Oláh Kálmánról, azt hiszem, túlzás nélkül kijelenthetjük: jelenleg ő a legtehetségesebb fiatal jazz-zongorista hazánkban. Öt éve végzett a jazzkonzervatóriumban, Gonda János keze alatt, a Trio Midnight alapító-vezetője, játszott a László Attila Bandben, a Tomsits Quartetben, a Kőszegi Trióban és Bontovics Katival, két éve saját szextettje van, s több külföldi siker és elismerés után október 12-én a jazz szülőföldjének talán legrangosabb zongoraversenyén, Jacksonville-ben négy amerikai fiatal mellett egyedül képviseli az öreg kontinenst.

Fotó: Simon Csilla

• Huszonöt évesen, azt hiszem, nem lehet okod a panaszra, ebben az évben szinte minden összejött neked. Hogy időrendi sorrendben haladjunk, februárban megkaptad a Magyar Rádió Emerton-díját, tavasszal pedig megjelent az Oláh Kálmán Sextet első lemeze.

Ez a szextett tulajdonképpen nem más, mint a Trio Midnight - Egri János, Balázs Elemér és jómagam - három nagyszerű fúvóssal, Fekete Kovács Kornéllal, Makovics Dénessel és Schreck Ferenccel kiegészülve. A lemezünk három másik együttes - a László Attila Band, az ESP és a Fusio Quartet - debütáló albumával együtt jelent meg. Nagyon ritkán adódik ma jazz-zenekarnak lemezfelvételi lehetőség, sokan ki is estek a rostán, s csak remélni tudjuk, hogy ezt a négyes kiadványt újabbak követik majd, s így tényleg igaz lehet a felirat: Hungarian Jazz - 1995.

• Ha jól tudom, második nagylemezetek zenei anyaga is teljesen készen van.

Valóban, a kompozícióimat a Soros Alapítvány támogatásával már fel is vettük, DAT-on van, fél éve ajánlgatjuk a nagyobb lemeztársaságoknak. Nagyon örülök, hogy tavasszal megjelent a szextett lemeze, de úgy érzem, közel sincs olyan jól megoldva a terjesztése, mint mondjuk egy Sony- vagy BMG-terméké.

• A felvételen a hírek szerint vonósnégyes is közreműködött.

Igen, az album jelenlegi címe is: Trio Midnight With Strings. Az elképzelés nem új, évekkel ezelőtt kezdtem el áthangszerelni vonósokra a darabjaimat, s egy éve profi klasszikus zenészek közreműködésével sikerült is megvalósítani az elképzeléseimet.

• Ezzel a formációval nyertél a napokban a brüsszeli nemzetközi jazzversenyen is?

Pontosan. Nem csak hogy az első helyen végeztünk - jómagam szólistaként szintén első díjat kaptam -, de több koncertet adtunk és további meghívások várhatóak. Ezt a tehetségkutató versenyt egyébként minden év szeptemberében megrendezik, idén 21 országból 87 zenekar jelentkezett rá, melyből összesen nyolcat hívnak meg a megmérettetésre. Néhány héttel ezelőtt pedig a szextettel a franciaországi Marsillac-ban léptünk fel, olyan sztárok mellett, mint Wynton Marsalis, McCoy Tyner vagy Chick Corea. Ezt a lehetőséget részben a Magyar Rádiónak is köszönhetjük, mert a fesztivált az európai rádiós szövetség (EBU) szervezte, a rádió kiküldte a CD-nket, így beválogattak bennünket.

• A nyár folyamán a ma már hagyományosnak számító Tatabányai Nemzetközi Jazztáborban, ott, ahol évről évre neves külföldi zenekarok, előadók és tanárok vesznek részt, az idén egyedül ti tartottátok a kurzust.
  

Ez a nyári tábor az egész zenekarnak nagyon jót tett. Miután az aktív zenélés mellett mindannyian foglalkozunk tanítással is, Gonda Jánosnak, volt tanáromnak jutott az eszébe, hogy mi lenne, ha a zenekarom önálló kurzust tartana. Nagyon jól érezte magát mindenki, így a dolog megérte a fáradtságot.

• A Magyar Rádióban a zene világnapján bemutatták egyik klasszikus átdolgozásodat is.

Bartók Béla Két kép című mű Virágzás című tételét dolgoztam át jazztrióra. Bartók, Sztravinszkij zenéje egyébként nagyon közel áll a modern jazzhez, főleg ritmikában és harmóniában.

• Hamarosan utazol Jacksonville-be.

Azt hiszem, ez a verseny az összes közül a legjelentősebb. Több száz versenyzőből összesen ötöt választanak ki. Az egyetlen kikötés: az illetőnek nem lehet hosszabbtávú szerződése valamelyik nagyobb kiadóval, hiszen akkor már nem fontos felkarolni. Idén négy amerikai mellett engem válogattak be egyedül Európából. Azt hiszem, ennél nagyobb kiugrási lehetőségem soha nem lesz.

• Kötelező darabokat kell előadnod, vagy te választhatod meg műsorod anyagát?

Az alkalmi ritmusszekcióval - két híres zenész, Jane Leonhart és Terry Clarke - kell két standard darabot eljátszani, utána pedig egy harmadikat szólóban. Tehát összesen 20-25 percet leszek a színpadon.

• Milyen standardekkel készülsz?

Válogatok már, de egyértelműen még mindig nem tudom, melyek lesznek. Mindegyiket szeretem, nehéz a választás, s mindig csak az adott pillanatban dől el bennem, hogy melyiket szeretném a legjobban eljátszani. Az is lehet, hogy csak a verseny előtt döntök véglegesen.

• Jacksonville után hogyan tovább?

Meghívtak a Pozsonyi Jazzfesztiválra, ahol 20-án lépünk fel Betty Carter és triója előtt. Egy hónappal később a fóti gyermekváros támogatására rendezett gálaesten hallhatnak bennünket az érdeklődők, majd a hamarosan megnyíló Fél 10 Jazz Clubban (Baross-Szentkirályi sarok) fogunk játszani rendszeresen.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Oláh Kálmán: Kollektív improvizálás >> - interjú, 2008. július

Oláh Kálmán: A kortárs zenétől a jazzrockig >> - interjú, 2000. június

Oláh Kálmán: Brüsszeli győzelem, amerikai verseny >> - interjú, 1995. október