Mint ismeretes, jövő hétfőtől újra átalakul a Magyar Rádió műsorrendje. A változás a különböző területeket eltérő mértékben érinti, de az biztos, hogy a zenének fontos szerepe lesz. Az alapvetően a szórakoztatás funkcióját betöltő Petőfi rádió zenei képének kialakítására Csermely Zsuzsát kérte fel Dénes Gábor adófőszerkesztő. Csermely 1978 óta külső, 1985 óta belső munkatárs. Klasszikus zenei tanulmányait követően tizenkét éven keresztül dolgozott a szórakoztató életben - itthon és külföldön egyaránt. Huszonegy nyelven énekel, fő (zenei) szenvedélye a latin-amerikai zene.

Április 26-ától a Magyar Rádió műsorstruktúráját az elmúlt bő egy évben jellemző sávos szerkesztés megszűnik, inkább a hallgatói igények alapján építkezünk - magyarázza Csermely Zsuzsa. - A nyugati rádiók, való igaz, többségűkben sávos szerkesztésűek, de évtizedek alatt kialakult struktúrájuk direkt magyarországi alkalmazását irreálisnak tartom. A két műsorszerkezet-típust azért sem lehet összehasonlítani, mert egészen más környezetben élünk. Európa nyugati felén a szórakoztatási és szórakozási kultúra, a lehetőségek és szokások teljesen mások. A szórakozásnak és szórakoztatásnak az ezekben az országokban tapasztalható egészséges fejlődési folyamata nálunk az ötvenes években nemcsak megszakadt, de később sem állhatott helyre. A Rákosi-érában a szórakoztató zenei élet krémjét egyszerűen „lefejezték”. A két világháború között Budapesten kilencven (!) nagyzenekar működött. Az akkori élethez hozzátartozott, hogy egy amerikai slágert szinte azonnal meg lehetett nálunk kapni kottán. A nagy amerikai lemezcégek hozzánk jöttek felvételeket készíteni, mert itt jó zenészek voltak. A Rákosi-kor-szakban azonban nem szólhatott jazz, legfeljebb „A voronyezsi autógyár zaja” címen játszhattak dobszólót. Ezeknek a zenészeknek egy része elment, aki pedig itthon maradt, hallgatásra ítéltetett.

• S ez mennyire van kihatással a rádió mai struktúrájának kialakítására?

Azért fontos, mert egyrészt - megfelelő számú és kvalitású tanár híján - nem tudott egy új muzsikusgeneráció kialakulni, másrészt beszűkült a szórakozási lehetőség, harmadrészt mindezek következtében megváltoztak a szórakozási szokások, hisz bizonyos dolgokra nem volt ildomos a régi rendszerben szórakozni. A korábban oly népszerű tánciskolák elsorvadása például nem csak a divat változásának volt következménye. Nyugaton a mai fiatalok kultúrájához ugyanúgy hozzátartozik a keringő, mint a diszkó.

• Mégis, miben próbálnak most változtatni?

Hogy a közönségnek milyen az igénye, illetve ízlése, nem csak rajta múlik. Aki szórakoztat, az fogja a gyeplőt, az alakítja, formálja és befolyásolja az igényt. A zene érzékenyen, finoman, és tulajdonképpen megfoghatatlan módon hat az emberre. Olyan, mint a levegő. A Mátrában nyilván jobban érzem magam, mint a szennyezett levegőjű Budapesten. Nem gondolom tudatosan át, csak azt érzem, hogy jobb a közérzetem, és ezáltal mások lesznek a gondolataim. A zenének ugyanezek az eszközei. Az egész szervezetre hatnak, így nekünk, zenészeknek és zenei szerkesztőknek, nagy a felelősségünk. Alaptörvény: a közönséget szeretni kell. S mivel közönségrádiót szeretnénk, a nagyközönséghez kell szólnunk. Tudomásul kell vennünk, hogy olyanok, amilyenek, és abból, amit ők szeretnek, meg kell próbálni a legigényesebbet kiválogatni. A legalapvetőbb dolgok egyike, hogy az ízlés figyelembevételével állítsuk össze a műsorokat.

• Az ízlés meglehetősen szubjektív fogalom. Ki fogja eldönteni, hogy mi az, ami ízléses és mi az, ami nem?

Ehhez kell a zenészfül.

• Ezek a fülek eddig is megvoltak. Végső soron ugyanazok csinálják a műsorokat tovább, akik eddig.

