A Tin Tin Q tagjai nem kisebb feladatra vállalkoztak, minthogy megpróbálják összebékíteni a nemzeteket. Ha már a politika szintjén nem megy, ők univerzálisabb nyelvvel, a zenével kísérleteznek, egyelőre ígéretesen. 1994. tavaszán mutatkoztak be, stílusosan az éppen esedékes WOMUFE-n, azaz a II. Nemzetközi Világzenei Fesztiválon. Juhász Gábor (gitár), Monori András (kaval), Szalai Péter (tabla) és Szőke Szabolcs (gadulka) tradicionális ihletésű kamarazenét játszik, erősen kötődve az orientális zenei kultúrákhoz. Közös kompozícióikban a dallamvilág keleti eredetű skálákra (rágák), bolgár-görög hangsor-variációkra (makámok), illetve a Bartók által gyakran használt másfeles skálák jellegzetes hangulataira épül. A ritmus fő jellemzője a gyakori aszimmetrikus, bolgár, ázsiai vagy afrikai ritmusképletekből eredő lüktetés. A Tin Tin Quartet gyakori vendége a hazai és a nemzetközi jazz-, etno- és világzenei fesztiváloknak. Az Ananda Sound gondozásában pedig a napokban jelent meg második, Árnyjátékok című nagylemezük.

Fotó: Halasi István

• Nevetekben a Q betű, ha jól tudom, arra utal, hogy ez nyitott formáció, alapvetően kvartett felállású, amely vendégszólisták bevonásával könnyen kvintettet bővülhet. Egyik legutóbbi fellépéseteken például Dés László játszott veletek, egy éven belül immár másodszor.

Vendégszólistákat sajnos gyakorlatilag csak a Lágymányosi Közösségi Házban adott koncertjeinkre tudunk hívni, mert egyedül itt biztosítják a hozzá a szükséges feltételeket - magyarázza Szőke Szabolcs, a zenekar vezetője. - Kivételt jelent az idei malibori fesztivál, ahol június 26-án Fekete István trombitással együtt lépünk fel. Ennek egyébként az is az oka, hogy a fesztivál szervezője ebben a felállásban hallott minket először.

• Nem féltek, hogy ezt a többpólusú, többrétegű kamarazenét a neves szólisták túlságosan elhúzzák egy irányba? Hogy ők nem tudnak kellőképpen alázatos lenni a kollektíva és a zene iránt?

A koncertek programját általában úgy állítjuk össze, hogy annak első fele egyértelműen a zenekarról szól. A vendég csak a szünet után lép fel, s eddig minden meghívott művész megfelelő alázattal viszonyult hozzánk. A darabok többé-kevésbé meg vannak írva, az improvizációk helye adott, előre megbeszéljük, hogy kinek, mikor kell játszani, úgyhogy inkább csak a hangzás és a stílus változik meg egy kicsit, a zene lényege nem.

• A szólisták belépésével inkább a jazz felé hajlik a zenétek. Ez szándékos?

Részben igen, de azért igyekszünk nem csak jazzmuzsikusokat meghívni. Fellépett velünk például Steven James, a világhírű amerikai sarod-művész, júniusban az idei WOMUFE-n egy indiai santorművésszel lépünk fel (a santor egy cimbalomhoz közel álló hangszer) és tervezzük, hogy valamikor ősszel  Sebő Ferenccel adunk közös koncertet. Ezek az alkalmi formációk azért is hasznosak, mert olyan emberek érdeklődését is felkelthetik, akik egyébként sosem hallgatnának ilyen jellegű zenét.

• A Tin Tin Quartet új felállásának egyik kellemes meglepetése, hogy Szalai Péter ismét visszatért közétek, holott annak idején éppen azért váltak el útjaitok, mert ő kijelentette: a továbbiakban csak az ortodox indiai zenének él.

