A Magyar Rádió zenei főszerkesztőjére az elmúlt hetekben össztűz zúdult. A zenei osztályon tervezett elbocsátások ellen egyre-másra tiltakoznak szóban és írásban a zenészek, a zenei szervesetek. Kiss Imre ez idáig hallgatott.

• Hogy érzi most magát?

Köszönöm szépen, jól.

• Hamarosan megtörténnek az elbocsátások...

Igen, de a rádiósoknak írt levélben is úgy fogalmaztunk, hogy 1994. április 11-én várhatóan elbocsátjuk őket.

• Ezek szerint elképzelhető, hogy változik a névsor?

Nehezen tudom elképzelni. A Gombár-féle műsorreformkor a rádió szakszervezete követelte átvilágítást - mint ön is tudja - egy számvevőszéki vizsgálat követte, mely elég elmarasztalóan írt az intézményben tapasztalható kapacitáskihasználtságról. Erre tavaly október végéig minden területi vezetőnek reagálnia kellett valamilyen formában. Ezután léptünk.

• Igen, de nem az elbocsátások ténye, hanem a listán szereplők személye keltett általános felháborodást. Miért éppen ezekre a szerkesztőkre, munkatársakra, adminisztrátorokra nincs szükségük a továbbiakban?
  

Nagyon nehéz ilyen listát összeállítani. 108 ember dolgozik ezen a területen, közülük többen elérték a nyugdíjkorhatárt. Az aktívaknál pedig a gazdaságosságot kell figyelembe venni. Hogy a műsoraikat milyen költségvetéssel, milyen tervezéssel és milyen lelkesedéssel valósítják meg. Az elbocsátásokat az átszervezés tette szükségessé, amely kifejezetten gazdasági indokból történik. Minket szabotáltak.

• Mit érint pontosan ez az átszervezés? Milyen lesz az új struktúra?

Gazdaságosabban működő egységeket hozunk létre, bizonyos munkaterületeket összevonunk.

• Tudna több konkrétumot mondani?

Még nem tudok, mivel az egész átszervezés áll, hiszen még nem üresek az íróasztalok. Terveink persze vannak, de erről körülbelül két hét múlva.

• Már az átszervezés előtt szükség volt a személyi változásokra?

Hangsúlyozom, a személyi változások még nem történtek meg. A foglalkoztatási törvény azonban előírja, hogy a tervezett leépítéseket kilencven nappal előtte a megfelelő helyen be kell jelenteni, és harminc nappal korábban értesíteni kell az érintetteket. A rádió ezt megtette.

• Maga is tudja, sokan nem értenek egyet a döntéseivel. Göczey Zsuzsa pedig egyenesen azt mondta, hogy ez a lista Kiss Imre személyes bosszúja. Szerinte azok az emberek vannak rajta, akik korábban összekülönböztek magával.
  

Erre csak azt tudom mondani: a gazdaságossághoz hozzátartozik, hogy valaki akarjon dolgozni. Többen viszont - és most neveket nem akarok mondani - kijelentették, hogy ezt meg azt nem csinálják. Hónapokig szabotáltak, nem adtak műsorjavaslatokat. Emiatt többször értekezletet hívtunk össze, de semmi sem változott. Hónapokon keresztül vették fel egyesek úgy a fizetésüket, hogy szinte semmit sem tettek érte.

• Ők meg azt mondják, nem engedték őket dolgozni.

Ez nem igaz.

• A rendszeres műsoraik ugyanakkor fokozatosan kikoptak az adásból.

Egy rádióban elő szokott fordulni, hogy megváltoztatnak egy műsorstruktúrát. Erről gyakran nem közvélemény-kutatást tartanak, hanem határoznak. Amikor itt tavaly az új struktúráról döntöttek, még nem én ültem tt. Nem mosakodni akarok, mert én is biztos változtattam volna néhány dolgot, de ez tény.

• Ezek szerint nem teljesen ért egyet a változtatásokkal?

Nekem nincs velük semmi problémám, de akkor nem én voltam itt. Az átszervezés azonban nem azt jelenti, hogy a műsorok megszűnnek, hanem hogy másként, hatékonyabban élnek tovább.

• Körmendy Ferenc, a Bartók adó egykori főszerkesztője szerint maguk tudatosan törekedtek arra, hogy a magáról a zenéről szóló műsorokat, fórumokat - Felhang, Rockújság - eltöröljék.

Ez sem igaz. Ezek a zenei fórumok nem tűnnek el, lesznek helyettük mások, de erről szintén korai még beszélni.

• Ahogy én látom, az utóbbi egy évben bizonyos kisebbségi zenék, rétegműsorok fokozatosan eltűnnek a rádióból. Az alternatív zene, a blues, a progresszív rock, nem is beszélve az újabb irányzatokról, szerintem nincsenek olyan mértékben jelen, mint ahogy az egy közszolgálati rádiótól elvárható volna.

