László Attila - A jazz és az őt megillető hely

A László Attila Band nemrég érkezett haza amerikai körútjáról, melynek keretében New Yorkban, Washingtonban, Chicagóban és Clevelandban adtak több koncertet, javarészt jazzklubokban. Az együttes névadó-vezetőjével - aki egyben öt éve a Magyar Jazz Szövetség elnöke - e turné kapcsán a műfaj magyarországi helyzetéről, lehetőségeiről és az állami szerepvállalás szükségességéről beszélgettünk.

altFotó: Velledits Éva

  • Magyar jazz-zenekarok ritkán jutnak el a tengerentúlra. Hogyan jött össze ez a meghívás?

Molnár László, jelenlegi ENSZ-nagykövet régóta kedvelte a zenénket, ő mutatta meg a lemezeinket egy amerikai szervezőnek, aki látott benne fantáziát. Eredetileg két évvel ezelőtt mentünk volna, de a szeptember 11-i események miatt ez csak most sikerült. Nyolc koncertet játszottunk New York-ban, New Jersey-ben, Washingtonban, Chicagóban, Clevelandben, főként jazzklubokban, de felléptünk a magyar nagykövetségen, vendégei voltunk a magyar kulturálius központnak, sőt, az egyik esemény egészen különleges volt: közel negyven ország ENSZ-nagykövete jelent meg rajta.

  • Hogyan fogadták a helyiek a zenéteket, ami - mégha számos közép-európai vonást tartalmaz - alapjaiban mégiscsak amerikai?

A fogadtatás mindenhol egyértelműen pozitív volt. Bár nem akarom a jelentőségét eltúlozni, de szóban több helyre, több fesztiválra meghívtak bennünket, sokan gratuláltak és nem értették, eddig miért nem játszottunk arrafelé. Talán azt méltányolták, hogy mi az övéktől eltérő utat járunk. A zenénknek azt hiszem, nem az amerikai hatás a lényege. A több mint tíz éve működő László Attila Band tagjai elég különböző zenei környezetből érkeztek, és ezt a sokféle hatást a kezdetektől igyekeztünk valahogy egy irányba terelni. Oláh Kálmán zongorajátékában kétségtelenül nagyon erősen jelen van az amerikai jazz, de érezhető benne a klasszikus és kortárs zene is. A basszusgitáros Lattmann Béla vagy a dobos Szendőfi Péter megint más világot képvisel, és eddigi muzsikánk a szaxofonos Borbély Mihály belépésével jól érezhető népzenei felhangot kapott. Szándékosan nem a mostanában oly divatos groove-os, dinamikus irányba indultunk el, hiszen ebben az amerikaiak verhetetlenek. Mi hasonló hatást egy folyamatos, intenzív improvizatív zenéléssel szeretnénk elérni, ami finomabb dinamikákat használ.

  • A László Attila Band is olyan, mint a magyar jazz-zenekarok többsége: tagjai párhuzamosan több formációban is dolgoznak. Mennyire lehet így folyamatosan működni?

Sokat kell persze egyeztetni, de ennek a több lábon állásnak megvan a maga előnye. Megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy az ajánlatoknál szabadon döntünk, csak azt vállaljuk el, amit mi is akarunk. Persze a megkeresések száma is sok minden függvénye, vannak sűrűbb és csendesebb időszakok, de nagyon fontos, hogy ez a társaság nem csak a színpadon, hanem a mikrobuszban is jól érzi magát. Tudjuk, mindig számíthatunk a másikra.

  • Az aktív zenélés és tanítás mellett egy ideje közéleti funkciókat is betöltesz: öt éve vagy a Magyar Jazz Szövetség elnöke. Ez a civil szervezet 1990 óta működik, meglehetősen takaréklángon. Tavaly azonban meglepő módon aktivizáltátok magatokat, egy éve folytattok tárgyalásokat a kulturális minisztériummal a műfaj támogatása érdekében. Mitől változott meg a korábbi hozzáállásuk, illetve mit sikerült elérniük?

