Palotai Zsolt - Sokszínűség, sok szeméttel

Kétségkívül a hazai elektronikus zenei világ doyenje. Túl a negyvenen is abszolút naprakész, partijai és Tilos Rádió-beli műsorai változatlanul igazodási pontok. DJ Palotainak a három évvel ezelőtti Abrak a dubra albuma után hamarosan új mixlemeze jelenik meg.

altFotó: Keresztes-Nagy József

  • Mondják, túl sok ma az elektronikus zene, túl sok a mindenféle változat. Hogyan lehet ezzel lépést tartani?

Sehogy. Illetve sok kitartással, ismeretséggel és szerencsével. Így is csak főbb vonalakban. Egyfelől jó ez a sokszínűség, meg az, hogy egy-egy dalnak többféle változata létezik, hisz a hangzás mindig egyedi. Olyan, mint a népzene: lehet, hogy sosem tudod meg, ki volt az eredeti előadó, de nem is érdekes, sokkal inkább a variáns maga. Másrészről viszont túl sok zene van a piacon, közte iszonyatos mennyiségű felesleggel. Talán sosem volt ennyi szemét, mint most - de nem csak a zenében. Ma már mindenki tud komputerrel dolgozni, akár otthon is, ontják az anyagokat. Ugyanaz történik, mint anno a film területén, amikor bejött a videó. Akkor mindenki ész nélkül forgatott, mindenki filmesnek gondolta magát. Ma meg mindenki zenét készít.

  • És ezekhez hozzá is lehet férni? Hisz, gondolom, itt is a terjesztés a szűk keresztmetszet.

Bármilyen meglepő, Budapesten ma több lemezbolt működik, mint a nyugati nagyvárosokban. Az igényesebb osztrák dj-k hozzánk járnak vásárolni. De Párizsban sem jobb a helyzet: az igazán izgalmas drum & basst vagy breaket egyetlen helyen lehet kapni, egyébként mindenhol csak techno, hardcore és house. De nemcsak a bolthálózat kisebb, hanem a szórakozóhelyek száma is, ahol ilyesmiket hallani lehet. Plusz ott mindössze egy csapat szervez tömegigényen túli bulikat. Budapesten meg négy bolt van, négy ilyen partihely és több mint négy szervezőcsapat.

  • Ennyire jól menne az üzlet?

Nem egészen. Kevésbé koncentrálódnak az erők. Korábban nálunk havonta egy-két komolyabb, nemzetközi kitekintésű buli volt, ma, különösen a nyári szezonban, hetente 3-4 külföldi dj is megfordul. Szerintem szerencsésebb, ha ezzel a műfajjal egyetlen csapat foglalkozik. Egyrészt nincs keresztbe szervezés, másrészt sokszínűbb lehet a paletta. Ezen a területen elég kevés olyan ember mozog, aki képes ezer-kétezer főt vonzani, pedig az ő hasznukból lehetne finanszírozni a "kis neveket", akik önmagukban nem rentábilisak, de a zenei életben nélkülözhetetlenek. Ráadásul nálunk egy-egy partit sok pluszköltség is terhel. Londonban vagy Párizsban egy klubban a szervezőnek nem kell külön hangtechnikáról gondoskodnia. Nálunk még a Petőfi Csarnokba is külön hangcuccot kell vinni.

  • A külföldi dj-k régóta irigykedve figyelik, hogy nálunk mennyi embert megmozgat egy-egy zeneileg igényesebb parti.

