Van, aki zseninek tartja, van, aki kóklernek, van, aki eredetinek, van, aki csak ügyes koppintónak. Egyesek szerint egyike a legtehetségesebb kortárs zeneszerzőknek, mások szerint egyszerűen életművész. Eddigi, több mint egy évtizedes pályafutása alatt mindenesetre meglehetősen termékenynek bizonyult, a modern zene számos műfajában - musicalben, balettben, színházi vagy éppen filmzenében egyaránt - alkotott maradandót. Dolgozott a 180-as Csoporttal, a Mandel Quartettel, az Amadinda ütős-együttessel, Szakcsi Lakatos Bélával, Földes Lászlóval, Nagy Feróval és Cseh Tamással. - Hogy érzed magad? - kérdeztem Márta Istvánt a törökbálinti Hungaroton-Gong Stúdió teraszán, ahol éppen Hobo új szólólemeze, az I Love You Budapest felvételeit rendezgette.

Sok minden zavar, sok minden bánt és sok minden bosszant. Elsősorban a hihetetlen mértékben elharapózott blöffölés és sunyiság, melyeknek nemcsak száma, de intenzitása is rettenetesen megnőtt, hiszen nagy pénzek forognak kockán. Morálisan, érzésem szerint, az ország elképesztő ütemben süllyed lefelé. Ami ebben a legjobban az zavar, hogy hazudnak. A hazugság a kommunista rendszerben mindenki számára egyértelmű volt. Most a hazugok ezer arcot és álarcot vesznek fel, s mivel egyre tudatosabban és egyre profibban csinálják, nehéz rajtakapni őket. Nos, ebben a helyzetben rosszul érzem magam. Zavar ugyanakkor, hogy az emberek, akik tiszták próbálnak maradni, állandóan jajonganak és siránkoznak. Ez majdnem ugyanolyan rossz, mint a hazugság. Egyszerűen, úgy gondolom, dolgozni kell, munkálkodni kell, álmodni kell, s csak utána siránkozni. Ha már álmodni is elfelejtettünk, akkor megette a fene.

• Mik az álmaid mostanában?

Mintha menekülnék valami elől, egyre gigantikusabbak, ezáltal egyre megvalósíthatatlanabbak az elképzeléseim. Nemcsak a művészeti napokra gondolok, ami kettő lesz idén Kapolcson és környékén. Jelenleg balettzenét írok, a Mandel Quartettel talán újra Amerikába megyünk, s úgy néz ki, ősszel az Arany János Színházban rendezek. Felsorolni is nehéz, mennyi mindent csinálok párhuzamosan. Kollégáim panaszkodnak, hogy egyre kevesebb a lehetőség. Szerintem azonban csak akarat és elhatározás kérdése. A pénz másodlagos.

• Ha már a pénznél tartunk, úgy hallottam, hogy az idei Kapolcsi Művészed Napok pénzügyei - az elmúlt évek gyakorlatának megfelelőén - eléggé hadilábon állnak.

Idén a megszokottnál is tragikusabb a helyzet. Jónak tartom például, hogy az eddig az állam által kiosztott pénzek nagyobb konszenzus alapján osztódnak szét, de az elmúlt hónapok eseményei azt bizonyították, rengeteg pénz tűnik el vagy osztódik el antidemokratikus formában. A legjobb és legnagyszerűbb tervek is megbuknak, ha a kuratórium korrupt vagy valamilyen ideológia behatása alatt áll. Kapolcs ügyében huszonkét helyen adtunk be pályázatot, de most is bizonytalannak tűnik, hogy sikerül-e július 15-én kiállni a falú és az emberek elé. A legszomorúbb, hogy itt vannak azok a népművelők vagy tanítók, akik megpróbálnak függetlenedni a politikától. Ők lassan elvesztik a hitüket és az intenzitásukat. Ha ez elér egy kritikus határt, akkor rengeteg érték veszhet el.

• A mai, jobb híján kortársnak nevezett zenészek között, részben gyakorlatias gondolkodásmódod, részben az „alantas műfajok” iránti nyitottságod miatt eléggé fekete báránynak számítasz. Már főiskolás korodban többször ért olyan vád, hogy ha az úgynevezett alkalmazott zenével - filmzene, színházi zené, rockzene - foglalkozol, eladod magad.

Ez a kasztosodásnak olyan formája, amivel soha nem értettem egyet. Akik ezt mondták, azok a főiskola elvégzése után többször felhívtak, hogy nincs-e valami haknim, mert éppen éhen halnak. Ugyanakkor a hangszerelést a film- és színházi zenékből tanultam meg. A főiskola nem tudott fizetni szimfonikus zenekart, így elméletben hiába hangszereltünk Liszt- és Bartók-stílusban, ha az eredményt a gyakorlatban nem hallottuk vissza. Ezt csak tapasztalat útján lehet elsajátítani. Az első filmzenei felvételnél például a kürtös közölte velem, hogy ő ezt lejátszhatja, de nagyon ronda. Elszégyelltem magam, s egy életre megtanultam, hogyan kell a kürtre írni.

