Vajon a helyére kerül-e a hazai kulturális rendezvények mezőnyében és a nemzetközi fesztiváltérképen az idén augusztus 8. és 15. között tizenötödik alkalommal megrendezett Sziget? Újabb korszakhatárhoz vagy a véghez közeledik-e az évente többszázezer embert és több milliárd forintot megmozgató multikulturális vállalkozás? Tudnak-e a közpénzeket elosztó rendszerek vagy a hazai szponzorok kezdeni valamit azzal a helyzettel, ha egy rendezvény kinövi az ország méreteit? Többek között erről faggattuk Gerendai Károly főszervezőt.

Fotó: Kovács Bence

• A Sziget 1993 óta íródó története nagyjából három szakaszra bontható. Az első két évben egy amatőr baráti társaság nagy lelkesedéssel, de tetemes anyagi veszteséggel hozta létre. A harmadik és a nyolcadik év között már üzletileg is működött a vállalkozás, a fesztivál mögött álló Sziget Kft-ben kialakult a céges struktúra, folyamatosan nőtt a rendezvény területe, látogatottsága, költségvetése, programjainak száma. Aztán úgy 2001-2002-re beállt a Sziget, azóta csak a ráfordított pénz mennyisége lett több, illetve a programok és szolgáltatások minősége javult, de minden más mutatója nagyjából konstans maradt. Lehet-e innen még továbblépni?

Úgy gondolom, a Sziget fejlődéstörténetében új szakasz kezdődhet. Miközben egyértelműen bebizonyosodott, hogy nemzetközileg is jelentős eseménnyé vált, ezt nem követte nyomon a rendezvény gazdasági háttérének struktúrája. Az elmúlt évtizedben Magyarországon nem alakultak ki azok a finanszírozási rendszerek, amelyek kezelni tudnák, ha egy fesztivál sikeres és túlnővi a megszokott belterjes urambátyám viszonyokra épülő kereteket, sőt az országhatárokat is, hiába egyértelmű, hogy országimázs vagy turisztikai szempontból, de akár gazdaságilag is hasznot hoz az államnak. Ráadásul a hazai szponzorok is egyre inkább negatívumként értékelik a Sziget nemzetköziesedését.

• De hát itt világcégek hazai leányvállalatáról van szó.

Igen, de ők kizárólag a magyar fogyasztók elérésében, meggyőzésében érdekeltek, ezt szolgálja a szponzorálásra fordítható, amúgy a piac méreteiből fakadóan elég véges keretük. Ezért, ha nem nő a magyar látogatók száma, nincs esély több reklámbevételre és kénytelenek vagyunk a közönségre hárítani a többletköltségeket. Bár a belépők árszínvonala még mindig jelentősen elmarad a hasonló európai rendezvényekétől, a hazai közönség egyre kevésbé képes ezt a növekedést finanszírozni. Miközben az amúgy egyre többen érkező külföldiek számára ez nem jelent problémát. Az elmúlt öt év tehát alapvetően a nemzetköziesedés és a minőségemelés jegyében telt el, de az ezzel kapcsolatosan felmerült kérdésekre ma még nincsenek igazán jó válaszok. S ha ezt pár éven belül nem sikerül megoldani, akkor olyan kihívással kerülünk szembe, amit képtelenek leszünk kezelni.

• Akár a Sziget végét is jelenthetné?

Legrosszabb esetben igen. Bár remélem, az általunk remélt és elindított folyamatok a hosszú távú stabilizálódás irányába mutatnak, de el kell ismerni, létezik más forgatókönyv is. Beindulhat ugyanis a visszafelé építkező folyamat: ha nincs miből finanszírozni a többletkiadásokat, akkor valahol spórolni kell, amitől rosszabb lesz a Sziget, ami kihat a látogatottságra, az meg a szponzorokra, ami miatt ismét faragni kell a kiadásokon, ami miatt ismét romlik a rendezvény színvonala, és így tovább. A mostani helyzet azért is vízválasztó, mert eddig a felmerülő kérdésekre a válaszokat nekünk kellett érdemben megadni. Most nagyrészt külső tényezőkön múlik minden. Sem a szponzorokra nincs bizonyos szinten túl ráhatásunk, sem az ország kultúrafinanszírozási logikájára, sem a gazdasági környezetre. S akkor a kezdetek óta meglévő egyéb kockázati tényezőkről (például időjárás) még nem is beszéltünk.

• Nem lenne érdemes „globalizálódni”, sok kis „szigetet” létrehozni, akár a környező országokban, akár távolabb? És aztán az egész hálózatra nemzetközi cégektől nemzetközi pénzeket szerezni?

Ez is egy lehetséges út, de úgy vélem, a Szigetre mint nemzetközi fesztiválra már önmagában is lehetne nemzetközi szponzorokat találni. Stratégiailag persze mindenképp kellenének „kis szigetek”, hisz a környező országok piaca koránt sincs lefedve, s ha védeni akarjuk a pozíciónkat, akkor inkább magunknak csináljunk konkurenciát, mint mások nekünk. Nem feltétlen hasonló méretű fesztiválokra gondolok, inkább a mi kapcsolatrendszerünkön és tapasztalatunkon alapuló kisebb eseményekre, megfelelő helyi partnerekkel. Ennek a stratégiának az első példája az Erdélyben ötödik éve működő Félsziget Fesztivál, amely tavaly már minimális nyereséggel zárult.

