Csalog Gábor - A Kurtág-Couperin-kapcsolat

A Csalog-koncert voltaképpen intézmény - írta róla egyik kritikusa, és ha ez lehet, hogy némiképp túlzás, de az tény: ha Csalog Gábor zongoraművész valahol koncertet ad, arra mindenképpen érdemes odafigyelni. Egyrészt nem teszi ezt túl sűrűn, másrészt hangversenye garantáltan szellemi utazás is. Május elsején a Városi Színházban Couperin- és Kurtág-darabokat játszik, a koncert harmadik részében pedig két társával Ligeti: Trió kürtre, hegedűre és zongorára című művét adja elő a zeneszerző nyolcvanadik születésnapja tiszteletére.

alt

  • Korábbi műsoraid alapján úgy tűnik, szeretsz két teljesen különböző stílusú és alkatú zeneszerzőt egymás mellé rakni. Ezúttal miért Francois Couperint és Kurtág Györgyöt választottad?

Kurtág György zenéje mindig is közel állt hozzám, ráadásul éppen ezekben a hónapokban játszom lemezre a Játékok mind a hét füzetét. Ez körülbelül 4-5 CD-nyi anyagot jelent, amit a következő években jelentet meg a BMC kiadó. Óriási vállalkozás, sokat dolgozunk Kurtággal, remélhetőleg a feleségével együtt maga a szerző is játszik ebben a sorozatban. Igazából senki nem mert nekirugaszkodni az egésznek, senki sem játszotta ezt így végig. Eleve csak a vele zenei kapcsolatban lévő muzsikusok jöhetnek számításba. Az utolsó füzetekből jószerével már csak én játszottam koncerten.

  • Miért fontos ennyire a zeneszerzővel való személyes kapcsolat?

Talán azért, mert ma a kortárs zenében nincs mindenki által értett köznyelv. Ahhoz, hogy egy művet igazán hitelesen lehessen tolmácsolni, elengedhetetlen a szerző személyes ismerete, a vele való együttdolgozás.

  • De a remekművek épp attól egyetemesek, hogy bármilyen körülmények között megélnek.

Ez kétségtelenül így van, Kurtág zenéje talán akkor is megmarad és hat majd, amikor mi már nem leszünk, és az előadó csak kotta formájában találkozik vele. De a személyes kontaktus olyan alaprétegét adja a darab értésének, amit ma nem spórolhatunk meg. Kötelességem is játszani a darabjait, hisz lassan negyedszázada állunk munkakapcsolatban, ráadásul ő az a szerző, aki erősen igényli is ezt a kapcsolatot. Olyannyira, hogy ha teheti, megakadályozza, hogy "ismeretlenek" játsszák a darabját.

  • Más szerzővel is fenntartasz ilyen közvetlen munkakapcsolatot?

Igen, Sáry Lászlóval és a régóta Kanadában élő Csapó Gyulával. Ha valamelyikük új darabot ír, mindig elküldi nekem. Kurtágnak szinte minden hónapban elkészül egy újabb Játékok-műve. A mostani koncerten is játszom majd tőle olyat, ami jelenleg még csak kézirat formájában létezik. Illetve a régebbi füzeteiből is igyekeztem olyanokat összeválogatni, ami számomra új lehet. Néhány közülük most hangzik el először.

  • Miért pont Francois Couperint társítottad hozzá?

Tapasztalat szerint Kurtágot például Bachhal jó párosítani, de most éppen - más okból - Couperin-nel foglalkozom. A német ECM kért meg, hogy készítsek egy lehetőleg barokk zenét is tartalmazó vegyes lemezt. Végigrágtam magam a barokk szerzőkön, és újra felfedeztem magamnak a "nagy" Francois Couperint, akinek már húsz éve, zeneszerző-növendékként is sokat nézegettem a darabjait. Nagyon más világ mint Kurtág. Szinte mindenben az ellentéte. Couperin a királyi udvarban működött, oda írta darabjait, zenéje érzéki, elegáns, gazdag, színes, szemben Kurtág redukált univerzumával, ahol a gesztusok igazsága a legfontosabb. Érdekes módon ez az ellentét egy koncert keretein belül nagyon jól működik, a darabok "szeretik" egymás társaságát és számomra is új megvilágításba kerülnek így.

  • Nem csak a "nagy" Couperintől játszol, de meglepő módon a nagybátyjától, a szinte ismeretlen Louis Couperintől is elővettél egy darabot.

Számomra nagy zene ez. Rejtélyes szerző, homály fedi az életét, tudjuk, hogy fiatalon halt meg, és alkatilag éppen az ellentéte a "nagy" Couperinnek. Furcsa, amorf formájú, disszonáns harmóniákkal teli, melankolikus műveket írt, főként orgonára és csembalóra. A szűk szakma tudja csak, hogy kortársai, Frescobaldi és néhány más szerző mellett ő az egyik legnagyobb.

  • Vannak esetleg más "felfedezni való" szerzőid is?

Mindig több dolog foglalkoztat, mint ami a koncertprogramokba belefér. Az, hogy a sok közül éppen mit adok elő, alapvetően a helyzettől függ. Egy időben rengeteg Chopint játszottam. Mostanában Kurtágot, meg Lisztet és Ligetit, mert éppen az ő műveiket veszem lemezre. Ha pedig megadatna, hogy se közönség, se koncert, se felvétel, se semmilyen szempont nem számítana, akkor a legszívesebben Gabriel Fauré késői zongoradarabjait játszanám. Csakhogy alig néhány ember van, aki tudná ezt a zenét hová tenni.

  • A továbbiakban is maradsz az ilyen típusú műsorösszeállításnál?

Nem szeretem, ahogy ma a koncertek többsége felépül. A műsorösszeállitás csak egy része ennek, számomra általában sok a külsőség. A frakk és a meghajlás jól mutatják a kiürült színpadiasság továbbélését, miközben a dolog tartalma egyre inkább elvész. A műsorok pedig általában jól bevált paneleket követnek, ugyanazok a (ráadásul össze nem illő) sikerdarabok hangoznak el, a mérhetetlenül gazdag zongorarepertoárnak csak kis töredéke. A hagyományosan bevált helyszínek, mint például a Zeneakadémia, csábítják az embert a könnyebb és népszerűbb műsorokra. Ezért is szeretem ezeket az alkalmakat, mint ez a mostani a Városi Színházban. Jó tér, különleges akusztikával. Talán itt kell majd a jövőben többet játszanom.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

A szabadságvágy rabja (Csalog Gábor portré) >> - cikk, 2010. szeptember

Csalog Gábor - A Kurtág-Couperin kapcsolat >> - interjú, 2003. április

Csalog vs Hollós - Ki kit szolgál, ki kiből él? >> - interjú, 2000. augusztus

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016