A még javában (vasárnap késő estig) tartó Művészetek Völgye programsorozat egyik különleges színfoltját jelentette a Spiritus Noister együttes Hagymaláz című „agyzajmelodrámája”. A hang, a költészet és a zene közös tereinek kissé szokatlan kollektív felderítése a közönséget is némileg megosztotta, toleranciából ennek ellenére jól vizsgáztak a jelenlévők. (Egyedül a taliándörögdi XIII. századi templomrom ormán élő bagolypár keringett Szkárosiék produkciója után órákig idegesen a levegőben.)

Fotó: Körmendi Iván

• Kicsit megizzadtatok ma este.

Egyrészt rettenetesen meleg volt, másrész amúgy is megizzadok munka közben - válaszolta Szkárosi Endre hangköltő, a zenekar egyik (öreg) motorosa.

• Ez a mostani formáció meglehetősen friss, hiszen, ha jól tudom, tavaly télen alakultatok.

Decemberben a Lágymányosi Közösségi Házban, azon belül is a Zörejszínházban volt az első közös fellépésünk. Eddigi legnagyobb szabású koncertünket a Műcsarnokban rendeztük, melyet 16 sávon rögzítettünk, megkevertük, hozzájátszottunk, s készítettünk belőle egy kazetta-, illetve CD-anyagot. Még keressük hozzá a kiadót, lehet, hogy a Bahia vállalja, de az is lehet, hogy magánkiadásban jelenik meg, remélhetőleg ebben az évben.

• Mindez az jelenti, hogy eddigi zenekarod, a Konnektor megszűnt?

A Konnektor gyakorlatilag nem létezik. Az elvi lehetőségét sosem zárom ki, de nagyon szerencsés pillanat kellene ahhoz, hogy abban a formációban újra zenéljünk. Művészi értelemben kicsit eltávolodtunk egymástól, noha a barátság megmaradt. „Öregek” lettünk, s túl sok „öreg” együtt fárasztó. A mostani frissebb formáció, hiszen több korosztály dolgozik benne együtt.

• Zenekarotokban a zajköltészet több fajsúlyos művésze is együtt játszik. Mindez az erők egyesítését jelenti?

Határozottan. Valamennyien a hang, a költészet és a zene közös területein mozgunk, illetve akarunk dolgozni. Lényegében zenei logika alapján alkotunk, de úgy, hogy egyben költői logikája is legyen. S a költészet és a zene között a hang a közös terület. Ladik Katalin és én alapvetően költők, illetve hangköltők vagyunk, Dóra Attila és Kovács Zsolt kifejezetten zenészek, Sőrés Zsolt költő-zenész, tehát sokféle ember, sokféle érzékenység, akik sokféle tájékozódást és tudást hoznak magukkal. Nagy dolgok igazán akkor jöhetnek létre, ha ezeket sikerül időlegesen, szerencsés pillanatban, megfelelő energiáék bevetésével közös erőtérbe szervezni.

• Nincs sok dudás egy csárdában? A sok erős egyéniség nem okoz feszültséget a zenekaron belül?

Mindig szerettem ezt az állapotot, a Konnektor is ezen alapult. A kollektív munka mindig nehéz, de ha én oda tudok figyelni arra, hogy másokat ne nyomjak el, ezt mások is megtehetik, s akkor ezek a problémák vagy nem jönnek létre vagy ha mégis, akkor kezelhetővé válnak.

• Mennyire vannak megírva a számok és mennyi bennük az improvizáció?

A kettő együtt él. A dolognak nagyon határozott, valamennyiünk által elfogadott struktúrája van, de az, hogy egyesek az adott ponton hogyan realizálják az általános, közös ideát, ez egyrészt az illetőn múlik, másrészt azon, hogy hogyan tudunk figyelni egymásra. Érdekes módon a fiatalok jobban érdeklődnek a szabad játék iránt, jómagam sokkal jobban szeretem, ha az egésznek határozott szerkezete van. Ez a két imperatívusz valahogy találkozik, s mind a két kiindulás hasznára válik a másiknak. Röviden tehát: a szerkezet határozott, de az improvizatív módon valósul meg.

• Mennyire van lehetőségetek fellépni?

Inkább az alkalom hozza, mint például a Műcsarnok esetében vagy most. Ha a már említett, Nemzeti zajzárványok című anyagunk megjelenik, akkor ahhoz természetesen turné is párosul. Nem keressük állandóan a fellépési lehetőséget, de ha olyan helyzet adódik, hogy saját dimenzióiban meg tudjuk mutatni a dolgokat, szívesen tesszük. Megfelelő tér, közeg és hangosítás kell hozzá, meg az, hogy legyen tétje. Ez nem üzleti vállalkozás.

• Mostani koncertnek azért volt tétje. Nem féltetek ide, a nagyvárosi kulturális folyamatoktól kicsit távol eső helyre elhozni ezt a produkciót?

Egyáltalán nem. A dolog minőségén szerintem nem változtat az, hogy mennyi embernek tetszik. Ha valakit nem érint meg, legfeljebb elmegy. Mint ahogy a gyerekek már itt is kivonultak az elején.

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Mártha István: Támad a szél >> 303 magyar lemez, 2008

Spiritus Noister - A betű, mint zenei alapanyag >> - cikk, 2004. január

Nincs mese, itt a Világgége >> - cikk, 2003. április

Szkárosicon - A költészet energiaátadás >> - cikk, 2002. augusztus

Szkárosi Endre: Nemzeti zajzárványok >> - interjú, 1997. március

Szkárosi Endre: Hagymaláz a romtemplomnál >> - interjú, 1995. július

Szkárosi Endre - A költészet határtalan >> - interjú, 1994. május