Még néhány nap, és indul a szigetelés - július 30. és augusztus 5. között tizenegyedik alkalommal gyűlnek össze a bulizni vágyók a Szigeten. Az elmúlt évtized során folyamatosan bővülő és átalakuló, kétségkívül a régió legnagyobb ősszművészeti fesztiváljává váló rendezvény jelenlegi arculatáról Gerendai Károly "főszigetelőt" faggattuk.
Fotó: Domaniczky Tivadar
Utolsó pillanatbeli változás azért most is akadt, a Helicopters és Goldfrapp visszalépése miatt a záró napon végül is a Voodoo Glow Skulls és a Spook and the Guay játszik, de idén valóban kevesebb volt a bizonytalanság a programban. Az ismétlések egy ilyen régóta létező fesztiválon elkerülhetetlenek, de ha már ezt tettük, akkor minőségi ismétlésekbe mentünk bele, szerintem a Morcheebát, az Asian Dub Foundationt vagy Patti Smith-t egyáltalán nem ciki újra felvonultatni. Emellett változatlanul igyekszünk minél több olyan zenekart elhozni, akik amúgy évközben piaci alapon vélhetően nem jutnának el Magyarországra, illetve olyan előadókat próbálunk felléptetni, akik más európai fesztiválokon is rendre szerepelnek. Persze nekünk is vannak még álmaink, mondjuk a Radioheadet vagy a Red Hot Chili Peppers becserkészni, de ez az idén sem sikerült.
Igen, mégha nem is minden területen vagyunk maradéktalanul elégedettek. A metálszínpadon, a Wan2-n vagy a parti arénában elég erős a nemzetközi program. A világzenei nagyszínpad évek óta önálló egység, jól működik, abszolút világszínvonalú műsorral. Idén szerettük volna a jazzprogramot is erősíteni, de ez végül költségvetési korlátokba ütközött, remélem, jövőre itt is tudunk érdemben előrelépni. Az igazi cél változatlanul az, hogy minden egyes helyszín nemzetközileg is megállja a helyét.
Nagyságrendileg nem. Van persze egy-két új dolog, például a divathelyszín - ahol részben divatbemutatók lesznek, részben ahhoz kapcsolódó események, fodrászat, testékszerezés, divatiskolák, beszélgetések - vagy az egyszerinek szánt, táncos-akrobatikus Circus Baobab, de nem célunk a további mennyiségi bővülés, a hangsúlyt a minőségre, illetve a szolgáltatások színvonalának további emelésére helyeztük.
Ezek a plusz programok és szolgáltatások értelemszerűen többletköltséget okoznak, de a büdzsében most közel sincs akkora ugrás, mint volt a korábbi években. Idén 1,2 milliárd forintból gazdálkodunk, ez 13 százalékkal több, mint tavaly.
Némi átstrukturálódás megfigyelhető, de a fő arányok alig változtak. A vendéglátás változatlanul a költségvetés 5 százalékát adja. Az állami, önkormányzati, intézményi támogatás a tavalyi 6-7 százalékról 10 százalékra kúszott fel, ami még szerintem mindig nem optimális, de legalább pozitív tendencia. A szponzori bevételeink 2002-ben az összköltségvetés 41-42 százalékát tette ki, ez az idén 35-36 százalék körül mozog. Ami azt jelenti, hogy a tavalyi 45 százalék helyett most 48 százalékot kell a jegybevételből kihozni. Nem szerencsés erre játszani, mert a nézőszámot a programokon túl sok egyéb, rajtuk kívülálló tényező - például időjárás - is befolyásolhatja.
