öt évvel a Mini jubileumi koncertje után a társaiddal ismét emlékeztél. Tényleg szükség van ezekre a nosztalgia-partikra?

A rock and rollban hihetetlen erős a nosztalgia. A focihoz hasonlóan a régi nagyok „mérkőzésére" ma is sokan kijárnak, akárhogy totyognak az öregek. Az emberek ezeken a partikon a fiatalságukat keresik, várják a hangulatot, ami azt felidézi. Legalább két óra erejéig.

  • A szombati koncert egyfajta időutazás is volt...

Igen, visszafelé mentünk az időben: mai együttesem, a RABB kezdett, aztán jöttek a svájci barátaim. A Jammin' , tagjaival 1989-ben találkoztam, Amerikában is felléptünk. A szünetben, mint egy igazi klub-bulin, még egyszer teleszívhatta magát mindenki a büfében, majd beindult az időgép, Németh Károly, Tátrai Tibor, Závodi János, a végén mindenki fel, és együtt eljátszottuk az erre az alkalomra írt két új számomat. A koncert fergeteges örömzenélésbe fulladt.

  • Tán turné is kinéz?

Megyünk, szerencsére nagy az érdeklődés: Tatabánya, Székesfehérvár, Dunaújváros, Pécs, a végén Paks. Azok a vidéki városok te- hát, ahol a harminc év alatt jelentős sikereket arattam. Márciustól pedig ismét együtt játszom Németh Károllyal, akivel Köves Pinyó és Füles társaságában próbáljuk megidézni a Mini szellemét.

  • Az elmúlt évtizedekben nemcsak a zenédhez, a lakhelyedhez is makacsul ragaszkodtál. Gyakorlatilag egyéves korod óta a Vízivárosban, a Szabó Ilonka utcában laksz. Mi az, ami ennyi idő után is helyben tart?

Ebben a kerületben éltem le az egész életem, itt arattam a legnagyobb sikereimet, a Várban, a Bem rockparton, a Tabánban, az Ifjúsági Parkban. Ez a presszó például, amelyben beszélgetünk, valamikor maszek cukrászda volt, gyerekkorunkban imádtunk ide járni, tíz forintból fagyiban és vattacukorban dőzsölni. Másik kedvenc helyemen, a Horgásztanyában készítik szerintem ma is Budapest legjobb rántott borjúlábát. Nem csoda hát, hogy bár időnként különböző hölgyekkel költöztem össze, ide mindig visszatértem. Amikor édesanyám meghalt, felújítottuk a lakást, azóta ott lakom a családdal, Dancival és a tizenhét éves Dani fiammal. Valószínűleg innen visznek a temetőbe is.

  • Gyerekkorod a galerik virágzásának időszakára esett. De annak is rég vége. Milyen emlékeket őrzöl róla?

A szomszéd házban és a miénkben legalább tizenöt azonos korú fiú volt. A környéken több helyen alakultak galerik, őrült verekedések folytak, minden utcának megvolt a maga területe és befolyási övezete. A mi galerink tűnt a legerősebbnek, rövid időn belül gyakorlatilag meghódítottuk az egész Várat. Tudod, akkor még mindenki egyformán tudott verekedni. A különböző küzdősportok még ismeretlenek voltak idehaza, meg a világ sem volt ennyire durva. Nem féltél belekötni valakibe, kaptál egy-két pofont, te is adtál. Jó kis bunyók voltak, aki jobban bírta, állva maradt. Ma viszont lehet, hogy egyetlen ütéssel elintéz valaki.

  • Találkozol néha még a galeritagokkal?

Teljesen szétszóródtunk. A galerivezér, köztünk a legidősebb, Erdős Gyuri néhány éve került elő, Bonyhádon lakik, a paksi blues-rock fesztiválon rendszeresen találkozunk. Akkoriban hatalmas mértetű „vadállat", a környék réme volt - ma békés nyugdíjas. Ebből is láthatod, hogy az időt megállítani nem lehet.

---------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Kétórányi nosztalgia (Török Ádám 50) >> - interjú, 1998. február

Török Ádám: Bódító badacsonyi bulik >> - interjú, 1993. március

 

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016