A hazai civil szervezetek működését és főleg a költségvetését mindenki ismeri, javarészt társadalmi munkában végezzük a dolgunk. Ebből azért sok minden adódik. Ennek ellenére nagyon fontosnak tartom, hogy a Magyar Jazz Szövetség 1990 óta folyamatosan működik, ami lehetővé tette, hogy a műfaj mások felől megszólítható legyen, illetve hogy a zenészek hitelesen meg tudjanak szólalni saját érdekükben. A szövetség az elmúlt 13 évben a kapcsolattartás egyik eszköze lett, a műfajt érintő díjakra minden alkalommal javaslatot tett, illetve 1991 óta minden évben megrendezte a Magyar Jazz Ünnepét. A műfaj, eredményei ellenére egy ideje kifejezetten nehéz helyzetbe jutott, ezért határoztuk el másfél éve, hogy tárgyalásokat kezdeményezünk a minisztériummal annak érdekében, hogy a magyar jazz, mint improvizativ kortárs zeneművészet a hazai zenei életben az őt megillető helyre kerüljön, és az állami támogatási rendszerből az európai gyakorlatnak megfelelő mértékben részesüljön. Több területen sikerült már eredményeket elérni.

  • Például?

Tavaly a NKÖM összesen 6 millió forinttal támogatta három vidéki rendezvény magyar résztvevőit, az őszi Budapest Jazz Fesztivált pedig további 5 millió forinttal. Az idei évben a hazai jazzklub-hálózat újjáélesztése a legfőbb cél, amire 30 millió forintot szán a minisztérium, de csak azoknak a kluboknak, amelyek saját erőforrást is bevonnak. Ez a keret mostantól elvben minden évben rendelkezésre áll. A pályázatokról egy élvonalbeli jazz-zenészekből álló szakmai grémium dönt, kiegészülve a minisztérium és a zenész szakszervezet képviselőivel. A magyar művészek külföldi fellépéseinek támogatása a leginkább a Hungarofesten és a kinti magyar intézeteken keresztül működik a leghatékonyabban. Úgy tűnik, a jazz idén már nagyobb mértékben kerül  bele a kínálatukba. Emellett szeretnénk létrehozni a Lakatos Ablakos Dezső ösztöndíjat, amely - a klasszikus zenei területén már működő Fischer Annie ösztöndíjhoz hasonlóan - a főiskolát végzett pályakezdő, kiemelkedő tehetségű jazz-zenészeket segítené. Kértünk támogatást a Budapest Jazz Orchestra, mint az egyetlen hazai professzionális jazz nagyzenekar működtetésére. Ők évek óta bizonyítanak, úgy érzem, megérdemelnének valamiféle anyagi biztonságot. Javaslatot tettünk egy kis létszámú jazziroda létrehozására is, amely a zenészek, szervezők, kiadók és események koordinálásához, illetve a műfaj professzionálisabb megjelenítéséhez lenne elengedhetetlen.

  • És mi a helyzet a többi tevékenységgel? Mondjuk a koncertek, a turnék, a lemezek támogatásával?

Egyrészt maradnak a hagyományos források - Nemzeti Kulturális Alapprogram, Artisjus Zenei Alapítvány -, másrészt szeretnénk létrehozni egy olyan keretet, hogy a máshová nehezen beilleszthető pályázatokról egy szakmai grémium közvetlenül dönthessen. Az NKA az elmúlt évben egyébként összesen 21 millió forintot ítélt oda jazzpályázatokra, ami jelentős eredmény.

  • Attól függ, mihez viszonyítjuk. Mondjuk az Operaház, a Nemzeti Filharmonikusok vagy akár egyes filmek milliárdos nagyságrendű támogatásához képest ez mégiscsak nevetségesen kevés.

Ez pontosan így van, de legalább elindult valami. A műfaj ezekkel az összegekkel persze még mindig nem került az őt megillető helyre, de ha ez a támogatás minden évben nő, előbb-utóbb odakerülhet.

--------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Guru, grandiózus hangzással >> - cikk, 2012. szeptember

László Attila: Azonos hullámhosszon>> - interjú, 2009. április

László Attila: A jazz és az őt megillető hely>> - interjú, 2004. február

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016
 
Ez a weboldal kizárólag a technikai működéshez használ cookie-t, a jobb felhasználói élmény érdekében. Honlapunk használatával Ön elfogadja, hogy cookie-t helyezhessünk el az Ön által éppen használt digitális eszközén.
Elfogadom Nem fogadom el