Más világ. Tőlünk nyugatra mindez a társadalmi élet része, a fiatalok lemennek egy klubba, beszélgetnek, néha táncolnak. Nálunk viszont másért mennek el. Nem szórakozni, hanem felejteni. Hogy arra a négy-öt órára hátha jobb lesz. De így van ez a hazai koncertekkel is. Az első fél-egy óra mindig azzal telik, hogy a közönség közelít a színpadhoz. A tánctéren nyitáskor senki sincs. Ha elmész a Balatonon bármelyik diszkóba, tizenegyig masszívan megtelik, kivéve egyetlen helyet - a táncteret. Oda igazából csak akkor kerülnek be, amikor máshonnan beszorítják őket. Londonban meg felteszik az első lemezt, és az emberek buliznak. És mindegy, mi szól. Ha itthon nem a megfelelő zenét teszem fel, kiürül a tánctér. Angliában a dj nem tudja elrontani az emberek hangulatát. Magyarországon simán. Ott nem is mixelnek, nem úsztatják át egyik számot a másikba - két zene közt egyszerűen csend van. Az emberek beszélgetnek egy kicsit, majd táncolnak tovább. Nincs tétje a dolognak. Nálunk nagyobb a várakozás, és nagy kérdés, hogy ki tudsz-e szakadni a mindennapokból arra a pár órára. Ezért nagy idehaza a dj-k felelőssége. És talán azért is működnek nálunk inkább a durvább, keményebb zenék.

  • És ebből a hangfolyamból tíz év múlva mire fogunk emlékezni? Az elektronikus zene művelői szerint a pillanat művészete. Ezek a számok ritkán tárgyiasulnak album formájában.

Ez változatlanul így van. Sokszor ráírják egy produkcióra, hogy album, pedig csak kislemezeken megjelent felvételeiket tolták össze rá. Ez a zene valójában információözön. Az a fontos, ami most van. Meg ami holnap. A múlt is csak annyiban, hogy abból ki tudd választani a mindenkor érvényeset. Ráadásul az elmúlt évtizedben nagyon megváltoztak a zenehallgatási szokások. Időhöz, helyhez vannak kötve. Partikon, autóban, futás közben. A legtöbbször már nem is hallasz egy adott számot az elejétől a végéig, csak a folyamatot. Ha jó a dj, észre sem veszed, hol érnek egymásba a zenék.

  • Nemcsak egyik szám keveredik a másokkal, hanem a műfajok is - az elektronikus zenébe minden belefér, a klasszikusoktól a népzenét, át a jazzig. Miként az értékes művek és a tucattermékek is jól megvannak itt egymással.

Többször mondtam már: az ellenpontnak mindig ott kell lennie. Egy idő után a tökéletes is kioltja önmagát. Valóban kezdenek mostanában a zenék összeérni. De egyben létrejött egy kölcsönhatás is: korábban ez a kultúra a világ összes létező zenéjéből táplálkozott, most más műfajok kezdtek el meríteni ebből. Ráadásul a különböző elektronikus zenei stílusok között mosódnak a határok. És jön vissza a rockzene. Ma egyre többször szerveznek úgy bulit, hogy a koncert után jönnek a dj-k. Még ha egyelőre elég kevés zenekar közönsége is vevő mindkét dologra. Biztos, hogy a Tankcsapda után nem tudunk játszani. De még a Belga után sem. Ott megy a masszív karlengetés, a koncert után meg mindenki húz haza.

  • Nekedk három éve jelent meg mixlemezed. Más évente többször is piacra dob egyet.

Talán azért, mert nekem a fellépések a fontosak. Amúgy már kész van a következő, de még nem tudom, a kiadást kire bízzam. Kizárólag magyar zenék szerepelnek rajta. Szerintem ma már van elég nemzetközi szintű produkció nálunk is. Soroljam?

  • Hogyne.

Mindenekelőtt Yonderboi és Marcel. Plusz Mango, Zagar, illetve a két Ambrus. Az egyik állandóan változtatja a nevét, régebben Erik Sumóként volt ismert, zenekara is van, az Amorf Ördögök, a másik az Amb Ambrus, a Nagáékkal dolgozik, breaket pörget. Pár hónapja félórás mixműsora volt a BBC-n. Itthon meg azt sem tudják, kicsoda. Vele is az lesz, mint Yonderboijal: előbb meg kell várni, hogy Londonban felfigyeljenek rá, utána ismerik el Magyarországon is. Vagy ott van Deutsch Gábor számtalan kiváló projekttel. A drum & bass vonalról SKC-t, Chris.sut és dj Safairt érdemes kiemelni. Annyi a jó zene, amiből bőven lehetett egy erős mixalbumot készíteni.

