Menyhárt Jenő, a nyolcvanas évek egyik meghatározó hazai underground zenekarának, az Európa Kiadónak vezetője majd másfél évvel ezelőtt - nem sokkal az együttes monstre, Katona József Színházbeli dupla koncertje után - magánéleti okok miatt ideiglenesen (?) New Yorkba távozott. Nemrég rövid időre hazalátogatott és egykori zenésztársával, Másik Jánossal együtt több koncertet adott a fővárosban.
Mondjuk úgy, hibernálva van. Különösen most, hogy eléggé szétszóródtunk a világban. Kiss Llászló Malaysiában dolgozik, magam New Yorkban élek, de Varga Orsolya is elég sokat tartózkodik Amszterdamban. Egy zenekar feloszlása sokkal inkább sorsszerű kérdés, mind döntés és kijelentés. Ez a szellemi közösség továbbra is él, mégha ma az újbóli együttjátszás esély nagyon kevés.
Az Európa Kiadónak eddig egyetlen búcsúkoncertje volt: 1983-ban az Egyetemi Színpadon, amikor Magyar Péter és Kiss Llászló átmentek a Sziámiba. Abban a helyzetben valóban úgy nézett ki, hogy vége a zenekarnak. Egy évre rá azonban újra játszottunk. S azóta soha nem mondtuk egyetlen fellépésünkre, hogy az utolsó.
Nem más nemzedéknek, inkább más embereknek. Ebben az aktusban nem volt nemzedékváltási szándék.
Ez sem jelent feltétlenül végső búcsút, csak adott helyzet dramatizálását. New Yorkból majdnem annyi idő alatt ér haza az ember, mintha Szombathelyről jönne vonattal, a különbség mindössze annyi, hogy kicsit drágább.
A filmmel egyetlen dolgot szerettem volna: ne csak hangban, de képben is legyen dokumentálva az Európa Kiadó. Nem szeretem azokat a koncertfilmeket, amikor megszólaltatják az ember és ellátogatnak az otthonába. Sok kritika érte emiatt a filmet, de istenem, más az ízlésünk.
Felháborítóak ezek a rágalmak. Magyarországon elég nehéz vidéken turnézni, főleg ha igényes az ember a cucc kérdésében. A Grund pedig felajánlotta, amennyiben engedjük őket játszani, mindent elintéznek. Adtak egy kazettát, meghallgattam két számot, s gondoltam, miért ne. Később aztán be is építettük őket a műsorba.
Végül is átment az akaratom az apparátuson, nem csak személyi, de technikai értelemben is. Azt került rá, amit szerettem volna, úgy szól, ahogy akartam és úgy játszik a zenekar, ahogy elterveztem. Ez talán az első olyan Európa Kiadó-lemez, amelyen az van, amit szerettem volna.
Engem, személy szerint nem érdekel, hogy megjelennnek-e ezek a felvételek. Túlvagyok rajtuk, más dolgok izgatnak. De ha a Bahia ki akarja adni, nincs ellenemre. Amit fontosnak tartok, hogy meg legyenek őrizve az eredeti szalagokat. A Bahia bármikor kiadhatja, hiszen a „jogokat” átadtam nekik.
Nekem is az az érzésem, hogy ha most vennénk fel, jobb lenne. Sajnos, valóban rohamtempóban készült, de megesik, hogy az ember nem éppen akkor kap lehetőséget valamire, amikor a legjobban tudná megcsinálni.
Éppen ezt élvezem benne. Sok odafigyelést igényel, s rengeteg benne a hangszeres feladat. Érdekes, hogy más ízlésű emberek adott dologban így tudnak találkozni. S úgy érezzük, ebben a közös muzsikálásban vannak még lehetőségek és további ötletek.
Ismeretlen professzinoális zenészekkel demokazettát készítek. Ez alapos felkészülést igényel, mert nem együtt alakítjuk a számokat, hanem mindent nekem kell kitalálnom. Házi stúdióban már végeztem előmunkálatokat, s most, hogy visszamegyek, felvesszük őket. Lehet, hogy János kijön hozzám októberben, s talán néhány koncertet is adunk.
A Szavazz rám még akkor készült, amikor szó sem volt még választásokról. Aztán, amikor 1989-ben hazajöttem külföldről, valóban tele volt a plakátokkal a város. Nem tiltakozta ellene, de amikor kampányrendezvényekre hívtak játszani, nem mentem, mivel ilyen szinten nem tartozom senkihez. Annak idején létezett politikai és kulturális ellenzék is. S bár a két társaság nem volt idegen egymástól, alapvetően mások voltak. Magyarországon csak a helyzet miatt keveredett - préselték mesterségesen - össze a művészetet a politikával. Mindenki ott segített a másiknak, ahol tudott, s ez annak az időszaknak egyfajta romantikus felhangot adott. Az underground zenekarok között sem tettek semmi különbséget, pedig azok óriásiak voltak. Ezek a különbségek aztán akkor, amikor már mindenki szabadabban tevékenykedhet, előjöttek, úgy a művészetben, mind a politikában.
----------------------
Kapcsolódó anyagok:
Menyhárt Jenő: Új évezred, új nyelv, új környezet >> - interjú, 2001. augusztus
A múlt hieroglifái (Európa Kiadó archívok) >> - cikk, 1997. szeptember
Menyhárt Jenő: Hibernálva az Európa Kiadó >> - interjú, 1995. szeptember
Menyhárt Jenő: Itt kísértünk >> - interjú, 1992. október
Az Ultra Rock Hírügynökség jelenti >> - interjú, 1990. november