Mi ketten már régóta dolgozunk együtt, a Tin Tin gyakorlatilag kettőnk duójaként indult. Péter életében valóban volt három-négy olyan év, amikor minden figyelmét és idejét az indiai zenének szentelte, ezért a Calcutta Trio mellett semmilyen más jellegű zenélésben nem vett részt. Ma továbbra is intenzíven tanul, évente jár Indiába, de úgy érzi, most már belefér a mindennapjaiba, hogy más értékes dologban részt vegyen. Ez a tevékenysége egyelőre a Tin Tin Quartetre korlátozódik.

• Egy évvel ezelőtt, amikor bemutatkozó albumotok, az Ütközés megjelent, azt mondtad nekem, hogy gyakorlatilag kész van a második lemez anyaga is. Azok közül a kompozíciók közül mégsem került egyetlen egy sem a mostani korongra.

Egyszerűen kiszorultak. Az első albumot szinte a megalakulásunk után vettük fel, és annak anyaga igazán a későbbi koncertek során érett be. Az Árnyjátékok esetében viszont úgy vonultunk a stúdióba, hogy a darabokat régóta játszottuk. Mi is jobban összeértünk, a zene is érettebb lett, így szükségszerű volt, hogy a korábbi műveket félretegyük és újakat írjunk helyettük.

• Zenétekben együtt van jelen a kötött kompozíció és a szabad, néha jazzes előadásmód. Ez utóbbi mintha háttérbe szorult volna az új lemezen.

Ennek oka talán a rövidebb lélegzetű darabokban kereshető. Mostani albumunkon elsősorban a változatosságra próbáltuk a hangsúlyt helyezni. A borítón látható négy bohóc pedig azt is jelzi, ezúttal több szerepet kapnak a zenénkben a komikus, groteszk elemek. Akár Árnyak és játékok is lehetne a címe.

• Ha röviden meg kellene fogalmaznod, mit mondanál, mi ennek a zenének a legfontosabb tulajdonsága?

Kissé fellengzősen a tolerancia. Amolyan befogadózene ez, melybe a minket ért kulturális hatásokat igyekezünk beépíteni. Ha végignézzük a lemezen található kilenc számot, igen eltérő hatásokat tapasztalhatunk. Itt van például az ötödik, az Egész hangok, amely balkáni 7/8-os ritmusra épül, ugyanakkor egy Debussy által gyakran alkalmazott, mesterségesen létrehozott egészhangú skálán mozog. Az India Blue nevének megfelelően indiai hatást tükröz, némi jazzes beütéssel, a címadó Árnyjátékokban viszont számtalan gamelán hangszer szerepel, miközben ritmikai világa és a skálája egyértelműen dél-indiai. Az lemezt indító Katakiban pedig a gyakori harmóniaváltások mellett erősebb a jazzes hatás.

• Mennyire van lehetőségetek fellépni?

Szerencsére egyre több meghívást kapunk, főként külföldről. Külön örömömre szolgál, hogy húsz évi balkáni zenélés után idén júniusban a zenekarral együtt meghívtak Szófiába, az ottani kortárs, folk- és jazzfesztiválra. Szkopjében a napokban egy törökfürdőben léptünk fel, a Szintézis a huszadik századi zenében című fesztiválon. Koppenhágába, Európa idei kulturális fővárosába talán kijutunk, de a Lágymányosi Közösségi Házban és a Stúdió K új kisszínházában továbbra is hallhatóak vagyunk. Néha kifejezetten nyomorgunk, de nem lenne szerencsés, hogy ha mindennapi megélhetési gondok vinnék el a szükséges energiákat. Az idei tél tragikus volt, tele vagyunk adósságokkal, de most, a tavasz beköszöntöttével talán valami körülöttünk is megmozdul.

-------------

Kapcsolódó anyagok:

A gadulka ereje (Szőke Szabolcs 60 >> - Szőke Szabolcs portré, 2008. május

Makám: Café Babel (1997) >> - 303 magyar lemez, 2008

Szalai Péter - Verbális zenekultúra >> - interjú, 2009. június

Tin-Tin - Összeért az Ötösfogat >> - cikk, 2004. október

Tin-Tin: Árnyjátékok >> - interjú, 1996. április

Kultúrák, ha találkoznak (Tin-Tin) >> - cikk, 1995. február

Zene gadulkára és tablára (TinTin>> - interjú, 1991. november