Kétségkívül elég fura helyzet. Amíg a Sziget jól működött, nőtt a látogatók száma, ezzel együtt a reklámbevételei, nem sok energiát fordítottunk arra, hogy elfogadtassuk magunkat az intézményi szektorral is. Pedig valóban tele vagyunk olyan közszolgálati és kulturális programmal, amit ha a Szigeten kívül rendeznénk, támogatna az állam. A költségvetésünk nagyjából 40 százalékát fordítjuk erre, miközben az állami támogatás az idén is csak 10 százalék. Mindezt korábban még tudtuk az egyéb bevételekből finanszírozni, de tavaly megállt a nézőszám növekedés, így idén sem tervezhetünk több látogatóval, a szponzorok meg logikusan azt mondják, ha nincs több néző, ők sem hajlandók többet fizetni. Ráadásul a legtöbb állami, intézményi helyen pályázati rendszerben kezelnek minket, ami több szempontból is rossz: túl azon, hogy bizonytalan a sorsa, sokszor az utolsó pillanatban döntenek, másrészt a Sziget a méretéből és jelentőségéből fakadóan sok esetben elvérzik ezeken, mert túl jó. Mondjuk kiírnak egy pályázatot összművészeti fesztiváloknak, ahol maximum a büdzsé 50 százalékát biztosítják, de legfeljebb 5 millió forintot. Jövünk mi a magunk 1,2 milliárdos költségvetésével és ugye kérjük a maximális 5 milliót. A kuratórium erre - érhetően - inkább azt mondja, képtelen minket ebben a rendszerben kezelni. És nem ad semmit.
Azt szeretnénk elérni, hogy - mint a térség legnagyobb összművészeti fesztiválja - valamilyen módon előre tervezett támogatási rendszerbe kerüljünk, esetleg az állammal az említett tevékenységekre egyfajta közszolgáltatási szerződést kössünk. Nem gondolom, hogy a büdzsénk e célra fordított 40 százalékát mind meg kellene kapnunk, de annak mondjuk legalább a felét. Mert akkor tudunk kellően tervezni civil szigetet, világzenét, jazzt, komolyzenét, színházat, satöbbit. Az állami szerepvállalásnak persze nem szabad átesni a másik oldalra sem, hisz onnantól a Sziget léte attól függne, hogy a politika elégedett-e vele vagy sem. Bár a Sziget eddig sikeresen átívelt a különböző politikai kurzusokon, ezt a fajta függőségi lehetőséget mindenképpen szeretném elkerülni.
Idén abban maradtunk, minden úgy lesz, ahogy tavaly. Eddig semmiféle összefeszülés nem volt köztünk, úgy érzem, viszonyunk időközben kellően bejáratódott.
Sajnos változatlanul ki vagyunk szolgáltatva a piaci helyzetnek, bár a névvásárlás lehetőségét nem kínálgatjuk senkinek. Ha azonban valaki nagyon sok pénzt hajlandó adni érte, és ez az összeg ugyanolyan minőségi javulást okozna a Sziget életében, mint tette azt 1996-ban a Pepsi-egyezség, akkor akár gondolkodóba is esnénk.
Igen, idén gyakorlatilag kitiltottuk a területről az óriásplakátokat, a Mahír-oszlopokat, a kivetítőkön sem futnak reklámok, a színpadok mögül pedig teljesen eltűnnek a molinók. A szponzorok már amúgy is belátták, sokkal jobb, ha saját programokkal jönnek, és nem óriásplakátokkal, hisz így lényegesen közvetlenebb és pozitívabb a kapcsolat a közönséggel.
Az idei év feltétlenül áttörést hozott ezen a fronton. Az évadnyitó Sport Sziget, amin tavaly sok pénzt buktuk, az idén végül nullszaldós lett, igaz, egy, az utolsó utáni pillanatban kapott pályázati pénznek köszönhetően. A Budapest Parádé korábban is nyereséges volt, a kezdetben Hisztéria, majd Xtázis néven futó szilveszteri rendezvényünk legutóbb minimális nyereséggel zárult, szemben az egy évvel korábban erős mínusszal. A Volt Fesztivál mára szintén nyereségessé vált, mint ahogy az idén második alkalommal megrendezett Gyerek Sziget is önfenntartóvá vált. Úgy látszik tehát, 2003-ra sikerült az áttörés, ezek a rendezvények ma már önállóan is megállnak a lábukon. Ráadásul ezek többsége ingyenes, így legalább a kiadások és a bevételek is jobban tervezhetőbbek.
----------------------
Kapcsolódó anyagok:
Gerendai Károly - Városreklámnak sem utolsó >> - interjú, 2007. augusztus
Sziget 2002 - Meddig kell az együttlét >> cikk, 2002. augusztus
Sziget-zene - Kisérletek az idő megállítására >> - cikk, 2002. augsztus
Sziget-újdonság: világzenei nagyszínpad >> - cikk, 2000. augusztus
Gerendai Károly -Amíg a hely engedi >> - interjú, 1999. július