Ákos 1993-ban indult szólópályája külön fejezet a hazai poptörténelemben. Egyrészt számos olyan teljesítménnyel - tíz BS-koncert, tizenkét órás dedikálás, számtalan arany- és platinalemez - büszkélkedhet, ami kétségkívül egyedülálló a hazai mezőnyben, másrészt a kezdetek óta rendkívül tudatosan építi karrierjét, harmadrészt a hazai zenei élet egyik erős akaratú, öntörvényű, „küldetéses” gondolkodója. Idén tavasszal töltötte be a negyvenet, húsz éve annak, hogy a Bonanza Banzaiban színre lépett, s e kettős jubileum jegyében tartott őszi turnéját november 28-án a Művészetek Palotájában stílusosan dupla koncerttel zárja.

• A mostani turnén - miként ezt tőled megszoktuk - megint sikert, sikerre halmozol. Amerre jártál az országban, mindenfelé dupla telt házas színházi előadásokat és zsúfolt arénabulikat adtál, a Művészetek Palotájában az esti koncertre tizenhét perc alatt elkelt minden jegy. Lehet ezt még fokozni?

Nem kell mindig fokozni, de jól esik az érdeklődés, tényleg fantasztikus hangulat volt eddig minden helyszínen. Soha ennyi kétely nem volt bennem, mint a jubileumi turné próbaidőszakában, ezért tényleg örülök, hogy igazán lelkes, megható visszajelzéseket kapunk a közönségtől. Kicsit sajnálom, hogy megszűnni látszik a recenzió intézménye, mert az a néhány kritika, ami megjelent, szintén igen elismerően szólt az előadásokról.

• Amikor összeállítottad a programot, mennyire dolgozott benned az összefoglalási kényszer?

A kettős évforduló apropóján óhatatlanul végiggondolja az ember, milyen utat járt be, út volt-e egyáltalán. A húszévnyi daltermésből kedvemre szemezgethettem az idei repertoárhoz. Aki csak felszínesen, a rádióban hallott dalokból ismert eddig, az a koncerten jobbára csak kapkodja a fejét, mert kevés slágert és rengeteg b-oldalas számot hall, aki pedig jól ismeri a munkámat, csodálkozhat, hogy ez vagy az a dal mennyire másként szólal meg, milyen érdekes csavarral vált át másik szerzeménybe. Zenésztársaimmal együtt fülig érő szájjal játsszuk végig a műsort, mert valóban élvezzük. Talán azért is, mert a közönség felől áradó szeretet nálunk tényleg osztatlan, mindenkinek szól. A mostani turné kapcsán olyan tömegű pozitív visszajelzést kaptam, mint pályám során talán még soha. A jubileumi év véget ér, de jövőre újra útnak indulunk ezzel az előadással.

• Egy-egy Bonanza-dalt korábban is tartottál repertoáron, de most lényegesen nagyobb számban szerepelnek a műsorban. Ez kifejezetten az évfordulónak szól, vagy újraértékelted a korai korszakod?

Ennek inkább az az oka, hogy több régi számot újra felfedeztem magamnak, ezek nem feltétlenül az ismertebbek. Az előadás első része például a csak kevesek által számon tartott Persze hajnal van megint című BB-számmal végződik, egy szál zongorán előadva: az egyszerűbb, lecsupaszított hangszerelés több teret hagy a gondolatnak, ez a régi dal így mást, többet jelent. A koncert legvégén pedig eljátsszuk a Búcsúdalt, s benne finoman megjelenik a Valami véget ért és az Induljon a banzáj témája. De a szólódalok közül is elővettem most olyanokat, amelyeket a körülmények, a helyzet, a formanyelv máskor nem enged eljátszani. Ilyen például a Tarzan egyik betétdala, a Gyermekember, ez a mostani „Ákos 40” tematikába jól illeszkedett.

• Azért az nem jellemző rád, hogy mások dalait játszod. Ahogy másoknak sem szoktál számokat írni.

Az utóbbi oka, hogy a dalaim túlságosan személyesek, afféle „én-dalok”. Mások szerzeményeit többször is játszottam már, általában kivételes alkalmakkor: felkérésre született A hűtlen átdolgozása az Edda tribute-lemezre, Révész Sándor dalát, a Vigyázz a madárra címűt egy jótékonysági kiadványon énekeltem el sok évvel ezelőtt. Idén augusztusban a Magyar Dal Napjára pedig két szerzeményt is átírtunk. Amikor Presser Gábor személyesen hívott, hogy legyek ott a rendezvényen, akkor döntöttem el, hogy a Gondolj rám című dalt szeretném elénekelni. Emellett a Várj, míg felkel majd a Napot is új felfogásban játszottuk. Régóta gondolkodom azon, hogy egy egész albumot szánnék átdolgozásoknak, de eddig erre nem került sor.

• Néhány hete neves színészek sora adta egymásnak a kilincset a stúdiódban, ahol a Babits Mihály születésének százhuszonötödik évfordulójára készülő lemezt vettétek fel. A tavasszal publikált Krúdy-album után tehát egy újabb irodalmi produkciót jegyzel?

A Krúdy-lemez saját ötlet volt, ez viszont Szigethy Gábor irodalomtörténész kezdeményezése, ő válogatta a verseket és ő kérte fel a színészeket is, én csak a stúdiót adtam hozzá. Három napig olyan színészek jártak ki-be nálunk, mint Kubik Anna, Mécs Károly, Sztankay István vagy Blaskó Péter. Gábor engem is felkért egy versre, számomra megtiszteltetés ilyen művészekkel egy albumon szerepelni. Babitsot korábban nem ismertem igazán, de ezzel a munkával közelebb került hozzám. A munka végeredménye egy nagyon súlyos, megrázó verslemez, amely nem csak Babitsról, de 2008 Magyarországáról is szól.

• Új stúdióalbumot amúgy mikor tervezel? Hisz mostanság inkább csak DVD-ket, összefoglaló anyagokat jelentettél meg.

Ezekben is rengeteg munka fekszik. Új albumot csak akkor adok ki, ha kész van, nem köt se határidő, se más külső kényszer. Minden fázisában és szegmensében részt veszek a saját produkcióimnak, nem nagyon szoktam lazsálni. A jubileumi koncertek sok tennivalót adtak, a dalok válogatásától a hangszerelésen és a próbákon át a látvány megtervezéséig, a helyszínekkel való tárgyalásig, és még sorolhatnám. Ilyenkor másra áll rá az ember, egyszerűen nincs időm ahhoz a nyugodt figyeléshez, ami az új dalokhoz kell. Ódivatú vagyok, az ihletalapú alkotásban hiszek, így aztán csak akkor tudok írni, ha jön. Ez eléggé kiszolgáltatott helyzet, de nem aggódom, a dalok tudják, mikor jön el az ő idejük.

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Ákos - Bonanza-számvetés >> - interjú, 2008. június

Ákos - Etikai állásfoglalásokat teszek >> - interjú, 2003. január