Ezeknek a stílusoknak egy közszolgálati rádióban annyira kell jelen lenniük, amennyire a közvélemény-kutatás igazolja az igényt irántuk. A maga által említettek leginkább a Petőfi rádióban hangozhatnának el, de az adófőszerkesztő elsősorban a hallgatottságot szeretné növelni. S a tavaly áprilistól bevezetett műsorreformtól számítva valóban jelentősen megnövekedett a Petőfi hallgatottsága. Nézze meg a Gallup jelentéseit.

• De a „többség terrorja” nem biztos, hogy üdvözítő. Egy közszolgálati rádiónak szerintem nem kizárólag a többség - nem mindig túl magas szintű - igényéhez kellene alkalmazkodnia. Ez inkább a kereskedelmi adók stratégiája.

Nekünk mindenképpen az a célunk, hogy hallgassanak minket. Kulturális érdekből egyedül a Bartók rádió komolyzenei, elsősorban XX. századi zenével foglalkozó műsorait csináljuk.

• A hallgatottság nyilván azért fontos, mert így jön a reklám. A rádió viszont alapvetően költségvetési intézmény.

Csak azt gondolja. Itt igen komoly anyagi problémák vannak, melyeket nem lehet egyik pillanatról a másikra megváltoztatni. Meg kell élnünk valamiből, s nekünk nagyon jelentős tényező a reklámbevétel.

• A sorozatos támadások ellenére nyugodtnak látszik. Úgy hallottam, még az újságokat sem olvassa el. Ennyire nem érdekli, mit írnak magáról?

Húsz évvel ezelőtt elkönyveltem magamban, hogy a társadalom sosem hálás. Amit akkor a jazz területén elkezdtem, ma más folytatja. Engem meg csak szidtak. Most ugyanez a helyzet.

• Többen azt állítják, hogy a rádióban a kortárs zene helyzete egyre sanyarúbb. Holott éppen ennek az intézménynek kellene ezt a zenét - már csak a hagyomány okán is -felvállalnia.

Ez a továbbiakban is meglesz. Azt a vádat, hogy itt a kortárs zenének egyszerűen vége, csak visszautasítani tudom.

• Készülnek tehát továbbra is felvételek?

Természetesen. Rendszeresen. Ezenkívül kortárs zenei koncerteket is szervezünk.

• Akkor miért panaszkodnak a szakmai szervezetek?

A szakmai szervezetek, úgy gondolom, unszolásra teszik ezt. Vezetőik pedig letiltatták magukat a rádióból.

• Nem mindenki.

Nem, de ez a 18-20 ember a hangadó.

• Ezek szerint az az állítás is alaptalan, hogy maga elzárkózik a szakma, a zenei élet elől?

Igen. Akik ezt mondják, ők maguk azok, akik elutasítják a felkéréseimet.

• Pedig egészen konkrétan úgy mondták, magából hiányzik a szolgálat készsége. Hogy csak parancsokat tud osztogatni.
  

A kontaktusteremtésnek több fajtája van. 1961-ben jöttem ide, s azért valahogy el tudtam boldogulni itt. Vannak, akik órákat ülnek a Pagodában, kávéznak és beszélgetnek. Nos, egy átszervezésnél éppen arról kell elgondolkodni, szükség van-e az ilyen munkatársakra.

• Ezt azért is mondják, mert maga állítólag elég hirtelen haragú.

Ahogy vesszük. Amikor összevissza hazudnak, az ember természetesen nem örül. Megszoktam, hogy sok dologért nagy felelősséget kell elviselnem. És ez nem mindig vezet simogató beszédhez.

• Többen, köztük újságírók, arra panaszkodtak, tettleg is bántalmazta őket.

Ezek mind hazudnak. A legtöbb ilyen esetről a Népszava számol be, amelyik köztudomásúlag Vico-tulajdon. És a Vico a rádióújság miatt most nagyon rosszban van velünk. Ők minden „sztorit” megírnak.

• És a jazz-zenészek történetei? Hogy állítólag szalagokat tiport lábbal?

Ezek rémtörténetek. Jogban járatosként tudom, hogy más testének érintése veszélyes. De hol tud ezek ellen a hazugságok ellen védekezni az ember? Ez a csapat - nevek nélkül - kezében tartja az egész budapesti sajtót.

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Göczey Zsuzsa: A skála széles, de még nem teljes >> - interjú, 1994. szeptember

Kiss Imre: Egy ember, aki jól érzi magát >> - interjú, 1994. március

Göczey Zsuzsa: Figyelmeztetés nélkül >> - interjú, 1994. március

Csermely Zsuzsa: Legfőbb feladatunk a szórakoztatás >> - interjú, 1993. április