• Az úgynevezett komolyzenészek között egyike vagy azoknak, akiknek a szerzeményeiben a leginkább ötvöződnek a különböző zenei stílusok, a rock, illetve popzenei hatások is jól érzékelhetőek rajtuk.

MI: Meggyőződésem, hogy a rockzene a klasszikus és az általános zenetörténetben néhány évtized múlva jelentős helyet fog elfoglalni. Mint stílus egyfajta történelmi megismétlődése annak a zenei periódusnak, amikor a templomokba beszivárgó világi zene megtermékenyítette a komolyzenét. A rock azonban nemcsak zenei területen hozott forradalmian újat, hanem új életvitelt és új életstílust jelentett. Kezdetét valaminek, ami tényleg az egységes Európára mutatott. A politikai változásokat a művészet mindig megelőzi, így ez az általános zenei nyelv a hatvanas években előre jelezte a mai politikai folyamatokat. Való igaz, hogy Cseh Tamás zenéjét nem lehet bachi és mozarti alapon analizálni, de hát egészen másról szól. Olyan életérzést vetít ki, amely egyenlő velünk. Teljesen mindegy, hány akkordot tud. Egyetlennel is el lehet mondani sok mindent, ha az előadó hiteles. Cage mondta: minden, aminek szerveződése logikus és az énből, az egyéniségből indul ki, igazolható.

• Te elsősorban zeneszerző vagy, mégis számtalan művészeti ágban próbálkozol. Sokan támadnak ezért, mondván, elhanyagolod a szakmai pályát.

Sokszor abban is kételkedem, hogy zeneszerző vagyok. Végigjártam ugyan a kitaposott utat - főiskola, diploma - de egyre inkább úgy érzem, időnként az életemben bizonyos dolgok sokkal fontosabbak, mint a zeneszerzés, s azokon keresztül jobban ki tudom fejezni az érzéseimet, gondolataimat. Az életemet építem, ennek csak része a zeneszerzés.

• Ezért próbálkozol ősszel a színházi rendezéssel?

Igen. Izgalmas, érdekes témát találtam: Casanovát. A 18. század, amelyben élt, hasonlít a mai korra: a vállalkozások, a szélhámosok és a kalandorok korára. Ugyanakkor magas filozófiák és ideológiák virágoztak benne. A rousseau-i Vissza a természetbe-gondolat ma is megtalálható, mint ahogy az a prototípus is, amelyet Casanova képviselt. Engem nem igazán a szexuális oldala érdekel, hanem az egész lénye. Az az ember, aki a biológiától a szabadkőművességen és a titkosszolgálati tagságon keresztül operettlibrettókat írt és egyfolytában utazott Európában. Miközben Európa húzott szét, s rohant a francia forradalom és Napóleon diktatúrája felé. Az emberek tudták, érezték, csak nem tettek ellene semmit, hiszen a társadalom kettészakadt koldusokra és gazdagokra. Sok párhuzamot érzek, ezt próbálom ebben a produkcióban bemutatni. Ács János írja a színdarabot, Melis Lászlót kértem fel a zene megkomponálására.

• Ha jól tudom, közben készül az új szerzői lemezed.

Ez csak félig új, hiszen több régi, számomra kedves kompozíció szerepel rajta. Jelenleg a Kapolcsi Hangnaplóval kapcsolatban különböző engedélyezési problémáink vannak a Hungarotonnal, de amint megkapjuk a kért mesterszalagot, megjelenhet a lemez.

• Ez a korong egyfajta féléletmű-lemez is. Az Egyetemi Színpadon nemrég fejezted be eddigi pályád bemutatását. Jelenti ez egy korszak lezárását?

Szerettem volna, de úgy látszik, minden ugyanúgy megy tovább, mint régen. Az életem változatlanul sok szálon fut, képtelen vagyok elvarrni ezeket. Miután tavaly (is) megfogadtam, hogy többé nem lesznek Kapolcsi Művészeti Napok, evidens, hogy idén kettőt csinálok. Megfogadtam, leállók a színházi dolgokkal, és csak a zenére koncentrálok, ehhez képest rendezek. Nem tudok kilépni, bármennyire szeretnék.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Mártha István: Támad a szél (1987) >> - 303 magyar lemez, 2008.

Kapolcs közkinccsé lett >> - cikk, 1998. július

Ahol a kultúra életforma (Kapolcs) >> - cikk, 1996. szeptember

Márta István: Vándorlás faluról falura >> - interjú, 1994. október

Márta István: Nem tudok kilépni >> - interjú, 1993. június

Kapolcs, riadó - Támad a szél >> - cikk, 1992. május

Márta István: Szakmai karrier vagy színes életpálya? >> - interjú, 1992. április