Dudás Lajos egyike Európa legfelkészültebb és legsokoldalúbb jazzklarinétosainak. Jó két évtizede a Rajna parti Neussban él, tanít klasszikus zenét és jazzt, a politikai változások óta egyre gyakrabban látogat haza, néha hozza magával hangszerét, s ha alkalom adódik, koncertet is ad. Legutóbb a Régi Zeneakadémián Berkes Balázs bőgős közreműködésével mutatta be szerzeményeit a hazai közönségnek.

Fotó: Karai Sándor

• Eddig mindig egyedül jöttél, társak nélkül.

Társakkal jönni elsősorban anyagi okok miatt nem tudok. Németországban a zenészeknek nem lehet elmesélni, hogy Magyarországon ebben a műfajban jószerivel csak az örömért zenélnek a muzsikusok, ezt időnként én is szívesen megteszem, de a kinti kollégáktól még megkérdezni sem merem,. Úgyis jövök minden évben haza, s ha lehet, az itthoni tartózkodásomat összekötöm egy-egy fellépéssel.

• Sosem akartál véglegesen hazajönni?

Megszoktam emigránsnak lenni, ha itt élnék, nem lenne olyan érdekes számomra Magyarország. A hazai zenészek sem éreznek konkurenciának, tudják, hogy úgyis csak jövök és megyek. Vélhetően ezért olyan jó a kapcsolatom mindenkivel.

• 1965-ben miért hagytad el az országot?

Egyszerűen kíváncsi voltam a világra. Társaimmal először Lengyelországban, illetve Csehszlovákiában játszottunk, majd Bulgáriába és Jugoszláviában turnéztunk, ahol hallott bennünket egy nyugati impresszárió, s Németországba szerződtetett. Tehát hivatalosan, az Interkoncert közreműködésével mentem ki, néhány évig fizettem az előírt adójáradékot, aztán úgy döntöttem, végleg kinn maradok. Csak 1977-ben jöhettem először haza német állampolgárként Magyarországra.

• Miért Neuss-ban, e százötvenezres Rajna-parti városban telepedtél le?

Annak idején több álláslehetőség közül választhattam, de ez volt az egyetlen hely, ahová rögtön leszerződtettek. Tíz évi folyamatos utazgatás után úgy gondoltam, ideje letelepedni. Legyen olyan biztos megélhetési forrásom, amely lehetővé teszi, hogy ne kelljen mindent elvállalnom, hanem azt játszhassam, amit igazán szeretnék.

• A korábban a bigband és a dixieland korszakában népszerű klarinét a bebop hullám idején erősen háttérbe szorult, s csak az avangrárd jazz-zenészek kezdték el újra felfedezni maguknak. Miért választottad a klarinétot hangszerednek?

Mint a legtöbb zenész, én is zongorázni kezdtem először, de az avantgárd műfajához valóban a fúvós hangszerek illenek a legjobban, s nekem azok közül a klarinét tetszett a legjobban. Talán azért, mert a rádióban hallottam Artie Shawt és Benny Goodmant játszani. A bebop korszakban valóban Buddy DeFranco-n kívül senki sem tudta ezt a stílust rajta hozni, majd Tom Scott és a többiek hozták vissza az avantgárd jazzben ismét a hangszer jelentőségét.

• Ha jól tudom, a jazz mellett időnként komolyzenei koncerteken is fellépsz.

Igen, de ezek a komolyzenei koncertek nagyon sok próbát és gyakorlást igényelnek, s ahogy az ember öregszik, egyre kevésbé van kedve hozzá. Túl sok benne a kötöttség, a jazznek pedig éppen az a sajátja, hogy a zenei vázlatok a pillanat hevében bontakoznak kik. Nem lehet tudni, hogy a koncert végére hova jutunk, milyen lelki állapotba kerülünk. Ha mindig mindent tudnánk előre, már nem is érdekelne, inkább hazamennék és lefeküdnék.

• Azt hiszem, bátran állíthatjuk, életed és tevékenységed egyetlen vég nélküli kísérlet. Ahány lemez, annyi zenei világ, igaz, a klarinétjátékod közben nem nagyon változik. Mégis, mindez igen zavaró lehet mind a közönség, mind a szakma számára.

Ezt meg tudom érteni, de engem mindig is vonzottak az új dolgok, az új kihívások. Egy idő után elvesztem a türelmem és a kedvem, s mást akarok csinálni. Egyetlen utat végigjárni engem untat. A kíváncsiságomon egyszerűen nem tudok úrrá lenni. Néhány évvel ezelőtt ismét elindultam az avantgárd irányába, majd közvetlenül utána csináltam egy ízig-vérig fúziós produkciót. Persze mindenki csak nézett, hogy mit csinál ez a pali, de elég gyorsan kiderült, hogy utóbbira lényegesen nagyobb az érdeklődés. Idén nyár elején a Pannon Jazz sorozatban megjelent Maydance című lemezem szintén kedvező fogadtatásban részesült, a hallgatók boldogok, hogy végre harmonikus és melodikus a zene.

• Tizenöt-húsz éven keresztül elsősorban avantgárd jazzmuzsikusként voltál ismert, most mégis populárisabb produkcióval rukkoltál elő. Belefáradtál a szélmalomharcba?

Bele. Állandóan fejjel rohanni a falnak nem mindig eredményes. Most ilyen jazz-rockos lemezhez volt kedvem, szeretnék továbbra is a Maydance által kijelölt úton haladni, Deseő Csabával készülő új produkciónk ennek megfelelően fúziós zene lesz, latinos ritmusokkal, melodikus kompozíciókkal. Az avantgárd tizenöt éven keresztül jóformán semmit sem hozott, ezekre a lemezekre azonban vevő a közönség.

• Erkölcsileg azért eddig is megbecsültek.

Valóban, az erkölcsi elismerés megvan, azt már nem lehet tőlem elvenni, úgyhogy gyakorlatilag bármit csinálhatok. Az utóbbi néhány lemezemtől még senki sem fog engem fúziós-zenésznek tartani. A klarinétjátékom továbbra is szabados marad, csak a ritmus és a harmónia változik.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Dudás csak fújja a magáét >> - interjú, 1996. február

Dudás Lajos: Ha sokat próbálok, kedvetlen leszek >> - interjú, 1996. május