Nyilván azzal, hogy az ember bizonyos stílusoknak dominanciát ad, orientál is. Lehetőség szerint igyekszünk minden zenei irányzatnak tért adni, de mint zenész, bizonyos kritériumokat fel kell állítani. Jól hangszerelt, jól előadott, szép, dallamos legyen. Ezek nem teljesen szubjektív tényezők, hiszen a szakmának vannak alapvető tételei. Legyen akármilyen extra zene, vannak mesterségbeli fogások, amelyeket tartalmaznia kell. Ezek alapján el lehet dönteni, hogy mi az, aminek kevesebbet és mi az, aminek többet érdemes szólnia.

• Úgy hallottam, még a fiataloknak szóló műsorokban - Reggeli csúcs, Ziccer - sem szeretne a körükben oly népszerű heavy metalt hallani.

Ha egy mód van rá, nem szeretném. Szükség van a dinamikára, de az ember a lehető legritkább esetben van érzelmileg állandóan a plafonon.

• A Petőfi adóban elhangzó zenékre ezek szerint inkább a könnyedebb hangvétel lesz a jellemző?

Igen, alapvetően kellemes slágerzenét szeretnénk sugározni. Legfőképpen a tegnapét, mert azt ismerik és szeretik legjobban. Nem azt mondom, hogy az újakat nem kell bemutatni - hiszen azok előbb-utóbb a „tegnapéi" lesznek -, de ha állandóan friss számok szólnak, az sokkolja az embereket.

• Szándékoznak egyes régi, elfeledett műfajokat - sramli, szalonzene - visszahozni?

Egyik fontos feladatunknak éppen ezt tekintjük. Ahogy eltűnt Óbuda, úgy eltűnt a sramli. Igyekeztünk olyan műsorórákat kialakítani, ahol ezek a műfajok ismét megjelenhetnek a zenei palettán. Egyébként is fontos, hogy minél több zene szól. Nem kellenek a magazinok, nem kell, hogy az egyes számok között legyen szöveg: szóljon a zene egyszerűen azért, amiért született. Hogy élvezni lehessen. Azt akarom, hogy magammal vigyem a hallgatót, hogy ő is elkapja azt a hangulatot. Ez egy folyamat. Nem véletlen, hogy egy koncertnek az első fele eltart negyven-negyvenöt percig. (Rockkoncerten - üzleti megfontolásból - ez másfél óra, mert félnek, hogy elszéled a közönség.) Ezek a műsorok legalább negyven percesek lesznek. Ez egy lélegzetvételnyi idő. Ezt követeli a zene természete.

• Maga végig arról beszélt, hogy a Petőfi rádióban kellemes zenének kell szólnia. Szerintem azonban egy zenének nem kell feltétlenül kellemesnek lennie, hiszen az inspiráló környezet, a világ sem mindig kellemes. Értékekről, minőségről beszél, de a valódi kordokumentumok és a rétegzenék gyakorlatilag eltűnnek az adójukról.

Ezeknek a zenéknek nem a Petőfin, hanem inkább a Bartókon van a helyük.

• Igen, de mivel a Bartók rádió inkább az úgynevezett magas művészetet preferálja, a progresszív rock, a kísérleti jazz, az alternatív muzsika vagy a különböző periférián lévő népzenék gazda nélkül maradnak. A két adó között tátongó űrnek, érzésem szerint, értékes zenék eshetnek áldozatul.

Azt az elvet vallom, hogy minden virág virágozzék, de állítsunk fel egy rangsort, hogy mi mennyit ér.

• Ezt a rangsort azonban a szórakoztatási értéke szerint állítják fel.

Mi valóban a popularitásra törekszünk, de azért valamennyire próbáljuk a kevésbé népszerű műfajokat felvonultatni, lehetőleg az esti órákban.

• Annak ellenére, hogy kijelentette, progresszív rockot például nem szeretne nyolc óra után hallani?

Én csak arra kértem a szerkesztőket, hogy a napszakok hangulatának megfelelően válogassanak zenét. Mint mondtam, nekem olyan műsorokat kell csinálnom, amelyek valóban szórakoztatják az embereket. Számomra ez mindennél fontosabb.

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Göczey Zsuzsa: A skála széles, de még nem teljes >> - interjú, 1994. szeptember

Kiss Imre: Egy ember, aki jól érzi magát >> - interjú, 1994. március

Göczey Zsuzsa: Figyelmeztetés nélkül >> - interjú, 1994. március

Csermely Zsuzsa: Legfőbb feladatunk a szórakoztatás >> - interjú, 1993. április