Október harmadikától, azaz hétfőtől új műsorstruktúra lép életbe a Magyar Rádióban.

• Milyen szempontok alapján alakítottátok ki az adó új zenei képét - kérdeztem Göczey Zsuzsát, a Petőfi zenei műsorainak felelősét.

Elsősorban azt vettük figyelembe, hogy a nap különböző szakaszaiban melyek azok a korosztályok, akik a rádiót rendszeresen hallgatják. Ezért a Hajnal című műsorban a hírek és a reggeli tudnivalók mellett örökzöld dallamokat és slágereket kínálunk az ébredőknek, munkába készülődőknek, úton levőknek. A fiataloknak szóló Reggeli csúcs változatlan, a nyolcórás hírek után ismét lesz Rivaldafényben. Tíz órától visszatér - Petrányi Judit felelős szerkesztésében - a Zene-Szó, déltől két óráig elsősorban az idősebb emberekre gondolunk, nótával, gramofonsztárokkal, népszerű fúvószenével és örökzöld film-melódiákkal. Délután kettő és öt óra között a száz éve bevált kívánságműsor, férfi és női magazinok. Pihenőidő, Szieszta, Délutáni valcer, kabaré, valamint a Péntektől péntekig kulturális ajánlóműsor. Öt és hét között a fiataloké az éter, héttől a zenei szakmagazinok, az életmű-sorozatok (az első a Queen együttesé), zenészportrék, Nagy Feró Garázsa és Farkas Batyu Zoltán Táncháza jelentkezik. Este nyolc után Hangfalfestő (A BBC alternatív zenei híradója), Zeneközelben, Albumajánlat, A magyar rock archívuma és diszkó hallható, valamint minden este jazz. A hétvégén az operett, a musical, a nemzetközi slágerlista, a világzene, a gospel, és a népzene kedvelőinek kínálunk műsorokat. És természetesen továbbra is lesz a lassan harminc éve bevált Vasárnapi koktél, Komjáthy Györggyel.

• Még mindig szükség van a nyugdíjas tinisztárra?

Abszolút. Elég megnézni a Gallup jelentéseit.

• Úgy hallottam, a jazzműsorok összeállításával ismét Maloschik Róbertet bíztátok meg, aki másfél évvel ezelőtt meglehetősen botrányos (nem politikai indíttatású) körülmények között távozott a rádióból.

Úgy gondolom, egyrészt idővel minden elévül, másrészt attól, hogy sokaknak nem tetszik a modora, a Magyar Rádiónak szüksége van a tudására. Azért a nevezetes rádióadásért, úgy érzem, kellőképpen megbűnhődött, remélem, nem fordul elő többé. Mert az tényleg az utolsó lesz.

• Maloschikkal együtt visszatérnek az éjszakai jazzklubok?

Igen, a Bartók adón, míg a Petőfin ismét lesz késő esti jazz-sáv, kéthetente jazzmagazin, szombaton pedig koncertközvetítés.

• Az eddig elmondottak alapján meglehetősen színesnek ígérkezik a Petőfi zenei képe, de úgy érzem, nem eléggé. A rádió belső újságjában azt nyilatkoztad, az intézmény elsősorban „mecénálásra jó, mert a publicitása még mindig fontos. Olyan műfajokat kell támogatni, amelyek nem üzleti vállalkozások, illetve olyan együtteseket, akik még nem sztárok. A közszolgálati rádióra minden körülmények között szükség van”. E szándék ellenére viszont jelentős hiánypótló műsorok - például a Hiánypótló - szűnnek meg hétfőtől.

Én is érzem, hogy például a 25 és 50 közötti értelmiségi réteg alig talál magának való zenét. De sajnos véges műsoridővel rendelkezünk, ezeknek a műfajoknak nem tudunk helyet szorítani. Annyit elértünk, hogy a Bartókon ismét jelentkezik Hajnóczy Csaba műsora, az Alternatív diszkó, mely olyan zenéket mutat be, amelyek egyetlen ismert kategóriába sem sorolhatók. Remélem, lesz blues, és újra indul - kéthetente éjjel - a Lemezbörze helyett című műsorom, amely éppen a rétegzenék rádiós jelenlétét szolgálja.

• Az intézmény vezetőségében történt változások után is ugyanazok csinálják a műsorokat, mint korábban?

Igen, egyedül Kiss Imre távozott - közös megegyezéssel - augusztus közepén. Csak a vezetők újak, mi tényleg igyekszünk, hogy mindenki szóhoz jusson.

• Egyike vagy az idén áprilisban elbocsátott 129 rádiósnak. Vannak, akik azt mondják, nem lehetsz jó vezető, hiszen valahol sértett vagy.

Bennem egy cseppnyi sértettség sincs. Volt főnököm, Török Mária szerint olyan a lelkem, mint egy nagylyukú szita: minden átesik rajta, amivel nem kell foglalkozni. Úgy érzem, azokkal is sikerül kommunikálnom, akikkel korábban nehezen ment. Szerintem az a helyzet múlt el, amiben egyesekkel veszekednünk kellett.

• Sokak szerint - szerintem is - a rádió zenei osztálya az elmúlt években, évtizedben megcsontosodott, régóta rászorulna vérátömlesztésre. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy az a jó szerkesztő, akinek erről papírja van.

Lehet, hogy sokan így látják, talán igazuk is van, de úgy tűnik, a jelenlegi szerkesztői állomány így, együtt nagyjából lefedi a hallgatók zenei ízlését. Ha viszont a Petőfi igazi zenei adó lenne - mint ahogy nem csupán az, mivel deklaráltan szórakoztató - akkor biztos, hogy az „utcáról” is foglalkoztatnék szerkesztőket. Akik testközelből ismerik a saját, speciális területük valós zenei folyamatait.

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Göczey Zsuzsa: A skála széles, de még nem teljes >> - interjú, 1994. szeptember

Kiss Imre: Egy ember, aki jól érzi magát >> - interjú, 1994. március

Göczey Zsuzsa: Figyelmeztetés nélkül >> - interjú, 1994. március

Csermely Zsuzsa: Legfőbb feladatunk a szórakoztatás >> - interjú, 1993. április