Szász György - Vége a dalnak?

Az utóbbi néhány évben igazán nem panaszkodhattunk, a „rocknyitás” óta olyan világnagyságok látogattak el hozzánk, mint a Genesis, a Dire Straits, a Deep Purple, Peter Gabriel, Bob Dylan, Tina Turner és David Bowie; a fősodoron kívülieket Laurie Anderson, John Mayall, Jack Bruce, Rory Gallagher, Alvin Lee vagy az amerikai bluesnagyságokat felvonultató Weast Bluesfesztivál képviselte. A gazdasági változások azonban ezen az egykor nagy haszonnal kecsegtető vállalkozási területen is egyre jobban éreztetik hatásukat, olyannyira, hogy ma a kérdés az, lesznek-e egyáltalán koncertek a közeljövőben Magyarországon.

Nálunk ma nem lehet jegybevételekből koncertet szervezni - magyarázza Szász György, a Weast-CMC Agency, a legjelentősebb hazai alternatív és bluesügynökség vezetője. - Egyszerűen nincs fizetőképes kereslet, s ahhoz, hogy egy koncert gazdaságos vállalkozás legyen, az amúgy is magas jegyárakat olyan szintre kellene vinni, hogy azt senki sem venné meg. Hogy egy konkrét példát mondjak: júliusban sikerült megcsinálnunk az év egyik legjobb buliját, az Orszáczky Jackie, Jack Bruce kettős koncertet, ahol kétezerötszáz fizető néző volt - ez ma soknak számít -, s az ötszáz forintos jegyek mellett több százezres veszteségünk lett. Mindez úgy, hogy közepes áron voltak megfizetve a zenészek. Az ötszáz forintos jegyet tehát nyolcszázért, ezerért kellett volna adnom, de ez képtelenség, hiszen ötszázért is nehezen veszik meg. Ugyanakkor míg annak idején romantikus kaland volt a vasfüggöny mögött fellépni, és a nyugati művészeik fél- és negyedgázsiért eljöttek, addig ma csak személyes kapcsolatokkal lehet elérni, hogy egy-egy zenész elfogadható honort kérjen.

  • Mennyiért hajlandó ma egy közepes világsztár Magyarországon fellépni?

Ha más üzletet nem tudok vele kötni - például vállalom, hogy eladom tízezer lemezét, ami nyilván képtelenség -, akkor tizenötezer dollárnál kezdődik a tarifa. Ehhez minimum tízezer néző kellene. Ma azonban egy átlagos koncertre három-ötezer embernél több nem jön el, hacsak nem óriási világsztárról van szó, aki azonban ennek a tízszeresét kéri. A Pink Floyd százötvenezer, a Rolling Stones százhúszezer dollárba kerül. De a hazai zenekarokkal sem rózsás a helyzet. Bár csak alternatív és blueszenekarokkal foglalkozom, de főleg a vidéki turnék katasztrofálisak. A hakni és a lakodalmas rock, úgy tudom, még tartja magát, de azok sem sokáig.

  • Nem próbáltatok meg támogatókat keresni?

Dehogynem, de hamar kiderült, csak akkor megy, ha az ember beszáll a hazai szponzormaffiába. Ez úgy néz ki, hogy az egyik vezérigazgató felhívja a másikat és megegyeznek, hogy ő ennyit ad erre, de akkor a másik annyit ad arra. Másképp nem megy. A tavalyi bluesfesztiválunkat például jellemzően nem magyar cég, hanem a Goethe Intézet támogatta, így természetesen senkinek sem kellett zsebbe csúsztatni.

  • A tömegkommunikációs eszközöket sem lehetne bevonni?

Nem. Normális országban kemény jogdíjakat fizetnek a médiumok, hogy lejátszhassanak egy-egy koncertet. Nálunk az Orszáczky-Jack Bruce-koncert volt az első alkalom, hogy a televízió fizetett. A Magyar Rádiónál most kezd változni a helyzet. Tulajdonképpen azt is meg kell köszönni, ha kulturális hírként bemondják a rendezvényeket. Ezekben az intézményekben amúgy is „magyarosan” működnek a dolgok, hihetetlen mértékűek az összefonódások.

  • Látsz valami kiutat a jelenlegi helyzetből?

Az biztos, hogy a régi módszerekkel nem megy. Kedvezményes hitelkonstrukcióval szeretnék venni egy régi gyárat, ahol egy helyen lenne a nyomda - ami eltartja az egész tevékenységet -, az iroda és a koncerthely. Ha a vendéglátás is a kezemben van, akkor ott bármit meg lehet csinálni. A világon ugyanis nincs olyan hely, ahol a koncert összes járulékos bevétele nem a koncertszervező kezében van. Magyarországon a rendezvényeken egyetlen ember tarol: a büfés! Én fektetek be, én kockáztatok, és ő keres! Nyugaton épp ezért az egész a koncertszervező kezében van. A klubhálózatok is így működnek. Itt viszont, azt hiszem, időbe telik, amíg a dolgok a helyükre kerülnek.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Szász György: Vége a dalnak? >> - interjú, 1991. október

Szász György: Kelet és Nyugat találkozása (WeAst) >> - interjú, 1991. június

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016
 
Ez a weboldal kizárólag a technikai működéshez használ cookie-t, a jobb felhasználói élmény érdekében. Honlapunk használatával Ön elfogadja, hogy cookie-t helyezhessünk el az Ön által éppen használt digitális eszközén.
Elfogadom Nem fogadom el