Menyhárt Jenő, a nyolcvanas évek egyik meghatározó hazai underground zenekarának, az Európa Kiadónak vezetője majd másfél évvel ezelőtt - nem sokkal az együttes monstre, Katona József Színházbeli dupla koncertje után - magánéleti okok miatt ideiglenesen (?) New Yorkba távozott. Nemrég rövid időre hazalátogatott és egykori zenésztársával, Másik Jánossal együtt több koncertet adott a fővárosban.

• Létezik még az Európa Kiadó?

Mondjuk úgy, hibernálva van. Különösen most, hogy eléggé szétszóródtunk a világban. Kiss Llászló Malaysiában dolgozik, magam New Yorkban élek, de Varga Orsolya is elég sokat tartózkodik Amszterdamban. Egy zenekar feloszlása sokkal inkább sorsszerű kérdés, mind döntés és kijelentés. Ez a szellemi közösség továbbra is él, mégha ma az újbóli együttjátszás esély nagyon kevés.

• Pedig a Katona József színházban tartott koncerteteket sokan búcsúfellépésnek tekintették.

Az Európa Kiadónak eddig egyetlen búcsúkoncertje volt: 1983-ban az Egyetemi Színpadon, amikor Magyar Péter és Kiss Llászló átmentek a Sziámiba. Abban a helyzetben valóban úgy nézett ki, hogy vége a zenekarnak. Egy évre rá azonban újra játszottunk. S azóta soha nem mondtuk egyetlen fellépésünkre, hogy az utolsó.

• Annak a koncertnek mégiscsak búcsú hangulata volt, gondolok például arra, hogy az utolsó előtti számban jelképesen átadtátok a hangszereket az újabb nemzedéknek.

Nem más nemzedéknek, inkább más embereknek. Ebben az aktusban nem volt nemzedékváltási szándék.

• És a záró szám, az Örökké elmegyünk, melyet már csak felvételről, a videómonitorról énekeltél?

Ez sem jelent feltétlenül végső búcsút, csak adott helyzet dramatizálását. New Yorkból majdnem annyi idő alatt ér haza az ember, mintha Szombathelyről jönne vonattal, a különbség mindössze annyi, hogy kicsit drágább.

• Sokan támadtak a koncertről készült film miatt.

A filmmel egyetlen dolgot szerettem volna: ne csak hangban, de képben is legyen dokumentálva az Európa Kiadó. Nem szeretem azokat a koncertfilmeket, amikor megszólaltatják az ember és ellátogatnak az otthonába. Sok kritika érte emiatt a filmet, de istenem, más az ízlésünk.

• Akkori koncertkörutatokon az a Grund együttes lépett fel előttetek, amely nem csak stílusában, de színvonalában is méltatlan volt hozzátok. Még azt is rebesgették, hogy ezért fizettek.

Felháborítóak ezek a rágalmak. Magyarországon elég nehéz vidéken turnézni, főleg ha igényes az ember a cucc kérdésében. A Grund pedig felajánlotta, amennyiben engedjük őket játszani, mindent elintéznek. Adtak egy kazettát, meghallgattam két számot, s gondoltam, miért ne. Később aztán be is építettük őket a műsorba.

• Elégedett vagy a koncertlemezzel?

Végül is átment az akaratom az apparátuson, nem csak személyi, de technikai értelemben is. Azt került rá, amit szerettem volna, úgy szól, ahogy akartam és úgy játszik a zenekar, ahogy elterveztem. Ez talán az első olyan Európa Kiadó-lemez, amelyen az van, amit szerettem volna.

• Az utóbbi években a nyolcvanas évek underground kultúrájából - elsősorban a Bahia Kiadó jóvoltából - számos dokumentumértékű mű jelent meg. Nem tervezitek az Európa Kiadó két, 1982-es és 1984-es stúdiófelvételét kiadni?

Engem, személy szerint nem érdekel, hogy megjelennnek-e ezek a felvételek. Túlvagyok rajtuk, más dolgok izgatnak. De ha a Bahia ki akarja adni, nincs ellenemre. Amit fontosnak tartok, hogy meg legyenek őrizve az eredeti szalagokat. A Bahia bármikor kiadhatja, hiszen a „jogokat” átadtam nekik.

• Másik Jánossal való újbóli egymásra találás után nem volt elhamarkodott a lemez megjelenése? Érzésem szerint - és ezt a későbbi koncertek is bizonyították - még nem elég kiforrott a produkció.

Nekem is az az érzésem, hogy ha most vennénk fel, jobb lenne. Sajnos, valóban rohamtempóban készült, de megesik, hogy az ember nem éppen akkor kap lehetőséget valamire, amikor a legjobban tudná megcsinálni.

• Nem jelent túl nagy kihívást a duó-forma?

Éppen ezt élvezem benne. Sok odafigyelést igényel, s rengeteg benne a hangszeres feladat. Érdekes, hogy más ízlésű emberek adott dologban így tudnak találkozni. S úgy érezzük, ebben a közös muzsikálásban vannak még lehetőségek és további ötletek.

• Min dolgozol éppen?

Ismeretlen professzinoális zenészekkel demokazettát készítek. Ez alapos felkészülést igényel, mert nem együtt alakítjuk a számokat, hanem mindent nekem kell kitalálnom. Házi stúdióban már végeztem előmunkálatokat, s most, hogy visszamegyek, felvesszük őket. Lehet, hogy János kijön hozzám októberben, s talán néhány koncertet is adunk.

• 1989-ben Szavazz rám című lemezetek borítója egyfajta választási plakátként szerepelt. Sok társaddal ellentétben azonban te nem léptél be a politikai erőtérbe.

A Szavazz rám még akkor készült, amikor szó sem volt még választásokról. Aztán, amikor 1989-ben hazajöttem külföldről, valóban tele volt a plakátokkal a város. Nem tiltakozta ellene, de amikor kampányrendezvényekre hívtak játszani, nem mentem, mivel ilyen szinten nem tartozom senkihez. Annak idején létezett politikai és kulturális ellenzék is. S bár a két társaság nem volt idegen egymástól, alapvetően mások voltak. Magyarországon csak a helyzet miatt keveredett - préselték mesterségesen - össze a művészetet a politikával. Mindenki ott segített a másiknak, ahol tudott, s ez annak az időszaknak egyfajta romantikus felhangot adott. Az underground zenekarok között sem tettek semmi különbséget, pedig azok óriásiak voltak. Ezek a különbségek aztán akkor, amikor már mindenki szabadabban tevékenykedhet, előjöttek, úgy a művészetben, mind a politikában.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Menyhárt Jenő: Új évezred, új nyelv, új környezet >> - interjú, 2001. augusztus

A múlt hieroglifái (Európa Kiadó archívok) >> - cikk, 1997. szeptember

Menyhárt Jenő: Hibernálva az Európa Kiadó >> - interjú, 1995. szeptember

Menyhárt Jenő: Itt kísértünk >> - interjú, 1992. október

Az Ultra Rock Hírügynökség jelenti >> - interjú, 1990. november