Nem mondhatni, hogy kapkodna az albumkészítéssel - Karácsony János 1986 és 1996 után csak néhány héttel ezelőtt rukkolt ki harmadik, Boldog Karácsony című lemezével. Márciustól várhatóan több koncertet is ad ennek örömére, jelenleg két vidéki dátum fix: 2-án Vácott és 29-én pedig Debrecenben lép fel, rendes országos turné - budapesti lemezbemutatóval - viszont csak ősszel várható.
Így alakultak. Korábban sem volt, ma sincs bennem különösebb visszavonulási vágy, nem vagyok agilis alkat, szeretem bevárni a dolgokat, és élek is az alkalommal, ha mások úgy látják, újra aktuális vagyok. A kevesebb néha több, mondhatnám bölcsebben, bár a feleségem nem osztja ezt a nézetem. Mostanában a szerencse mellém szegődött, az LGT az elmúlt években ismét előtérbe került, és vele én is. Mindenesetre ezúttal törekszem arra, hogy folyamatosan a piacon legyek.
Az eddigi kiadómnál azt mondták, nem éppen erre az anyagra vártak. Semmilyen szempontból nem láttak benne fantáziát, de mondták, ha találok rá kiadót, szívesen elengednek erre az alkalomra. A NarRátor Records pedig kifejezetten ilyen jellegű vállalkozásokat karol fel. A stúdiómunkával októberre lettünk kész, végül rohamtempóban még sikerült kijönni vele a karácsonyi piacra.
Nem. Aki meghallgatja a lemezt, azonnal észreveszi, hogy ezek nem karácsonyi dalok, szó sincs arról, hogy az ünnepet céloztuk volna meg. A megjelenéskor ez jó poénnak tűnt, de szerintem bármikor aktuális.
Valóban nincs okom panaszra. A történeti hűséghez tartozik, hogy ez az anyag valójában már 2001 végén stúdiókész volt, nem csak maguk a dalok, hanem a hangszerelések is, egyedül a megfelelő szövegek nem akartak megszületni, pedig több szerzőtárssal is próbálkoztam. De már akkor sejtettem, hogy az LGT-nek sok munkája lesz 2002-ben, miként a tavalyi év első fele arról is szólt, és a lemezemmel csak 2002 nyarán tudtam újra foglalkozni. De attól kezdve aztán ismét intenzíven belevetettem magam, és Korom Attila személyében szerencsére megtaláltam a kellő szövegíró társat. Minden nótára pontos elképzelésem volt, amin aztán kettesben dolgoztunk, és a szövegeket a végső formába végül ő tette. Egy hét alatt kiszaladt az, ami korábban hónapokon keresztül sem.
Gondoltam, ugrok egy nagyot, ezúttal megfordítom a dolgot. Nem láttam értelmét annak, hogy előbb betanítsam a dalokat egy komplett zenekarnak, őrlődjünk, súrlódjunk, fárasszuk egymást, és a végén aztán nem is az sül ki, mint aminek elképzeltem. Ezúttal előbb a stúdióban raktam össze az egész lemezt, és ha majd aktuálissá válik, mondjuk turnéra indulok vele, akkor jöhet a betanítás. Kevés alkalommal használtunk gépet, Závodi Gáborral mindent manuálisan játszottuk fel, persze eközben tengernyi effektet használtunk. Kettesben több időnk volt kísérletezgetni is, nem kellett senkivel sem időpontokat egyeztetni. Vigyáztam persze arra, hogy ezeket a dalokat élőben is el lehessen majd játszani, másrészt meglegyen a kellő ízük is. Nem szerettem volna elrugaszkodni a tőlem megszokott vagy elvárható megszólalástól, de azért fontos volt, hogy ez a lemez 2002-ben szólal meg.
Praktikussági szempontból a Roland East Europe bemutató zenekarával. A NarRátor Records vezetője egyben ennek a vállalatnak az igazgatója, és mivel ezek a fiúk minden hónapban több alkalommal is bemutatókat tartanak valamelyik nagyobb vidéki városban, össze lehetett a két dolgot kötni. Nagyobb szabású turnéban egyelőre nem tudok gondolkodni, előbb valamilyen szponzorpénzt kell szereznem rá. Klubszinten, egy szál gitárral viszont nem él meg ez az anyag.