  • Saját zenét nem akarsz?

Másik élet lenne. Fiatalabb fejjel biztos belevágnék, de ha nem én játszom fel mindent manuálisan, akkor nem is izgat. Ott üljek a stúdióban, és mondogassam másoknak, mit tegyenek? Nem érdekel. Nyilván nyugodtabb lenne az élet, nem bökögetnének berúgott emberek, hogy mit rakjak fel. Az ideális persze az lenne, ha én készíteném a zenét, és én is játszanám le. Azt viszont nem lehet bírni sem idővel, sem energiával. Szoktam is kérdezni a nagyokat, hogy csinálják. Bukem például annyit utazik, hogy a repülőgépen és a szállodai szobákban írja a zenéket egy speciális fejhallgató segítségével. Egy idő után azonban nem marad idő az alkotásra. Ha meg nem játszol rendszeresen, akkor nem vagy jelen. Amúgy egyre inkább producerek vannak a lemezjátszók mögött, akik a saját dolgaikat tolják. Ettől a műsorok egyre homogénebbek.

  • Milyen sűrűn játszol?

Mostanában sűrűn. Van, hogy mindennap. Ami fix, az szerdán a Rewind, vasárnap az A38-as hajó, télen meg a Trafó. A péntek és a szombat szintén tuti buli. Jelenleg novemberre tudok dátumot adni. De van olyan utazó projekt is, ahová jövő novemberre kötöttek le. Holland kezdeményezés, négy országból - Anglia, Franciaország, Hollandia, Magyarország - kortárs muzsikusokat, zeneszerzőket és dj-ket eresztenek össze. Tőlünk Binder Károly jön, egy fiatal klasszikus zeneszerző és én.

  • Tart még a két-három évvel ezelőtti erős nyugati érdeklődés és meghíváshullám?

Nem. Yonderboinak akkor jött ki a lemeze, rengeteg helyre hívtak, általában együtt. Egyébként ez is azt mutatja, ha nemcsak zenész, de producer is vagy, akkor rögtön beindul minden. A közönség és a szervezők szempontjából a dj-k megbízhatatlanok. Ritkán tudom, mit csinálok egy hét múlva. Hat rám a környezet, a tömeg, a pillanatnyi aura. A producer viszont azt játssza, amit máskor is. Azt kapják az emberek, amit várnak.

  • Mi az, ami téged, így negyven felett is változatlanul inspirál? Honnan szoktál zenéket meríteni?

E világ központja változatlanul London, bár mint Hortobágyi László szokta mondani, a legizgalmasabb dolgok mindig a periférián történtek. Japánban, Ausztráliában, Magyarországon. Pár éve volt egy francia menetelés, ennek most, úgy tűnik, vége. A legjobb drum & bass partik meg Puerto Ricón vannak. De nekem a legnagyobb inspiráció, hogy hetente jönnek az új zenék. Ha szerencsém van, minden héten találok egy olyat, amire azt mondom, kész, végállomás. Mi jöhet még ennél jobb? És a következő héten megint találok egyet.

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

A zeneszelektor (Palotai Zsolt portré) >> - cikk, 2010. március

Palotai Zsolt - Megmutatni, más is van >> - interjú, 2009. július

Palotai Zsolt - Egymásba érő zenék >> - interjú, 2000. november

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016
 
Ez a weboldal kizárólag a technikai működéshez használ cookie-t, a jobb felhasználói élmény érdekében. Honlapunk használatával Ön elfogadja, hogy cookie-t helyezhessünk el az Ön által éppen használt digitális eszközén.
Elfogadom Nem fogadom el