• Mi vezetett amúgy odáig, hogy idén bejelentsétek: a Sziget inkább nem kér állami támogatást?

Sosem tudott minket a központi támogatási rendszer kezelni. Egyrészt generációs és ízlésbeli különbségek miatt, másrészt azért, mert továbbra is az ismeretségi és szociális szempontok határozzák meg a döntéseket. A legnagyobb baj, hogy ez a rendszer úgy van kitalálva, hogy mindenkit hazugságra ösztönöz. A pályázatokat eleve úgy írják ki, hogy olyanok jelentkezzenek, akik támogatás nélkül veszteségesek lennének és általános szempont, hogy működésre, beruházásra, fejlesztésre nem adnak. Miközben a rendezvények döntő többségét értelmetlen lenne létrehozni, ha a szervező legalább a cégét nem tudja eltartatni vele. Ezzel az erővel az éhező fesztiválszervezők vagy a tehetségtelen, jobb esetben kiégett népművelők javára is kiírhatnának pályázatot. Ráadásul ezek a közpénzek nem segélyek, hanem határozott céllal adott támogatások: csinálj nemzetközi reklámot, hozzál sok turistát, terjeszd minél szélesebb körben a kultúrát. Egy 2005-ös KPMG-s kutatás szerint csak a Szigetből fakadó direkt bevételei a központi költségvetésnek 1.3 milliárdot tettek ki, és akkor nem beszéltünk a soktízezer turistáról a többszázmillió forintos nemzetközi reklámkampányról, és persze országimázsról, prevencióról. Mivel a Sziget évek óta üzletileg is sikeres, és nem akarjuk ennek az ellenkezőjét hazudni, így eleve kizárnak bennünket minden pályázatból.

• Azért eddig minden évben kaptatok állami pénzt, legutóbb éppen 100 millió forintot.

Igen az elmúlt években az előbbi problémát orvoslandó központilag kormánydöntéssel megszavazott 100 millió forint sok pénz, de a költségvetésünknek alig 4 százaléka. Valahol mégiscsak nonszensz, hogy a kormányzatnak a költségvetési tartalék terhére kell támogatást adni a Szigetnek, miközben ezekre a célokra több milliárd forintnyi közpénz megy el mindenféle csatornákon keresztül. Egyes pályázati kiírások (turizmus elősegítése, külföldi reklám) alapján, ha azt tényleg szó szerint vennék, rajtunk kívül keveseknek adhatnának pénzt, ehelyett általában olyanok kapják, akik valójában egyik feltételnek sem felelnek meg, de legalább veszteségesek vagy ismerősök. Ebből lett elegem. Ráadásul meg is engedhetem magamnak, hogy elegem legyen belőle, hisz 4-5 százaléknyi játéktér mindig van a költségvetésben. Egyben levetkőzzük az ezzel járó problémákat is. Magyarországon ma még mindig úgy gondolja az apparátus, hogy ha valamit támogat az állam, akkor neki jár az ingyenjegy. Nálunk mostantól ez másként lesz.

• Egy ponton azért nem tudnak függetlenedni az államtól, pontosabban az önkormányzattól, ez pedig a terület. Amit jelenleg ingyenesen bocsát a rendelkezésükre a főváros.

Igen, ezzel szoktak példálózni mások is. Az egyik önkormányzati képviselő egyszer azzal érvelt, hogy ez ugyanolyan közterület, mint a Vörösmarty tér vagy az Andrássy út, így ha ott a hot dog árusnak x összeget kell fizetnie négyzetméterenként, akkor mi is fizessünk ennek arányában az egész területért 750 millió forintot évente. Holott a hajógyári szigetnek a nem privatizált része egy gyönyörű közpark, amelyen az illetékesek még egyetlen nyilvános vécét sem létesítettek. Miközben a Sziget Kft. az elmúlt bő egy évtizedben a terület rendezvény utáni rendberakásán túl nagyjából 200 millió forintot költött - a tulajdonos helyett - az infrastruktúra fejlesztésére és a terület árvizek utáni helyreállítására. Persze, ha egyszer mégiscsak kér a főváros bérleti díjat, akkor vagy költöznünk kell, vagy be kell építenünk az árakba. Kérdés, hogy megéri-e mindez a fővárosi önkormányzatnak. Ha reális árat kérnek, az az ő költségvetésük szempontjából elenyésző plusz bevételt hozna, miközben az egésznek rossz üzenete lenne. Szerintem az a tisztességes hozzáállás, hogy a költségeket kifizettetik velünk, de ami neki sem kerül pénzbe, azért tőlünk sem kérnek semmit. Ráadásul a város több szempontból is profitál a Szigetből: egyrészt direkt bevételei is származnak az adókból, a turizmusból, másrészt presztízsnek, városreklámnak sem utolsó. Nem véletlenül tekintik Budapest kiemelt fontosságú nagyrendezvényének a Szigetet.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Gerendai Károly - Az áttörés éve >> - interjú, 2003. július

Sziget 2002 - Meddig kell az együttlét >> cikk, 2002. augusztus

Sziget-zene - Kisérletek az idő megállítására >> - cikk, 2002. augsztus

Sziget-újdonság: világzenei nagyszínpad >> - cikk, 2000. augusztus

Gerendai Károly -Amíg a hely engedi >> - interjú, 1999. július